Halálakor, 1983-ban Raymond Aron a párizsi Express című hetilapban ezt írta róla: „A legnagyobbak közé tartozott.” „Egy közép-európai értelmiség sorsa a totalitárius rendszerek korában” – jellemezte a pályát önéletrajzában Koestler. (A nevet szülővárosában, Budapesten, majd egyetemistaként Bécsben még ö-vel írta.) Előbb németül, majd 1940-től, a Sötétség délben című regénnyel kezdődően angolul írt műveivel lett világhírű. Fültanúk szerint hibátlan angol és francia beszédén mindvégig áthallatszott a magyar akcentus. Majd 1956. október 25-én, amikor a londoni lapok arról számoltak be, hogy valaki betörte az angliai magyar követség ablakait, éjszaka Koestler tartott elsőként – s akkor még csak egyszemélyes – tüntetést, s fejezte ki szolidaritását a magyar forradalommal.
A róla szóló új francia életrajz beszámol erről is, egyéb részletekről is. Michel Laval ügyvéd munkájának címét kissé szabadon így is lehetne fordítani: Koestler Arthur nem alkuszik. A hétszáz oldalas könyv Koestler születésének 100. évfordulójára jelent meg. Kiadója, a Calmann-Lévy, hol annak idején a barát Mančs Sperber dolgozott, sorozatban jelenteti meg ebből az alkalomból újra Koestler műveit.
Michel Laval: L’homme sans concessions. Arthur Koestler et son sičcle. Calmann-Lévy, Párizs.
A nomád Koestler Magyarországon, Ausztrián és Anglián kívül Franciaországban élt a leghosszabb ideig. Éppen akkor is, amikor a második világháború után Párizsban volt a szellemi hidegháború frontvonala, hol Koestlert mindkét totalitarizmus ellenfeleként érték támadások. Tétje tehát ez is az évfordulós tisztelgésnek.