Nyolcadik életévükbe léptek az idén a lakás-takarékpénztárak, ami nagy esemény azok számára, akik az elsők között csatlakoztak a rendszerhez. A „végsőkig kitartó” ügyfelek ugyanis úgy juthatnak hozzá az állami támogatással évről évre megnövelt megtakarításukhoz, hogy azt bármire felhasználhatják – nincs többé megkötés, nem kell a pénzt lakáscélra elkölteni.
KETTESBEN. Nem kevés összegről van szó, hiszen az OTP Lakás-takarékpénztár esetében 8872 darab, több milliárd forintnyi megtakarítást érintő szerződés fut ki. A Fundamenta-Lakáskasszánál mintegy 6-7 milliárd forintnyi befektetésnél jár le az idén a nyolcéves megtakarítási időszak. Az állami támogatásnak köszönhetően évi 8,2 százalékos nettó hozamot könyvelhetnek el nyolc évre a fundamentás ügyfelek, míg az OTP-sek a nyolcadik év végén 15 százalékos kamatprémiumot is kapnak, amivel 9,31 százalékra emelkedik az elkönyvelt hozam. Ezzel a piacot körbe is jártuk, ugyanis a kezdeti 3, majd 4 szereplőből az összeolvadások után mára ez a kettő maradt.
| |||||||
Az elmúlt nyolc év pénzpiaci teljesítményét vizsgálva a Figyelő kiszámította, hogy a régi ügyfelek se jobban, se rosszabbul nem jártak annál, mintha bankba vitték volna a pénzüket. (A jegybanki statisztikákban közzétett, „átlagos”, éven belüli bankbetét kamattal számoltunk.) Nem szabad azonban elfelejteni, hogy 1997-ben 17 százalék körüli kamatot is kaphattunk a lekötött betétünkre, míg 1998-ban 16, a következő évben pedig 14 százalékot adtak a bankok. A szinte folyamatos lemorzsolódás hatására mára 6 százalék körülire zsugorodott a bankbetéteken elérhető hozam, ami a jelenlegi várakozások szerint stagnálni fog, majd tovább mérséklődik. Hat évvel ezelőtt tehát korántsem tűnt úgy, hogy egyszerű befektetésként is megállja a helyét a lakástakarék-szerződés, ma viszont éppen ez a helyzet.
A mostani piaci környezetben ugyanis a versenyképes megtakarítási lehetőség kifejezés is enyhének tűnik a lakás-takarékpénztárakra, hiszen simán verik a legfeljebb 1 évre biztos hozamot ígérő bankokat. Hosszú távon is egyedül az állampapírok lehetnének versenyben, hiszen csak ennél az instrumentumnál tudjuk biztosan, hogy mit hoz a lejáratig: a Magyar Államkincstárnál a „mezei” befektető évi 6,32 százalékot érhet el egy 2013-ban lejáró államkötvénnyel, de ehhez most kellene lekötnie az egész összeget. A lakástakarékok esetében viszont folyamatosan takaríthat meg az ügyfél, hiszen havonta fizet be számlájára.
Az alacsonyra süllyedt kamatszint miatt nem véletlen, hogy egyre többen kötnek ilyen szerződést lakáscéltól függetlenül – például nyugdíj-előtakarékosságként is kedvező lehetőségnek látszik ez a konstrukció. Korántsem mindegy azonban, mekkora összeggel száll be az ügyfél – a 72 ezer forintban maximalizált éves állami támogatás okán a legmagasabb hozamot a havi legfeljebb 20 ezer forint, azaz évi 240 ezer forintos befizetés esetén érhetjük el.
Annak a mai szerződőnek, aki a legrövidebb megtakarítási módozatot választja, és négy év után lakáscélra szeretné igénybe venni a számláján összegyűlt pénzt, 14,71 százalék lesz az éves bruttó hozama, a nettó pedig 13,4 százalék. (A két cégnél minimálisan eltérhet a hozam az eltérő lejáratok miatt.) A különbség oka az 1 százalékos díj, amit a teljes szerződéses összegre (ez a lejárat végén összegyűlt betét és a körülbelül ugyannyi felvehető hitel összege) kell kifizetni szerződéskötéskor. A biztonságot az garantálja, hogy a lakástakarékok csak állampapírban tarthatják a megtakarításokat.
A rendszer kézenfekvő előnye, hogy az állami támogatást nem adókedvezményként kapják az érintettek, hanem azt évente jóváírják az ügyfél számláján. Így nem kell attól tartani, hogy az adóbevételek folyamatos növelésére kényszerülő állam egyszer csak elkezdi túl magasnak tartani a kedvezményt, s egy tollvonással megszünteti azt. Természetesen a lakástakarék-támogatás rendszere is változhat, ez azonban a már megkötött szerződéseket nem fogja érinteni, az előtakarékoskodó biztosan tud előre tervezni.
Annyi a pozitívum, hogy az ügyfél szinte már emiatt kezd kételkedni, s persze talál is kockázatokat. Mivel a lakástakarékok zárt rendszerben működnek, fenn kell tartani az egyensúlyt a befizetések és kifizetések között. A megtakarítási időszak lejárta után 3 hónap áll a pénztár rendelkezésére, hogy mérlegelje: ha valaki a teljes szerződéses összeget fel szeretné venni (tehát a megtakarításon túl hitelre is szüksége van), arra van-e fedezet. Emellett a benyújtott hitelkérvényeket is sorrendbe állítja aszerint, hogy mennyire megbízhatóan teljesítette befizetéseit az ügyfél. A lakástakarékoknak nem kötelező minden tag számára hitelt nyújtaniuk, így ha nincs elég új belépő a rendszerbe, akkor csúszhat a kifizetés, és lehet, hogy a kölcsönt is bukja az ügyfél.
| |||||||
TÖBB BELÉPŐ. Jelenleg azonban szerencsére nem ez a helyzet. „A rendszer működéséhez elég lenne, hogy egy kifutó szerződés helyett egy újat kössünk. Ugyanakkor 2003-ban és 2004-ben 2,5-szer annyi ügyféllel szerződtünk, mint ahánynak kiutaltuk a pénzt, az új szerződéses összeg értéke pedig 4,2-szerese volt a kifutókénak” – mondja Szobonya Csaba, az OTP Lakás-takarékpénztár vezérigazgatója. A rendszer tehát növekszik, és van is hova fejlődnie, hiszen hazánkban – a már kifutott szerződéseket is figyelembe véve – a lakosságnak mintegy 10 százaléka rendelkezik ltp-szerződéssel, míg például ez az arány akár Németországban, akár a Csehországban is 30 százalék fölötti.
„Az öngondoskodásnak egyre nagyobb szerepe lesz az emberek életében” – mutat rá Gergely Károly, a Fundamenta-Lakáskassza vezérigazgatója arra, hogy várhatóan folytatódik a felfutás. Éppen ezért úgy számolnak, hogy a nyolcéves befektetés lejártakor az ügyfelek jelentős része ismét ide fekteti be a pénzét. A Fundamenta ezért – egyik részvényesével, a HVB Bankkal karöltve – megtakarítási konstrukciót is ajánl majd nekik.