Május 19-én hajnali 4 óra 50 perckor került fel az internet magyar oldalaira a Csillagok háborújának harmadik része, amelyet 18-án éjjel kezdtek el vetíteni a magyar mozikban. Igaz még angol nyelven és a képen munkakódok futottak, nem sokkal később azonban már elkészült az első javított példány is. „A moziban kamerával felvett magyar hangú változat is már 21-én a piacon volt” – vázolja egy igazi kasszasiker „bevezetését” a feketepiacra Kálmán András, az Audiovizuális Művek Szerzői Jogait Védő Közcélú Alapítvány (ASVA) igazgatója. Abban is biztos, hogy azóta valakik valahol már a magyar szinkront is megszerezték, s nemsokára megjelenik a magyar nyelvű hamisítvány.
Lefoglalt hamis DVD-k. Levideózott mozivetítések, illetve lopott kópiák alapján.
Hiába védték fokozott biztonsági intézkedésekkel a Csillagok háborúját, a kiadói berkekben terjedő szóbeszéd szerint a gyártótól, a Lucasfilm Ltd.-től sikerült ellopniuk orosz kalózoknak a filmet. „Bárhonnan kikerülhet egy film, akár még a mozipremier előtt is: a gyártóktól, a filmlaboratóriumokból, a szinkronstúdiókból, a forgalmazóktól” – sorolja a filmes szakma rémálmait Szelényi Ákos, a Budapest Film DVD-üzletágának vezetője. Az ASVA szerint minden második DVD hamisítvány, a nagy kasszasikerek esetében pedig még rosszabb az arány.
NÉGY HÓNAP. A magyar filmek kalózlemezei közül tízből kilencet a moziban vesznek fel kamerával. A nemzetközi produkciók esetében a kamerás változatok aránya kisebb, és a lopott filmek vannak többségben. „A nagy hollywoodi filmstúdiókból ma már nehéz megszerezni a mozgóképet, inkább a szériakópiákat, például a fesztiválokra utazó példányokat tudják könnyebben eltulajdonítani” – magyarázza Kálmán András. Az amerikai mozipremier után négy hónappal már rendszerint kint van a film a világpiacon.
A gyártók és a forgalmazók tehetetlenek a szemfüles kalózokkal szemben. Az ASVA adatai szerint tavaly a mozifilm- és a DVD-forgalmazók 24 milliárd forintos forgalmat bonyolítottak le Magyarországon, miközben valamivel nagyobbra, 25 milliárdosra becsülhető a kalózfilmek piaca. Gulyás Balázs, a Best Hollywood kereskedelmi igazgatója nem ennyire optimista, szerinte ennél is nagyobb a feketepiac.
A kalózfilmek minősége persze gyakran elég rossz. Szelényi szerint azért fogy belőlük mégis sok, mert az emberek „premieréhségét” elégítik ki. Az sem mellékes, hogy egy kalózpéldány ára már összevethető a mozijegyével. Ráadásul egyelőre még kevés embernek van otthon olyan házimozi-rendszere, amelyen kiélvezhető lenne az eredeti DVD-k kép- és hangminősége. A digitális technológiának köszönhetően a másolással nem romlik ugyan a film minősége, ám a kereskedelmi forgalomban kapható átlagos írható lemezekre legfeljebb 4,7 gigabyte fér rá, miközben a filmek többsége ennél még a menü és az extrák nélkül is nagyobb terjedelmű. Emiatt a filmet tömöríteni kell, ami viszont már a minőség romlásával jár. A kalózoknak azonban a jövőben már ezzel a problémával sem kell szembenézniük, mert a piacon már megjelentek az úgynevezett kétrétegű lemezek, amelyek már közel 9 gigabyte-ot tudnak tárolni.
Vérdíj a kalózok fejére
Országos kampányt indított az idén májusban is a kalózok ellen az ASVA, amely már az augusztusi újabb akció előkészítésén fáradozik. A mozikban a vetítés előtt kis film próbálja meg tudatosítani a nézőkben, hogy az internetes filmletöltés és a kalóz DVD-k vásárlása ugyanolyan bűncselekmény, mint például egy autó vagy egy mobiltelefon ellopása. Kálmán András, az ASVA igazgatója szerint ugyanis az a legnagyobb baj, hogy az emberek többsége nem tartja lopásnak a kalózmásolatok vásárlását vagy a letöltést. Ez az engedékeny társadalmi megítélés az igazgató szerint a lefülelt filmkalózokra kiszabott enyhe bírósági ítéleteken is meglátszik. A kampány keretében ingyen mozijegyet kaptak azok a nézők, akik leadtak egy kalóz DVD-t. A jogvédő szervezet az idén először „vérdíjat” is kitűzött a kamerás filmkalózokra: 100 ezer forint ütötte a mozikban dolgozók markát, ha tetten értek egy kamerázó nézőt. Az akció azonban nem volt túl sikeres, csak Győrben csíptek fülön egy fiatalt. Egy magát megnevezni nem kívánó filmkiadó vezető menedzsere szerint ezen nincs mit csodálkozni, hiszen a díj összegénél sokkal nagyobb üzletről van szó. A jobb minőségű kamerás felvételeket egyébként is a mozi gépterméből, a vetítő mellől gyakran maga a személyzet készíti. Kálmán András azonban így sem elégedetlen, szerinte az akció célja amúgy is inkább a figyelemfelkeltés és az elrettentés volt. A kampány hatására megtízszereződött a bejelentések száma, s bár az ASVA nem nyomozhat az ilyen ügyekben, az információkat összegyűjti, s átadja a rendőrségnek
„A DVD-hamisítás elképesztően nagy üzlet: a lemez 90 forintba kerül, tokot már 60-ért lehet kapni, jogdíjat nem kell fizetni; a film beszerzésének lehet némi költsége, de 900-1000 forintos árral számolva óriási nyereség üti a kalózok markát” – magyarázza Szelényi Ákos, aki szerint nem csoda, hogy komoly bűnszövetkezetek állnak a kalózkodás hátterében. A nagy forgalmazók szemét nem is a piti kalózkodás szúrja, például a DVD-k otthoni használatra való lemásolása, hanem a nagyüzemi méretű hamisítás. Ez utóbbi alacsony költségeivel ugyanis nem tudnak versenyezni.
