Talán még soha nem váltott ki ekkora érdeklődést Bécsben az osztrák állami rádió és televízió, az ORF gazdasági fóruma: a belvárosi szálloda konferenciaterme zsúfolásig megtelt a két nagybank, az Erste és a Raiffeisen vezérének A bankok jövője címmel meghirdetett pódiumbeszélgetésére. Persze az esemény meghirdetésekor Andreas Treichl és Herbert Stepic még nem tudhatta, hogy miről fogják őket elsősorban faggatni az újságírók. Az élet azonban közbeszólt, így az UniCredit (korábban használatos nevén Unicredito) és a Hypovereinsbank (HVB) frigyének friss hírét azon melegében volt kénytelen véleményezni a két rivális pénzintézet vezetője.
A Bank Austria-Creditanstalt (BA-CA) felvásárlása révén a közép- és kelet-európai térségben igen erős német HVB házassága a szintén számos országban jelen lévő olasz hitelintézettel kétségtelenül biztosítja az új nagybanknak a vezető szerepet a régióban. Az egyesült pénzintézet az Erste Banknál éppen kétszer lesz erősebb, s ugyanígy lehűtheti a szintén jó iramban terjeszkedő Raiffeisen nagy reményeit is. A két rutinos pénzügyi szakember mégsem látszott kétségbeesettnek. „A méret nem minden” – kommentálta az óriásbank születését Treichl, mondván: a kétszeres nagyság nem jelent duplán jó minőséget. Természetesen a Raiffeisen is osztja ezt a véleményt, s a várható további fúziók ellenére mindkét részről kizárták, hogy bankjukat egy nagyobb beolvaszthatja.
| |||||||
VÁLTOZÓ ERŐVISZONYOK. A könnyed válaszok ellenére persze a hozzáértő hallgatóság számára egyértelművé vált: az, hogy a sok, hasonló erőt képviselő, s regionális terjeszkedésben utazó bank közül kettő egyesíti erejét, alaposan felborítja az erőviszonyokat a térségben. Az ugyanis az első perctől kezdve világos, hogy az egyesülés célja a minél nagyobb részesedés kihasítása a kontinens e gyorsan növekvő régiójában. S a legjobban ezt éppen az osztrák bankvezérek tudhatják: az Erste 1997-ben 2 milliárd eurós értékkel került tőzsdére, ez ma – hála a közép- és kelet-európai terjeszkedésnek – 10,7 milliárd. A Raiffeisen keleti leánybankokat tömörítő holdingjának (Raiffeisen International) tőzsdére vonulása pedig a 2005. év tranzakciójának számít, az árfolyam szárnyal, a siker teljes. A BA-CA is rendkívül sikeresen termelte a pénzt az elmúlt években, pontosabban csökkentette az otthon csak kínlódó HVB veszteségeit. Ezt viszont nem túlságosan értékelték Münchenben. A HVB olyan megszorításokat írt elő osztrák leánycégének, hogy az hónapokig tartó válságot okozott: a működési szabályzat kedvezőtlen változtatása miatt az üzemi tanácsok tiltakoztak, az év elején sztrájkhelyzet állt elő, s csak nehezen kimunkált kompromisszum hárította el a válságot. A HVB az osztrák bank fokozott integrációját Bécsben sokkoló hatású személycserével is hangsúlyozta: a BA legendás bankárszemélyiségét, a Creditanstalt bekebelezését sikerre vivő Gerhard Randát kibuktatták a müncheni igazgatótanácsból, az ausztriai leányintézet pedig bajor vezért kapott. Ezek után az osztrákok nem túlságosan sajnálják a bajor fennhatóság megszűnését – igaz, nagy kérdés, mire számíthatnak az olaszoktól.
