Péterfalvy Attila. Az adatvédelmi biztos nyilvánosságra hozná a béreket.
Zárt kapukat döngetett a Figyelő munkatársa, amikor az állami tulajdonú vállalatok vezérigazgatóinak fizetéséről érdeklődött. Oravecz Pétert, az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. kommunikációs igazgatóját nem lepte meg különösebben a kérdés, mint elmondta, sűrűn szembesül vele. A válasz mindig ugyanaz: a társaságok vezetői nem köztisztviselők, nem közalkalmazottak, ezért bérüket sem lehet nyilvánosságra hozni, mert azzal személyiségi jogot sértenének. A gazdasági társaságok vezérigazgatói menedzserszerződést kötnek, ami titkosan kezelendő. Csakis abban az esetben lehet a fizetést közzétenni, ha ahhoz az érintettek is hozzájárulnak.
Ezzel szemben Péterfalvy Attila adatvédelmi biztos azon a véleményen van, hogy a fizetési listákat indokolt lenne nyilvánosságra hozni. Ez azonban nem egyszerű, tekintettel arra, hogy több törvényt is módosítani kellene. Az ombudsman azt közölte, hogy kérésére a Magyar Fejlesztési Bank vezérigazgatójának fizetése immár nyilvános. Elvileg. Mert a szóban forgó pénzintézet szóvivője kérdésünkre azt mondta, hogy a pontos összeget csakis abban az esetben adják ki, ha az adatvédelmi biztos azt írásban kéri tőlük.
Kommentár
Állami bújócska
Miközben egyre kevésbé vitatható az az elv, hogy a tőzsdei cégek vezetőinek jövedelme a nyilvánosságra tartozik, az állami cégek első emberei továbbra is titkolózhatnak az öreg kontinensen. Az Európai Unió ugyanis csak arról adott ki ajánlást, hogy a tőzsdén jegyzett vállalatok részletesen hozzák nyilvánosságra a vezetők jövedelmét, arról azonban már nem, hogy az állami, tehát köztulajdonban lévő cégek is cselekedjenek így. Előbbi esetben a vezetői jövedelmek nyilvánosságát a felelős vállalatirányítás megvalósítása indokolja: nemcsak a befektetők (és a régi gyakorlat szerint közülük is csak a nagyok) joga, hogy a vezetői jövedelmeket összevessék a teljesítménnyel, hanem a potenciális befektetők, valamint az érintettek (stakeholderek) – tehát az alkalmazottak, a hitelezők, a beszállítók, a vevők – joga is. Sőt, nemcsak joguk, de kötelességük is a cégvezetők kontrollálása, hiszen ha az ellenőrzés laza, akkor olyan csalásokra nyílik mód, mint az Enron vagy a Parmalat esetében, ezt pedig mindenki megszenvedi – részben az állami adóbevételek kiesése miatt, részben pedig azért, mert a károk helyreállítására állami pénzeket is igénybe kell venni.
Ebben az összefüggésben igencsak furcsa, hogy éppen az állami cégek háza táján nem történik szabályozás-változás – nemcsak nálunk, de az unióban sem. Pedig azoknál a cégeknél lenne a leginkább indokolt az átláthatóság, amelyek mérlegében minden egyes fillér közpénz.
VRANNAI KATALIN
Bizalmas forrásból származó értesüléseink szerint a sikertelen privatizációs kísérleteken túleső Malév vezérigazgatója havonta bruttó több mint 1,5 millió forintot keres. Ez természetesen csak az alapfizetése, ami többféle jutalékkal és prémiummal egészül ki. Rudi Zoltán, a Magyar Televízió elnöke havonta bruttó 1,3 millió forintot kap, ugyancsak hasonló konstrukcióban, azaz valójában ő is több mint kétmillióval kalkulálhat
Az utóbbi időben az újságok címlapján sűrűn szereplő Tokaj Kereskedőház Rt. korábbi vezérigazgatójának a bére mindössze bruttó 650 ezer forint volt. Elvileg ehhez 30 százalék prémium is járult, de ennek feltételeit nem igazán lehetett teljesíteni, ezért csak felében, harmadában kapta meg.
Az önkormányzati cégek menedzsereinek fizetése nem túlságosan irigylésre méltó, legalábbis az állami tulajdonú társaságok vezérigazgatóihoz képest. A nagyobb vállalatok vezetői havi bruttó 600-700 ezer forint között keresnek. A kisebb cégek (kertészeti vállalatok, temetkezési intézetek) első számú emberei 500-600 ezer forinttal kénytelenek beérni. Természetesen ehhez az összeghez egyéni juttatások és prémiumok járulnak, így a kereset több mint a duplájára is feltornázható.