Nemcsak a feketezónával, hanem a DVD-k másodlagos piacával is meggyűlik a baja a hagyományos forgalmazóknak. Leleményes vállalkozók ugyanis új, egyesek szerint a legalitás határát súroló értékesítési formát találtak ki elsősorban a régi, már lefutott filmekre (Figyelő, 2005/13. szám). „A DVD-ket már nem filmekként, hanem magazinok mellékleteként forgalmazzák, így a szokásos 25 százalékos általános forgalmi adó helyett csupán a sajtótermékek 15 százalékos áfáját kell megfizetniük, s így még olcsóbb lehet a film” – mondja Kálmán András. Gyorsan fel is futott az úgynevezett összecsomagolási üzletág, s 2004 végén már mintegy 40 magazin volt jelen az újságosstandokon, átlagosan tízezer körüli példányszámban. Egyes kiadók már annyira magabiztosak, hogy arra sem veszik a fáradtságot, hogy a magazint is mellékeljék, egyszerűen csak egy címkét ragasztanak a lemezre, azt állítva, hogy nem is filmről, hanem mellékletről van szó. Az el nem adott példányok pedig a hipermarketek polcain landolnak, még alacsonyabb, ezer forint alatti áron.
Kálmán András szerint a hipermarketeket is megtévesztik az ilyen kiadók, éppen ezért az ASVA most e láncokat igyekszik megnyerni egy közös akcióhoz, amelyben felhívnák a figyelmet arra, hogy a dömpingáras DVD-k eredete kétséges lehet. Utóbbi feltételezést jól példázza a Best Hollywood esete. A forgalmazó egyszeri, egy mellékletben való megjelenésre adott engedélyt a Get Carter című film esetében, ám mire észbe kaptak, a standokon és a hipermarketekben mindenfelé belefutottak a DVD-kbe, amelyeket a jogdíj megfizetése nélkül forgalmaztak. A kétséges eredetre enged következtetni az is, hogy a Nemzeti Filmirodától csupán 1200 film jogtulajdonát vetették nyilvántartásba a forgalmazók, miközben legalább 2400 film van a piacon. Pedig a 2004-es mozgókép-törvény értelmében csak a Nemzeti Filmiroda által nyilvántartásba vett, és a kiskorúak védelme érdekében a korhatár-kategóriákba besorolt alkotások árusíthatóak kereskedelmi forgalomban.
„Mindez ellen a Best Hollywood megfelelő árpolitikával védekezik” – mondja Gulyás Balázs. A cég egy-másfél évvel ezelőtt még 6 ezer forintért kínálta az új kiadású DVD-ket, ma már akár 2 ezer forintért meg lehet kapni friss filmjeiket. Szöllősi Péter, a cég pr és marketingigazgatója szerint kénytelenek voltak nagy kasszasikereket is 990 forintos áron kínálni, hogy lépést tartsanak a szürkezónával.
TUCATÁRU. Bár konkrét számokat nem hajlandók elárulni, a forgalmazók nem titkolják, hogy tetemes profitcsökkenést szenvedtek el a kedvezőtlen piaci átrendeződés folytán. „Három évvel ezelőtt az emberek még egészen más szemmel néztek a DVD-re, mára azonban ez is tucatcikké vált” – vélekedik Szelényi Ákos. Jelenleg 1100-féle filmet lehet 990 forintos áron megvásárolni a hipermarketekben és más helyeken. Az állandó akciók hatására a fogyasztókban a DVD árának lélektani felső határa folyamatosan tolódik lefelé. Szelényi szerint ennek végül az igazi filmbarátok isszák majd meg a levét, hiszen a gyártók és forgalmazók arra kényszerülnek, hogy minél olcsóbb terméket állítsanak elő, s ezt leginkább a tartalom rovására tudják megtenni, például kevesebb extrát tesznek fel a lemezre.