Erre a kérdésre még nyitott a válasz, az viszont már most egyértelmű, hogy kik lesznek az ügylet vesztesei. „Megszületett az első valóban európai bank” – ezzel jelentette be a fúziót Dieter Rampl, a HVB vezérigazgatója, az egyesült bank elnöki székének várományosa. Majd kevésbé lelkesen hozzáfűzte: a HVB és az UniCredit házassága nyomán 9 ezer alkalmazott veszítheti el állását, zömük Németországban, illetve Közép- és Kelet-Európában, főleg Lengyelországban. Némileg tompítva a bejelentés élét, Alessandro Profumo, az UniCredit vezére, aki a fúziót követően a vezérigazgatói teendőket fogja ellátni, azt hangsúlyozta, hogy a leépítés nem egyik napról a másikra, hanem fokozatosan történik majd.
Az ügylet e hét elején bejelentett részletei szerint a valaha megvalósult legnagyobb európai, határokon átnyúló bankfúzió eredményeként kontinensünk kilencedik legnagyobb mérlegfőösszegű pénzintézete jön létre, 130 ezer alkalmazottal. Az egyesülés igazi súlyát azonban az jelzi, hogy a keleti régióban mintegy 2300 fiókkal és 60 milliárd eurót meghaladó mérlegfőösszeggel lesz abszolút piacvezető az UniCredit-HVB.
A részvénycserés ügyletben a HVB-t 15,4 millárd euróra értékelték, és ezt egészíti ki 19,2 milliárd euróra az osztrák és lengyel leánybankok ára. A HVB piaci értéke alapján egyébként jelenleg az európai rangsorban a 26., miközben 467 milliárd eurós mérlegfőösszege a lista 13. helyére jó. Az UniCredit 27 milliárdos piaci értéke csaknem a duplája a HVB-nek, mérlegfőösszege viszont mindössze a fele a német bankénak.
LAVINA INDULHAT. Az első elemzői értékelések a lehetséges folytatást vázolták, méghozzá európai szinten: többek szerint is a fúzió lavinát indíthat el Európában a bankszektorban, azonnal sorolva a potenciális partnereket. Így mindenekelőtt a Commerzbank esélyeit latolgatták, amelynek kérői közé a német Deutsche Bank mellett a határon túlról, a francia BNP Paribas, valamint a Société Générale (SocGen) is feliratkozott.
Aztán a figyelem gyorsan áthelyeződött a fúzió valós okára, régiónkra, Közép- és Kelet-Európára. Ez nem véletlen, ez a térség ugyanis az elmúlt években jelentősen felértékelődött. „Miközben Nyugat-Európában a szektor nem bővül, régiónkban a gyors növekedés mellett magas a profitabilitás is” – mutat rá Zékány András, az ING Bank elemzője. A verseny ugyanakkor mára annyira erőssé vált, hogy nem érdemes egyetlen bankot vásárolni, hanem teljes hálózatot kell megszerezni a megfelelő piaci részesedés eléréséhez. Éppen ezért a szakértő szerint az UniCredit-HVB-fúzió lépésre kényszerítheti a többi versenytársat is. Az Erstén és a Raiffeisenen túl az olasz Banka Intesa és a belga KBC emelhető ki jelentős játékosként, de több országban mögéjük zárkózott fel, sőt Bulgáriában a DSK megszerzésével be is előzött a közelmúltban az OTP Bank. Mostantól viszont vége a magyar pénzintézet bulgáriai uralmának, az új nagybank ott is átvette a piacvezető szerepet, s utcahosszal első.
Azt, hogy a leckét alaposan feladták a versenytársaknak, az olasz bank legfrissebb nyilatkozatai is jól jelzik. A Figyelő kérdésére az UniCreditnél készségesen megerősítették, hogy számukra kiemelkedő jelentősége van a közép- és kelet-európai régiónak, s valóban a HVB Bank itt meglévő leányvállalatai inspirálták a fúziót. A pénzintézet Észak-Itáliából és Ausztriából kíván kelet felé terjeszkedni, a cél pedig világos: a régió legnagyobb bankhálózatává kívánnak válni. A banknál azonban kérdésünkre cáfolták azokat a pletykákat, hogy a HVB megvétele után annak német részét külön értékesítenék és csak a kelet-európai érdekeltségeket tartanák meg.
