Építőkések

Ment a hűtlen… – csendült fel egy 1982-es házibulin a jól ismert Edda-sláger a kazettás magnóból, amit a jelenlévők Pataki Attilával együtt énekeltek. Két kórustag e közös nótázástól datálja barátságát, amelyet idővel – hűtlenkedéstől mentes – üzlettársi kapcsolat egészített ki. A két dalos kedvű férfi, Manhertz Ferenc és Varga Sándor ma már közösen jegyzi a 2004-ben 8 milliárd forintos forgalmat lebonyolító Varpex Rt.-t és a belsőépítészettel foglalkozó, tavaly 1,5 milliárdos forgalmú Kemabo Kft.-t. Bár kétségtelen, hogy azóta megkomolyodtak, mégsem fordítottak hátat a szórakozásnak. Legutóbb június első hétvégéjén mulattak együtt a saját hoteljükben, az ausztriai Karintia tartományban fekvő Weissensee partján. A mesebeli környezetben 36 szobás szállodájuk, a Fergius Hotel megnyitását és **** superior besorolását ünnepelték, igaz, immár nem Pataki Attila reszelős hangja mellett, hanem jazzkompozíciók kíséretében.

Varga Sándor és Manhertz Ferenc.

IFJÚ MUNKÁSOK. „Odahaza nem volt kecmec” – idézi a múltat Varga Sándor, akit a maszek kertész papa a testvéreivel együtt minden délután befogott gyomlálni, locsolni, kapálni; kinek mi jutott. Míg más az iskola után focizni indult, apjuk a kicsengetés után 10 perccel a kertészetben való szorgoskodást követelte meg a Varga „palántáktól”. „Ha késtünk, jött a nyakleves” – emlékszik vissza alanyunk, aki sosem kapott fagyit úgy, hogy az apja meghívta volna. Öt virágosláda kigyomlálásáért viszont adott neki 50 fillért, amiből tellett egy gombócra.

S míg Varga a kertészetben sürgölődött, későbbi üzlettársa a Manhertz család szikvízüzemében a szódás lovas kocsi hajtásával járult hozzá a família gyarapodásához. Itt ivódtak Manhertz Ferencbe a nagyi szigorú tanításai a vevőnek való megfelelésről és az ügyfél maximális kiszolgálásáról. A szikvizet így nemcsak, hogy a ház elé szállította, de a szódásüvegeket be is cipelte az udvarba, amit a vevők esetenként külön borravalóval jutalmaztak. Manhertz idővel mégis kiengedte kezéből a gyeplőt. Számítástechnikai üzemmérnök diplomát szerzett, majd az Irodagéptechnika Vállalatnál helyezkedett el, és húsz éven át Olivetti számítógépek programozásával és szervizelésével foglalkozott. Mivel az effajta tudásra, olcsósága okán, a környező országokban is igény volt, alkalmanként külföldön váltotta aprópénzre szakértelmét.

A számítógép térnyerésekor, a nyolcvanas évek végén, amikor munkahelye is tönkremenőben volt, rájött: számítógép-forradalom ide vagy oda, számára a pénz nem a gépek értékesítésében, hanem a gép alatti asztalok gyártásában és forgalmazásában lehet. A felismerést követően feladta szakmáját, majd asztalos barátjával sufniba vonult. Két hónap után forgácsportól prüszkölve rukkoltak elő egy számítógépes asztal prototípusával, aminek gyártására és forgalmazására 1990-ben megalapították a Kemabo Kft.-t. Az innovációt a prototípus esetén az adta, hogy az ergonomikusan kialakított asztallap alá görgethető billentyűzettartó és egérpad is került. „Az asztal sikerét jelzi, hogy míg kezdetben Trabant tetőn terítettük a terméket a korábbi húsz év során az Irodagéptechnika Vállalat révén megismert ügyfeleknek, egy évvel később már IFA teherautón hordtuk az árut” – idézi fel Manhertz.

