Az utazás mérnöke

Van az úgy, hogy az ember évekig él és dolgozik egy területen, de érzi, hogy hajdan választott szakmája – minden elismerés és anyagi kondíció ellenére – egyre kevésbé elégíti ki. Ám a tapasztalat azt mutatja, hogy a „nagy ugrás” csak keveseknek sikerül. Ezen szerencsések közé tartozik Ribi Péter, aki szó szerint vette az elvágyódást, amikor 1996-ban megalapította a Fehérvár Travelt. Már általános iskolában is a történelem és a földrajz voltak a kedvenc tárgyai, illetve elolvasta az összes fellelhető Verne-regényt. „Kialakult bennem, hogy olyan helyen szeretnék dolgozni, ahol be tudom járni a világot” – idézi fel.

MŰSZAKI ALAPOK. A valóságban viszont kiderült, hogy kitűnő érzékkel rendelkezik a fizikához és a matematikához: a megyei tanulmányi verseny megnyerése után egyértelműnek tűnt, hogy a gimnáziumban errefelé fog orientálódni. Amikor pedig negyedikben 9. lett az országos matekversenyen, eldőlt az is, hogy a műszaki egyetemen folytatja majd a tanulmányait. A gépészmérnöki kar égisze alatt működő matematikus mérnök képzés 1980-1985-ös időszakában sem lett azonban hűtlen álmaihoz: a Budapesten kollégiumban élő egyetemista vég nélkül bújta az antikváriumokat, hogy felleljen néhány, akkoriban csak ott megszerezhető National Geographic lapszámot. Ezek olvasgatása révén tökéletesítette angoltudását, hogy azután ahhoz egy német és egy orosz felsőfokú nyelvvizsga is csatlakozzon.

Az akkori nehézkes utazási lehetőségek is magyarázzák, hogy már 18 éves volt, amikor barátjával először eljutott külföldre – az NDK-ba. Ehhez csak annyit tesz hozzá: a fia 13 évesen vagy két tucat országban járt már. Egyebek mellett nyilván ezt sem tudta volna elképzelni Ribi Péter, amikor a diplomaosztó után egy tipikus szocialista nagyvállalatnál, a székesfehérvári Ikarusnál elhelyezkedett. Ennek az indításnak a későbbiek szempontjából két haszna is volt. Egyrészt az akkoriban már működő gmk-k keretei közt a számítástechnikai ismeretek tisztességes mellékjövedelemhez juttatták, másrészt elegendő szabadideje volt ahhoz, hogy mással is foglalkozzon. Az akkor már nős mérnökember – bár sok társához hasonlóan panelben lakott – a mellékesek révén megengedhette magának, hogy évente akár két-három alkalommal is külföldre utazzon. „A Skodával három nap alatt értünk el Londonba, de közben legalább sok mindent láttunk”.

A kilencvenes évek elejére azonban már ez is kevésnek bizonyult ahhoz, hogy ne kezdjen másfelé kacsingatni. Ekkor fedezte fel az álláshirdetések között az Ibusz helyi irodájának ajánlatát, amelyben idegenvezetőt kerestek. Az egyéves tanfolyam elvégzése után 1992-ben azonnal a mélyvízbe dobták: első útján 10 napig kalauzolt egy csoportot Spanyolországban, ahol annak előtte még sosem járt. A debütálás olyannyira jól sikerült, hogy abban az évben a fehérvári Ibusz-csoportok mintegy 60 százalékát a fiatal kollégára bízták. A helyi idegenforgalmi biznisz akkori nagyságát jelzi, hogy ez hét-nyolc utat jelentett. Ez persze éppen elég volt ahhoz, hogy amikor kezébe került egy körutazásokra szakosodott német utazási iroda látványos katalógusa, már motoszkálni kezdjen benne a későbbi önállósulás gondolata.

Mindez egybeesett a számítástechnikai üzletág, a szoftverfejlesztés és az Ikarus külföldi konkurencia okozta gondjaival, tehát elérkezettnek látta az időt, hogy 1993-ban beiratkozzon egy felsőfokú idegenforgalmi menedzser tanfolyamra. Ezzel egyidejűleg a székesfehérvári Albatours Utazási Irodának besegített az utazásszervezésben. Itt szervezte első saját csoportjait, majd 1995-ben megérett benne a cégalapítás szándéka. „Először felajánlottam az Albatoursnak, hogy átmennék hozzájuk főállásba, de erre nem tartottak igényt, így hát ilyen értelemben én is kényszervállalkozó vagyok” – egészíti ki a mérnökemberek megfontoltságáról alkotott általános képet. Az 1996-ban alapított Fehérvár Travelt három társsal hozta létre, a fejenként betett 450 ezer forintot Ribi esetében még a maszek szoftverkészítés biztosította, ám ez a lehetőség egyre szűkült.

