Csehov centenárium

Anton Pavlovics Csehov. Száz éve hunyt el.

Hálátlan dolog drámaírónak nyáron születnie, halnia. A kőszínházak zárva, a rendezők, dramaturgok, művészek vakációzni – vagy haknizni, filmet forgatni, netán elvonókúrára – mennek. Kit érdekel a kánikulában Thália? Szegény Anton Pavlovics Csehov is, nem elég, hogy mindössze 44 esztendőt élt, ráadásul „színpadi holtszezonban”, 1904. július 15-én szenderült öröklétre. A világ számos kulturális intézményéhez hasonlóan, németországi kedvencem, a (8 és 30 euró közötti jegyáraival igen barátságos) Maxim Gorki Theater is megemlékezik az idén a tragikus centenáriumról. A humanista orosz zseni Platonovjának nyár eleji premierje csak csekély visszhangot váltott ki Berlinben: Uwe Eric Laufenberg rendezése kitűnő, de a darab csupán az ősszel startoló 2004/2005-ös szezonban tudja magát kifutni, hiszen ez eddig alig pár ezren láttuk. Michael Wenningerrel a címszerepben Csehov humora is többször megcsillan. A még egyetemistaként papírra vetetett, de csak a szerző halála után meglelt Platonov-kéziratnak bár hiányzik a legelső oldala, így is benne van a majdani neves alkotó literális receptúrájának szinte valamennyi összetevője: evőkanálnyi elvágyódás, csipetnyi cinizmus, tíz csepp öngúny, könny, kacaj, nyomor, reménytelen szerelem, filozofálgatás szamovár és vodka társaságában.

A Maxim Gorki Theater a Platonovot is műsorra tűzte.

A Cseresznyéskert, a Ványa bácsi, a Három nővér megálmodójának Sirály című remekművét négy éve mutatta be a Maxim Gorki Theater. Most kissé leporolva Katharina Thalbach rendezését júniustól – pauzával – ismét játssza a (Humboldt Egyetemmel és hazánk jövőbeni Collegium Hungaricumjával szomszédos) színház. Ragyogó a csapat! Ornitológiai fejtegetés helyett érdemes megjegyezni, hogy végre olyan modern(ebb) környezetbe helyezett klasszikus darabnak tapsolhat a publikum, amelyben nem bántó a szereplők stílusának, öltözékének, a remek díszleteknek a maisága. Nyinát az egyik legtehetségesebb közép-európai színész-rendezőnő Katharina Thalbach – hozzá megszólalásig, sőt még azután is hasonlító – lánya, Anna Thalbach alakítja: nem családi maffiáról, protekcióról van itt szó, hanem egy művész dinasztia újabb generációjáról. A Sirályban neves berlini (kelet- és nyugatnémet, osztrák, svájci) sztárok idősebb nemzedékével is felveheti a versenyt a „kis Thalbach”, akinek mamáját Günter Grass irodalmi Nobel-díjas regényének, a Bádogdobnak a filmváltozatából ismerheti a magyar közönség.

Az egyik főszerepet Anna Thalbach alakítja.

Csehov száz éve halott, a német színház él. Ha a Spree-metropoliszban az Unter den Lindenen turistáskodnak, szemben az operaházzal, érdemes (a nyelvet nem értőknek is) augusztus végétől betérniük a Maxim Gorki Theaterbe vagy bármelyik másik itteni színpadi műintézménybe. Nem fogják megbánni.