Nagyjából kéthetente formálódtak az elmúlt hónapokban kormányzati műhelyekben újabb és újabb hipotetikus elképzelések arról, mire kívánná költeni Magyarország középtávon az uniós forrásokat. Ezek a tervek azonban inkább egymás klónjai voltak, s rendkívül tág irányokat jelöltek ki a pénzek felhasználására. Az ötletrohamokból sem az ellenzéki pártok, sem a gazdasági élet szereplői nem tudtak túl sok konkrétumot kihámozni. Most végre a szélesebb nyilvánossággal is ismerteti a kabinet a Magyarország középtávú fejlesztéséről szóló tervezési munkaanyagot. A jövő héten társadalmi vitára bocsátandó Országos Fejlesztéspolitikai Koncepció 2020-ig jelölné ki az irányokat, s ebbe a keretbe épülne be azután a következő uniós tervezési ciklusra (2007-2013-ra) készítendő második Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT) is a közösségi támogatások felhasználásáról.
Nagyításhoz kattintson a képre.
KÉSÉSBEN. A kabinet eredeti menetrendje szerint egyébként a koncepciónak már a parlament előtt kellene lennie. Ehhez képest csak júniusban, a társadalmi vita után kerül a kormány elé, a törvényhozás pedig leghamarabb ősszel tárgyalhatja meg. Baráth Etele uniós ügyekért felelős tárca nélküli miniszter korábban úgy nyilatkozott, szerencsés volna, ha az Országgyűlés mielőbb elfogadná a koncepciót, mert akkor politikai konszenzus birtokában kezdődhetne meg a második NFT részletes kidolgozása. (Az uniós szakzsargonban Nemzeti Stratégiai Referencia Keretnek nevezett dokumentumot 2006 nyaráig el kellene juttatni Brüsszelbe.) De a mostani állapot szerint ehhez zöld utat már nem adhat a törvényhozás, hiszen nyilvánvalóan késő lenne októberben hozzáfogni az operatív programok összeállításához.
„Nem is tarthatnánk előrébb, mivel az előkészítést befolyásolja, hogy a pénzügyi perspektíváról, az új periódus stratégiai irányelveiről, a prioritásokról, valamint az alapok által finanszírozható témákról optimális esetben is csak júliusban születhet informális megegyezés az unióban” – magyarázta a kialakult menetrendet a Figyelőnek Jobbágy Valér, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) főosztályvezetője. A közösségi konszenzusra pedig az EU hivatalos pecsétje csak az új brit elnökség hivatalba lépését követően, valamikor az év végén, vagy 2006 elején kerülhet rá. Ugyanezt hangoztatja Kovács István Vilmos, a Nemzeti Fejlesztési Hivatal elnökhelyettese is, aláhúzva: a részletek kidolgozása csak azt követően kezdődhet meg, hogy az EU stratégiai iránymutatásait és a támogatások szabályozási kereteit elfogadta az unió, mivel ez adja meg a szakmai és jogi hátteret. Így annak is lenne kockázata, ha előreszaladnának a tervezésben. Mivel azonban a dokumentumok elkészítése, egyeztetése egy évnél több időt vesz igénybe, a munkálatoknak mégis már most meg kell kezdődniük.
Ez a köztes állapot tükröződik a fejlesztéspolitikai koncepció megfogalmazásain is. Átfogó és stratégiai célokat jelöl ki, szól az értékteremtés tartós növeléséről, a társadalmi és területi kohézió, a jövő generáció számára a szükséges erőforrások biztosításáról, a gazdasági versenyképesség tartós növeléséről, a foglalkoztatás bővítéséről, a kiegyensúlyozott területi fejlődésről. Mindebből nehezen rajzolódik ki, miről folyik majd a társadalmi vita. A Fidesz szakpolitikusa, Nógrádi Zoltán egyenesen így fogalmaz: e dokumentumokkal az a baj, hogy semmiről sem szólnak, szlogenszerű jelszavakat tartalmaznak, ráadásul a vertikális és horizontális fejlesztési célok között mély ellentmondás feszül. „Olyan absztrakciós állapotban van a legfrissebb munkaanyag is, s annyira tág fogalmakat használ, hogy nem lehet vele mit kezdeni.
