Nem éri meg

Megtévesztő ajánlatok, eltitkolt költségek – ezek jellemzik a hazai életbiztosítási piacot, legalábbis lapunk felmérése szerint. Az üzletkötőket nem az ügyfél, hanem saját érdekeik vezérlik, ezért még azt is lebeszélik a kockázati életbiztosításról, aki határozottan ezt szeretné imegkötni.

Bankhitelhez kell? – hangzott el minden biztosítónál a kérdés, amikor lapunk újságírója ügyfélként megpróbálta felderíteni, hogyan is működik a piac. (A kérdés persze nem meglepő, hiszen a kockázati életbiztosítások reneszánsza ma éppen annak köszönhető, hogy a legtöbb pénzintézet a lakáshitelek esetén kötelezővé teszi, vagy legalábbis „melegen ajánlja” az ilyen típusú szerződés megkötését az ügyfélnek.) A nemleges válasz után azonban az üzletkötők gyanakodóvá váltak. „Csak halálom esetére szeretnék gondoskodni a gyermekeimről” – próbálta az újságíró a teljesen kézenfekvő választ megadni, hiszen ezt a fajta biztosítást éppen azért kötik az emberek, hogy ne maradhassanak itt a szeretteik teljes anyagi kiszolgáltatottságban.

„Akkor Önnek nem erre van szüksége” – mutatott rá mindegyik üzletkötő arra, hogy a betévedt ügyfél teljesen „eltájolta magát”. Majd jóindulatú mosollyal felvilágosították: Ön minden hónapban csak fizeti, fizeti a díjat, ami ugyan nem sok, de mégiscsak kiadás, ha pedig lejár a szerződés, és szerencsére életben van – itt kis mosollyal az ember tudtára adják, hogy miért is ne lenne életben, hiszen oly fiatal -, akkor nem kap egy fillért sem. „Ez ablakon kidobott pénz” – idézhetjük szó szerint sajnos az összes általunk megkérdezett biztosító munkatársától.

Érdekes persze, hogy ezt az érvet semmilyen másfajta kockázati biztosítás, így sem a casco, sem az utasbiztosítás, sem a lakásbiztosítás esetében nem hozzák fel, pedig itt sem kap vissza az ügyfél a pénzéből, hacsak a káresemény nem következik be. Ráadásul a biztosítást alapvetően azért találták ki, hogy előre nem látható eseményekre megfelelő anyagi fedezetet nyújtson.

MENTŐ ÖTLETEK. „Szerencsére” mindegyik üzletkötő azonnal tudott olyan terméket ajánlani, ami szerintük az ügyfélnek a legjobb, és ahol viszont is látja a pénzét a lejáratkor. És bár az újságíró határozottan 10 millió forintos biztosítási összeget szeretett volna (azaz ennyit kapnának a gyermekei halálakor), ami az ő esetében 2500 forintos havi díjat jelentene 10 évre, az OTP Garanciánál például inkább olyan megtakarítási biztosítást ajánlottak neki, amely – 9200 forintos havidíj mellett – mindössze 1 millió forintot ad halál esetén, igaz, 10 év után 1 milliót meg is kap az ügyfél.

Érdemes azonban utánaszámolni, vajon megéri-e egy ilyen konstrukció. Az egymilliós kockázati biztosítás ára az újságíró számára tizede a 10 milliósnak, azaz mindössze 250 forint, tehát a havidíjból ezt kell levonni, a többi, azaz 8950 forint pedig egy számlán landolna befektetésként, ha magának tenné félre. Ez 10 év alatt 1 millió 74 ezer forint befizetést jelent, a biztosító ebből 1 milliót fizet vissza úgy, hogy az már a garantált (3,5 százalékos) hozamot (lásd a kisszótárt) is tartalmazza.

Ezt a számítást persze az ügynök nem végzi el, sőt arra a felvetésre, hogy információnk szerint tetemes költségek terhelik a befizetést, azt a választ kaptuk: a teljes befizetett összeg saját elkülönített számlára kerül. A költségeket minden biztosítónál jótékony homály fedte, sehol sem adták tudtunkra, hogy mekkora díjat terhelnek a befektetésre. Amikor pedig rákérdezett az érdeklődő ügyféljelölt, hogy az úgynevezett unit-linked termék esetében miket számol el a biztosító, az OTP Garancia üzletkötője azzal vágta át a gordiuszi csomót: „Ezt nagyon bonyolult kiszámítani. Menjen haza, beszéljék meg a férjével, és ha ezt választják, akkor majd kiszámolom.”