Eközben Varga Sándor sem tétlenkedett. Mivel el akart szakadni a kertészkedéstől és a családi üzemtől, kitanulta az esztergályos szakmát, de mivel az sem igazán tetszett neki, visszakanyarodott a dísznövénytermesztéshez, és 1980-tól önálló kertészként dolgozott. 1990-ben létrehozta a Varpex Kft.-t, és ebben folytatta tevékenységét. Az import liberalizálása következtében beözönlő külföldi növénytermesztőkkel azonban nem tudta felvenni az árversenyt. Felhagyott a termeléssel és a nagybani piacra járással, majd kertépítésre és a hozzá tartozó környezetrendezési, infrastrukturális és közműépítési feladatokra szakosodott. Ennek szellemében bővítette szakembergárdáját. Saját és új munkatársai kapcsolati tőkéje révén a kisebb munkákat olyan nagyobb megrendelések követték, mint a Bank Centert, a Westendet, a Nemzeti Színházat, illetve a budaörsi Auchant övező külső környezet teljes megépítése, beleértve a kertek, a járóösvények, a parkolók kialakítását is.

Ezekkel a munkákkal Varga nevet szerzett cégének. Ráadásul kapóra jött neki, hogy az átalakulóban lévő építőiparban komoly munkaerő-vándorlás kezdődött, aminek következtében a szakmában elismert, nagy tapasztalattal és kapcsolatokkal rendelkező mérnököket sikerült a céghez szerződtetni. Velük kiegészülve a Varpex generálkivitelezői munkákat is elnyert, így az ő nevükhöz fűződik 1996 óta a Samsung valamennyi hazai létesítményének megépítése, és 2000-től az Auchan hipermarketek generálkivitelezése.

Manhertz és Varga, akik eddigre már üzletileg is jó viszonyba kerültek, beszálltak egymás vállalkozásaiba. Manhertz a Varpexben jutott tulajdonrészhez, Varga pedig a Kemabóban, amely időközben a szék- és szekrénygyártást is felvette repertoárjába. Az utóbbiakat ma már a cég saját üzeme gyártja. Manhertz időközben belátta, egyedi belsőépítészeti munkákra egyetlen nagyobb, irodabútort forgalmazó cég sem vágyik, a teljes körű kivitelezés azonban jelen lévő igény a piacon, így erre szakosodtak. Ilyesmire volt szüksége a Kemabo korábbi ügyfélkörének, amelyet Manhertz még az olivettis időkből ismert. Így sikerült megnyerni az OTP, a Budapest Bank, a HVB, a Citibank, az Erste, a Volksbank egyes fiókjainak kialakítási és bútorozási munkálatait. Ők alakították ki a televízióból jól ismert Mindentudás Egyeteme sorozat előadótermét, továbbá a Művészetek Palotája előterének monumentális falburkolatát.

NYUGHATATLAN PÁROS. Persze mindkét cég krónikájában szerepel rosszabb fejezet is. Manhertz egy 16 millió forintos veszteséget említ, aminek elkönyvelésére akkor kényszerültek, amikor az ELTE Informatikai Tanszékének könyvtárában a könyvállványok felállításából adódtak problémáik, ugyanis az a tervezettnél drágább anyagokból volt csak kivitelezhető. Ennél komolyabb veszteség érte a Varpexet, amikor a CBA Alsónémediben megépített logisztikai központján, presztízsalapon 300 milliót bukott. Újabb megrendelések reményében ugyanis áron alul vállalták el a kivitelezést. „Hogy én alkudtam túl magam, vagy ők mentek le az árral nagyon, nem tudom megítélni, annyi biztos, hogy kemény tárgyalás volt, de miután aláírás került a szerződésre, a kivitelezés korrekt módon zajlott, nem kellett a papírt előrángatni többé az építkezés során” – mondja Krupp József, a CBA egyik főtulajdonosa és elnökhelyettese Vargáról és Manhertzről.

A páros nyughatatlan, ha befektetésről van szó. Most éppen a szállodaipar felé nyitottak. Legújabb vállalkozásukat Ausztriában hozták tető alá barátjukkal, Kiss Sándorral. Ő korábban más ausztriai üdülőkben szerzett szállodaigazgatói tapasztalataira alapozva június óta a Weissensee partján lévő konferencia- és wellness szállodában igyekszik megmutatni, mitől híres a magyaros vendégszeretet.