A vonatkozó törvény a terv előkészítését a hivatalban lévő kormány kompetenciájába sorolja. Igaz ugyan, hogy valamennyi parlamenti párt szakértője eddig is megkapta az éppen elkészült tervezési dokumentumokat, ám azzal a kikötéssel, hogy azt ne adják át a politika szereplőinek, mert nem volna szerencsés idő előtt vitát nyitni egy még nem is létező tervről. Ez alapján a Fidesz szakpolitikusa úgy érvel, hogy „nincs partnerség, a konszenzusra törekvés csak a kormányzati retorika egyik hangzatos jelszava, a valóságban a kabinet rejtegeti előlünk az információkat”. A Figyelő úgy értesült: ha a kabinet a saját kompetenciájában dolgozza ki a második NFT-t, valamint az operatív programokat, s azt az ellenzéki pártok „konszenzusa” nélkül nyújtja be Brüsszelnek, az Európai Bizottság kérni fogja az országgyűlési választások után hivatalba lépő új kormánytól a terv megerősítését.
Források
Hazánk 2007 és 2013 között összesen 24,6 milliárd euróuniós támogatást remélhet:
45% az Európai Regionális Fejlesztési Alapból jöhet; a támogatott célok: gazdasági versenyképesség, kkv-szektor, információs társadalom, innováció, valamint gazdasági, regionális, szociális, humán, egészségügyi és kulturális infrastruktúra.
33% a Kohéziós Alapból hívható le; ebből környezetvédelmi, közlekedési, városi tömegközlekedési, megújuló energia és energiahatékonysági projektek támogathatók.
22% az Európai Szociális Alapból érkezhet, foglalkoztatási, oktatás-képzési, K+F, egészségfejlesztési és szociális célokra.
Ám az egész dokumentumcsomag újraírásának valószínűségéről Jobbágy Valér úgy vélekedett: nem lehet botrányt csinálni, s mindent felrúgni. Még egyszer nem fordulhat elő az, amit 2002-ben Magyarország csinált. Akkor ugyanis a Medgyessy-kabinetnek rohammunkában, szűk fél éven belül kellett összeállítania az első NFT-t, mert – emlékeztet Jobbágy – a leköszönő Orbán-kabinet még csak vázlatos munkaanyagokat sem hagyott örökül. Most nincs játéktér: a második NFT-t az országgyűlési választások előrelátható késő tavaszi időpontjától számítva legkésőbb egy hónapon belül át kell adni az EU-nak. „Márpedig nyilvánvalóan képtelenség egy vadonatúj tervvel és a kapcsolódó operatív programok rendszerével ilyen rövid idő alatt előállni”- érzékeltette a GKM főosztályvezetője, milyen éles helyzet áll elő 2006-ban.
GYORSÍTÁS. Ami biztos, hogy a következő ciklusra minimum 4 országos operatív program készül, mivel érvényesül az az EU-s pénzfelhasználási elv, hogy egy alapból csak egy program finanszírozható. A kohéziós, és a két strukturális alaphoz kapcsolódóan mindenképpen lesz egy közlekedési-környezetvédelmi, egy versenyképességi és egy humánerőforrás-fejlesztést szolgáló operatív program. A régiók saját fejlesztési elképzeléseiket pedig a regionális operatív programban fogalmazhatják meg. A központi régió támogatásával összefüggésben még több alapvető kérdés nyitott, de az már valószínűsíthető, hogy a régió és a főváros nem válik ketté.
Budapest magas GDP-értéke miatt a központi régió várhatóan kiesik az EU források által legjobban támogatott „konvergencia I” célkitűzésből, ezért kiemelt figyelmet kell fordítani arra, hogy azt a forrást (körülbelül 1 milliárd eurót), amit a főváros az uniós kasszából megszerezhet, milyen célokra használják fel. A tervezési munkák tehát megindulnak, legalább ennyit jelez a fejlesztéspolitikai koncepció is, sőt a kormány oly módon gyorsította fel a folyamatot, hogy a központi költségvetésből 7,5 milliárd forintot biztosít közel 30 környezetvédelmi és közlekedési nagyberuházás, úgynevezett nagyprojekt kimunkálásához. (Ezek kidolgozását azért kellett már most, 2005 tavaszán megkezdeni, mert a közbeszerzési pályáztatási eljárás, a különféle hatósági engedélyek megszerzésével együtt mintegy másfél-két évet vesz igénybe.) A kulcsprojektek kapcsán a Fidesz elismeri, valóban időben kell megkezdeni a nagyberuházások előkészítését, ám a projekttervek kiválasztásába az MDF-fel együtt szeretett volna beleszólni. Azonban hiába kérték a tavaszi négypárti találkozón ezt a lehetőséget, már csak a döntésről értesülhettek a sajtóból. Mindez nem túl jó előjel a további egyeztetések előtt.