Vitathatatlan sláger a fejlett világ logisztikai újításai közül a rádiófrekvenciás azonosítás. A nagyobb értékű cikkek (például a műsoros CD-k, ruhák) lopásvédelmére már hosszú évek óta használják is ezt a bolti biztonsági rendszerek. A nagy informatikai gyártók és szoftvercégek azonban csak az utóbbi egy-másfél évben rázták fel fejlesztéseikkel a piacot. Ezzel egy újabb betűszó is beköltözött a köztudatba: RFID, mint az angol radio frequency identification kifejezés rövidítése.
Ez a technológiai újítás (Figyelő, 2005/2. szám) a logisztikai rendszereket talán oly módon forradalmasíthatja, ahogyan tette azt a mobiltelefon a távközléssel. Egy, a mai vonalkódoknál nem nagyobb helyet elfoglaló lapon olyan rádiójelekkel kommunikáló csipek férnek el, amelyek az áru minden lényeges (és kevéssé lényeges) adatát tárolni képesek, így egyebek mellett a termék lejárati idejét, színét, típusszámát – s mindezt a vonalkódhoz képest pontosabb leolvashatósággal. A fejlettebb változatok akár a hőmérsékletet, a páratartalmat vagy a levegő vegyi összetételét is mérni tudják. (Például a NASA vegyianyag-raktárában már pár hónapja használt fejlettebb csipek sokkal biztonságosabbá tehetik a veszélyes anyagok tárolását, hiszen a hőérzékelős és a vegyi anyagok jelenlétét érzékelő RFID csipek veszély esetén automatikusan riaszthatnak is.)
A fentieket kombinálva azzal, hogy az adatok akár fél-egy méteres távolságból is kiolvashatók, máris nyilvánvaló az előny az eddigi – például vonalkódos – rendszerekkel szemben. Nem is beszélve arról, hogy a mai gyártási technológiákkal, nagy mennyiségek esetén már akár 10 forintért is előállítható egy RFID csip. „A vonalkódos azonosítás napjai meg vannak számlálva” – állítja mindezek alapján Allyson Fryhoff, az amerikai Oracle alelnöke.
A lehetőségeknek azonban ezzel még nincs vége, hiszen egy kereskedelmi eladóteret vagy egy raktárt ellátva ilyen érzékelők hálózatával a háttérben lévő adatbáziskezelő szoftverek képesek megmondani, hogy az adott pillanatban mely áruféléből mennyi és hol található, ami pedig egy óriás áruházlánc számára dollármilliókat érő információ.
Az ilyen rendszereknek azonban veszélyei is lehetnek, hiszen, ha már működik, akkor illetéktelenek akár egy mobiltelefon segítségével leolvashatják, hogy mi van a kosarunkban vagy az autónk csomagtartójában. Claus Heinrich, a német SAP szoftveróriás igazgatóságának tagja, a cég fejlesztésekért felelős vezetője a Figyelőnek azonban elmondta: az RFID-vel kapcsolatos biztonsági aggályok túlzottak és zömmel megalapozatlanok, mert a kereskedelembe bevezetendő RFID csipeket legfeljebb fél-egy méterről lehet leolvasni. Emellett a kereskedők a most készülő jogi szabályozás szerint már kötelesek lesznek feltüntetni az árun, hogy azt RFID csippel látták el. A vásárlók ugyanakkor a jövőben már akár mobiltelefonjukkal is leolvashatják az áru árát, egyéb adatait, illetve ilyen olvasóval felszerelt bevásárlókosaruk automatikusan kiszámolja mekkora értékű áruval tömték tele egy lelkes hétvégi „áruházi roham” után. Más kérdés, hogy fogyasztási szokásainkat esetenként már eddig is alaposan megfigyelő nagyáruházi rendszereknek még nagyobb rálátása lehet a jövőben a magánéletünkre.