A Generali-Providenciánál gyengeelméjűnek tekintették lapunk munkatársát, amikor a kockázati biztosításhoz ragaszkodott, és többször is rákérdeztek, valóban nem érti-e, hogy ebből nem kap vissza semmit. „Van rendes biztosításunk is” – ami ebben az esetben az üzletkötő fogalomtárában a befektetéssel kombináltat jelenti, nem a kockázatit. Bár az ING Biztosító egyik tanácsadója ugyancsak elkövetett mindent, hogy lebeszélje az újságírót a tévedéséről, az ügyfél határozottságának köszönhetően többféle kombinációt is ajánlott a kockázati biztosításra, és a kiegészítő biztosításokkal (például rokkantság esetére, rettegett betegségekre) kiszámolta ezeknek a díjait.

Az Európa Biztosító üzletkötője telefonon hívta vissza az ügyfelet a díjak kiszámítása után, és akkor már belátta, hogy ha a 10 milliós kockázati biztosításhoz ragaszkodik, akkor mégsem lesz számára jó megoldás az 1 millió forintos kockázati részt tartalmazó, befektetéssel kombinált termék, amelyet kezdetben ajánlott.

GAZDAGODÓ ÜGYNÖKÖK. Nos, az ügynökök nem véletlenül kínálgatják mindenáron a befektetési konstrukciókat. Nem véletlen: sokszor nem is azzal kezdik, hogy életbiztosítással foglalkoznak, hanem azzal, hogy befektetést ajánlanak. A biztosítók ugyanis az ügynökök díjazásával ezt ösztönzik, hiszen míg egy megszerzett ügyfél első éves díjának jellemzően 60-85 százalékát kapja meg az ügynök a befektetéssel kombinált termék esetében, addig a kockázati életbiztosításnál gyakran ennek csak a fele jár jutalékként. Így ha sikerül rábeszélni (ugyanakkora időráfordítással) valakit arra, hogy legalább havi 10 ezer forintot megtakarítson a biztosítónál, ennek 120 ezer forint az éves díja, ami akár 100 ezer forint bevételt is jelenthet az üzletkötőnek, míg egy havi 2500 forintos, évi 30 ezer forintos díjjal futó kockázati biztosítás csak 9 ezer forinttal gyarapítja a bukszáját. Ezen- felül évi 7-8 százalékot kap az állománya után, ami ugyancsak a befektetés rátukmálásában teszi érdekeltté az ügynököt, hiszen az jobban duzzasztja az állományát. Összességében megállapítható, hogy egy átlagosnak tekinthető 15-20 éves tartamú biztosítás esetében az ügyfél befizetéséből kétéves díj landol az ügynök zsebében, ami rendkívül drága befektetéssé teszi az életbiztosítást. Ezeket az adatokat a biztosítók hivatalosan nem tárják a nyilvánosság elé, csak baráti háttérbeszélgetéseken derül ki, hogy milyen mértékű költségeket kell elviselnie az ügyfélnek.

Az azonban a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) éves jelentésében is feketén-fehéren benne van, hogy a biztosítók élet üzletágból származó díjbevételét összességében 26,8 százalékos – a szerzési mellett a kárrendezési és igazgatási költségeket is magában foglaló – költséghányad terhelte 2003-ban (ez egyébként évente folyamatosan csökkenő arányú). A teljes életdíjbevételből, ami 220,1 milliárd forint, pedig 16,7 százalékot, azaz 36,8 milliárd forintot vitt el a szerzési költség.