A fúzió után a természetesen nem állnak le a terjeszkedésben, hiszen például Romániában mind a BCR, mind a takarékpénztár (CEC) privatizációja érdekli őket. Némi iróniával azt is mondhatjuk, hogy az UniCredit és a HVB fúziójának legnagyobb nyertese a román költségvetés, hiszen az már most jól látszik, hogy a harc rendkívüli módon élesedik a két eladósorba került pénzintézet iránt, felverve azok árát, csökkentve a befutó bank leendő megtérülését. A régiós vezető szerepért folytatott harcban mégis kulcsfontosságú lehet, hogy kinek sikerül megszerezni a vezető romániai bankokat, hiszen miközben a többi országban már fontos szereplőkké váltak a regionális terjeszkedésben utazó nyugat-európai bankok, délkeleti szomszédainknál a privatizáció előtt részesedésük igen csekély maradt.
A BCR-ért vívott harcba a jól ismert régiós bankok szinte mindegyike beszáll, ugyanakkor új szereplőkről is érkeztek hírek. A belga-holland Fortis mellett a francia BNP Paribas is feltűnt az érdeklődők között, sőt a Deutsche Bank mellett egy igazi nagyhal, a világ vezető pénzügyi konglomerátumaként ismert Citigroup érdeklődését is felkeltette a lehetőség. Ennek kapcsán erősödtek azok a vélekedések, hogy a régióban erős pozíciókkal bíró, ugyanakkor európai viszonylatban inkább csak közepesnek számító pénzintézetek maguk is a legnagyobbak felvásárlási célpontjaivá válnak. Zékány András szerint viszont nem eszik ennyire forrón a kását. Úgy véli, hasonló nagy fúzió nem várható a közeljövőben, amely bank ugyanis még nincs jelen, az nem valószínű, hogy éppen most próbálna beszállni. A jelenlevők pedig organikus úton, beruházásokkal kívánnak bővülni, és ha vételi lehetőség adódik, akkor darabonként igyekeznek összecsipegetni azokat a bankokat, amelyeket éppen eladna a tulajdonos. Ha a jövőben lesznek is újabb fúziók a régióban, akkor azokat leginkább a mostani üzlethez hasonló részvénycserés konstrukció keretében hajtják végre, felvásárlások legfeljebb a kisbankok esetében valószínűek.
FÚZIÓS AKADÁLYOK. Más véleményen van André Bergen, a KBC vezérigazgatója, a KBC-csoport vezetői bizottságának tagja. „Azt gondoljuk, hogy a konszolidáció inkább felvásárlásokkal történhet, mint egyenlő felek fúziójával” – nyilatkozta a vezető a Figyelőnek. A határokon átnyúló fúzióknak ugyanis számos akadálya lehet, ráadásul többen meg is égették magukat, és rájöttek, hogy egy fúzió milyen nehézségekkel járhat. „A KBC sem áll meg természetesen a terjeszkedéssel” – tette hozzá. A belga csoport Lengyelországban a bankpiacon, míg Magyarországon a biztosítási piacon kívánja számottevően bővíteni a részesedését, a Balkán felé pedig a szlovén leánycégén, az NLB Bankon keresztül próbál terjeszkedni.
Noha a bankkonszolidáció lehetséges módjáról sokan sokfélét gondolnak, az logikus következtetés, hogy a régióban nyomuló bankok közül a stratégiai tulajdonos nélküli OTP és az Erste válhat leginkább felvásárlási célponttá. Az sem meglepő viszont, hogy mindkét bank gondoskodik a védelemről, s végső soron csak a menedzsment egyetértésével lehet ezeket megszerezni. Zékány szerint az OTP esetében nyilvánvaló, hogy kérőben nem is lenne hiány, csak értékesítési szándék nincs a másik oldalon. „Az OTP Bank legnagyobb értéke a mérlegben nem kimutatható, ez ugyanis maga a menedzsment” – hangsúlyozza Zékány. Az ellenséges felvásárlás az ő távozásukkal járna, márpedig akkor éppen a fő érték veszne el. A közeljövőben tehát az OTP felvásárlása szinte kizártnak tűnik, de piaci vélemények szerint 2010 környékén már benne lehet a pakliban.