BOTRÁNYOK NÉLKÜL. Minthogy az idegenforgalmi üzlet is lassan indult be, ez elég nehéz időszaknak bizonyult az életében, mégsem a gyors kasszírozás reményében hirdette meg első útjait. „Voltak félelmek bennem, hogy ismeretlen vidéki irodaként mennyire sikerül megtalálnunk a helyünket ezen a piacon, de azt gondoltam, ha nullszaldós a dolog, már akkor is megéri, hiszen azzal foglalkozhatok, amit szeretek” – vall cégfilozófiájáról. A kulturális körutazások szervezése – a régi nagyok megfogyatkozásával – ekkorra már a szakma fehér foltjának számított, éppen munkaigényessége okán. Az első esztendőben – hasonlóan a gomba módra szaporodó kis irodákhoz – még csak szórólapokon hirdették kínálatukat, ám így is összejött kilenc csoport, amelyből nyolcat Ribi Péter vezetett. Ezek közül a ma is erősségüknek tartott nagy skandináv körút az ügyvezető számára is felfedezésnek számított, hiszen életében először járt ott. Ráadásul – internet még nem lévén – az előzetes szervezés, a szállásfoglalás abban az időben prospektusok és útikönyvek alapján zajlott: a leghasznosabb technikai eszköznek pedig a fax bizonyult. „Szerencsére sehol nem firtatták, hogy mekkora cég vagyunk, visszaigazolták a csoportot, mi pedig érkezés előtt mindent kifizettünk” – emlékszik vissza arra a mechanizmusra, amely a mai napig a Fehérvár Travel sajátja. Valószínűleg ez is – illetve a cég első emberének mérnöki rendre, kiszámíthatóságra törekvése – szerepet játszik abban, hogy a tavaly másfél milliárd forintos forgalmat produkáló utazási irodát rendre elkerülték azok a botrányok.

Az időközben újra nősült üzletember első önálló éve 30 milliós forgalom mellett valóban nullszaldós lett A műfaj piacvezetője egyébként a hazai vidéki utazási irodák forgalmát tekintve is listavezető – erre a szaktárca rendelete értelmében letett, s évente nyilvánosságra hozott kaució összegéből lehet következtetni -, ám ettől függetlenül a tulajdonos-ügyvezető úgy érzi, hogy „edzésben” kell tartania magát, tehát az idei 300 csoportból azért négyet-ötöt saját maga fog vezetni. „Amellett, hogy szeretem csinálni, kiváló alkalom arra, hogy az új kollégáknak néhány hasznos gyakorlati tanácsot is adjak” – foglalja össze indítékait Ribi.

NAGYVONALÚAN. „A márciusi budapesti Utazás kiállítás időszakára általában már az éves kontingensünk közel 50 százaléka elkel” – büszkélkedik a Fehérvár Travel (kivásárlások révén immár 100 százalékossá vált) tulajdonosa, hozzátéve, hogy évek óta nem kellett csoportot visszamondaniuk a minimális létszám hiánya miatt. „Hihetetlenül sokat követel – vélekedik Folmeg László, az egyik partner, a Folmegbusz vezetője -, viszont példátlanul korrekt a fizetési feltételek betartásában, sőt, ha szükségem van rá, pár nappal előbb is átutalja a kialkudott összeget.”

Ribi Péter szerint a körutazásokat is eléri az olykor tisztességtelen árverseny, mi több, olyan eset is gyakori, amikor szabályosan lekoppintják valamelyik programjukat. Ezeket a húzásokat nehezen viseli, csakúgy, mint a problémás esetek mintegy 70 százalékáért felelős olasz szállodások „lazaságát”. Az új külföldi desztinációk felkutatását az esetek kétharmadában családostul folytató cégvezető ennek ellentételezésére hetente háromszor jár teniszezni és kosárlabdázni, a hétvégek pedig kirándulással, túrázással telnek. „A cégbővítés tulajdonképpen évek óta mindig napirenden van, ám úgy gondolom, hogy nem mindenáron kell azt véghez vinni” – vázolja a stresszmentes „főnök” filozófiáját.