Rajzfilmnézőknek a Varázsceruza című lengyel klasszikusból már ismerős lehet Rátai Dániel találmánya: ott a főhős hasonló íróeszközzel oldotta meg a felmerülő problémákat. A minden évben megrendezett Intel International Science and Engineering Fair (közismertebb néven ifjú tudósok olimpiája) 1444 tehetséges pályázója között háromdimenziós tollával „aratott” a magyar fiatalember. A rendszer több elemből épül fel, s ezek összehangolt munkája teszi lehetővé, hogy a felhasználó a képernyő előtt, a levegőbe rajzolva vihessen be adatokat a számítógépbe, miközben mindezt maga is valósághű módon, három dimenzióban szemlélheti.
A találmány része a két, különböző színű lencsével felvértezett szemüveg, amelynek két oldalára egy-egy fényforrást erősítettek, továbbá egy rajzolóeszköz, amely szintén világít. A monitor mellé telepített két webkamerának mindössze erre a három fényforrásra van szüksége, hogy tökéletes pontossággal meghatározhassa, mit rajzol, illetve éppen merre néz a felhasználó. Ezek az adatok a számítógépbe kerülnek, ahol egy – szintén a feltaláló fejlesztette – szoftver feldolgozza azokat, így mozgásunkkal összhangban lévő kép jelenhet meg a monitoron. A prototípus előállítási költsége nem érte el a 30 ezer forintot, így az ár nem lehet akadálya a minél szélesebb körű hasznosításnak. A találmány inspirációja meglepő: Rátai Dániel viszolyog a hagyományos, kétdimenziós rajzolástól, s minthogy autótervező szeretne lenni, kénytelen volt előállni leendő munkaeszközével.
Rátai Dániel és találmánya. Széles körű alkalmazhatóság, az orvostudománytól a designig.
A 3D-s toll diadalmenetét látva nehéz elképzelni, hogy sokáig úgy tűnt, nem is Rátai képviseli hazánkat az olimpián. Az alig 20 éves tehetségnek nem ez az egyetlen ötlete. Elmondása szerint sokkal komolyabb szakmai kihívás az a program, amelyet szélcsatornák szimulációjára fejlesztett ki. Az ifjú tudósok hazai seregszemléjén együtt indult a két találmánnyal, azonban hajszál híján, de nem sikerült a megmérettetésre egész rendszerré kovácsolni a két elképzelést. Így történhetett meg, hogy „olimpiai bajnokunk” második helyezett lett a magyarországi versenyen, s mások utaztak Írországba, az európai döntőre. Ott azonban egy különdíjon kívül nem sikerült komoly eredményt elérni, így a hazai szervezet képviselői úgy döntöttek, Rátai utazhat Phoenixbe, az Intel ISEF világolimpiájára. Viszont Amerikába – nagyon bölcsen – a feltaláló már csak a valóban működő, bemutatható 3D-s rendszerrel pályázott. A fejlesztés értékét jelzi, hogy Magyarországon ritkán tapasztalható „egységfront” állt az ifjú tudós mögé. Nem csupán tanára, Bálint György támogatta, hanem iskolája, a Neumann János Számítástechnikai Szakközépiskola, illetve az Oktatási Minisztérium is segített a felkészülésben és a kiutazásban.
A siker igazolta, hogy mindez nem volt alaptalan. A hat első díj, köztük a kategória abszolút elsősége jelentős pénzjutalommal (majdnem 14 ezer dollár) járt, de talán ennél is fontosabb a szakmai elismerés, illetve az a lehetőség, hogy az ifjú ott lehet a legközelebbi Nobel-díj átadási ünnepségen. Ott pedig a fiatal feltalálók maguknak a díjazottaknak tarthatnak prezentációt munkájukról.
A feltaláló elmondása szerint körülbelül egy-másfél évvel ezelőtt kristályosodott ki a 3D-s eszköz megvalósíthatóságának terve, s az egyszerre két iskolát végző diáknak további két-három hónapnyi munkára volt szüksége ahhoz, hogy előállítsa a prototípust. Ehhez magyaros furfangokra is szükség volt. A webkameráknak ugyanis a három fényponton kívül semmilyen más fényforrásra nincs szükségük, sőt bármilyen környezeti inger megzavarhatja a rendszert. A szoba teljes elsötétítése viszont rontotta volna az alkalmazhatóságot. Rátai mindezt elegánsan oldotta meg: a napfogyatkozás idejéből maradt szemüvegekből előlapot készített a kamerák elé, így azok csak a rendszerhez tartozó fényforrásokat érzékelik.
A találmány páratlanul széles körben felhasználható: az egészségügyben, formatervezésben vagy éppen számítógépes játékprogramoknál. A család – mert Rátai Dániel mögött édesapja és testvére is ott áll – nem szeretne elhamarkodott döntést hozni a rendszer értékesítéséről, megvárják és értékelik majd a beérkező ajánlatokat. A feltaláló bízik benne, hogy a versenyt szponzoráló számítástechnikai óriás, az Intel, illetve más nagy cégek is látnak üzleti fantáziát a találmányban.