Ezek az adatok kétségessé teszik, hogy az ügyfélnek jó befektetés lenne a biztosítás, de az emberek persze ritkán olvasnak el ilyen jelentéseket, jóllehet a felügyelet honlapján (www.pszaf.hu) ez bárki számára hozzáférhető. Ugyancsak itt található a fogyasztók számára a befektetési életbiztosításokról egy kis felvilágosító anyag, ahol a hozamokról azt írják, a biztosító kockázatvállalásáért „cserébe” azzal is számolnunk kell: a szerződés lejártakor elért hozam gyakorta elmarad például a bankok által kínált kamatoktól. Tehát még a befektetésekben kevéssé járatos átlag magyar is el tud érni legalább akkora hozamot a lekötött betétjével, mint a biztosítók – igaz, ezen összegekre, csakúgy, mint a befektetési alapokban elhelyezett megtakarításokra (az életbiztosításokkal ellentétben) nem jár adókedvezmény. És bár az ügynökök fontos érveként említik a biztosítás mint befektetés biztonságát, a befektetési alapokban takarékoskodás sem kockázatosabb, ráadásul ugyanaz az alapkezelői kör fialtatja mindkettő vagyonát, így a hozamok hasonló mértékűek. Míg azonban a befektetési alapoknál a költségek átláthatóak, addig a biztosítóknál ennek csak egy részét kötik az ügyfél orrára, az ügynöknek adott jutalék mértékét azonban elhallgatják. Aki pedig az abszolút biztonságra utazik, az maga is vásárolhat állampapírt akár hosszú távra is, ezzel pedig magasabb hozamhoz juthat, mint banki megtakarítással. (Néhány tipikus élethelyzetnél szóba jöhető konstrukciókról lásd fényképes példáinkat.)

Kálmán
55 éves felső vezető

•Cége fizet neki életbiztosítást, ennek azonban olyan alacsony a biztosítási összege halál esetén, hogy újat szeretne kötni. Lánya 20 éves, és bár van megtakarítása, ez még jelenleg nem elegendő arra, hogy hosszabb távon gondoskodjon róla. Ő 5 éves biztosítást köt, 10 milliós összegre, havi 20 ezer forintért.

ÁTLÁTHATATLAN KÖLTSÉGSZERKEZET.

Biztosítós berkekben azt állítják, hogy a 15-20 évre kötött életbiztosítás körülbelül a tartam felénél-háromnegyedénél hozza be a lemaradását más megtakarításokhoz képest, a kezdeti magas költségek miatt. A helyzetet persze javíthatja a legalább 10 éves tartamra kötött életbiztosítás után járó adókedvezmény, amelynek mértéke az éves díj 20 százaléka, és az előző évi díjnál nagyobb befizetés 10 százaléka, de legfeljebb 100 ezer forint. Amennyiben valaki a teljes befizetésére élni tud a kedvezménnyel, annak körülbelül minden hatodik évi befizetése megtérül, tehát számára előbb érkezik el az az időpont, amikor már nem ráfizetéses az üzlet. Ettől tehát még nem lesz extra hozama, mint ahogy azt az ügynökök sugallják, az adókedvezmény csak szintbe hozza az életbiztosítást a többi megtakarítási formával.

Gyakorlatilag ez olyan, mintha a támogatás a biztosítóknál landolna. Holott más esetben (például a kamattámogatásos lakáshiteleknél) az állam már rákoppintott a piaci szereplők orrára, amikor azok extra profitra tettek szert, és a kormányrendelet szigorításával mérsékelte a marzsukat. Ha pedig a hosszú távú befektetés ösztönzése valóban célja a kormányzatnak, akkor kérdés, miért nem támogatja például a nem intézményi megtakarításokat, hiszen ennek egy bizonyos formája volt korábban az adóhitel, ami éppen az idén szűnt meg.

A túl magas biztosítási költségek problémája mindenesetre olyanynyira akut, hogy a beérkező jelzések alapján már a PSZÁF is aggódik emiatt, s foglalkozik a témával. Szakértők szerint egységes költségmutatókra lenne szükség, hogy összehasonlíthatóak legyenek a befektetési elemet tartalmazó életbiztosítási termékek egymással és más befektetési instrumentumokkal, és az ügyfelek tisztában legyenek a befizetéseiket terhelő költségekkel.

ELLENSZÉL. Jelenleg az életbiztosításokon belül csak a különböző biztosítók kockázati biztosításait lehet egyszerűen összehasonlítani egymással. Ezek díja egyébként (főként a legjobb árat kínálóknál) az ügyfél szempontjából jónak mondható. Itt ugyanis verseny alakult ki, éppen a lakáshitelekhez kötött hitelfedezeti biztosítások és a díjak könnyű összehasonlíthatósága miatt.

Az árakat (vagyis a díjakat) pedig érdemes összevetni, mert igen nagyok az eltérések. És bár első ránézésre örvendezhetne az ügyfél, hogy (főként a fiatalok esetében) havi néhány ezer forintos díj fizetésével megúszhatja a dolgot, sokszor kiderül, hogy bizonyos összeghatár alatt nem szerződnek vele. Ez az ING Biztosítónál havi 4500 forintot jelent, az Allianznál pedig 6 ezret. Ekkor vagy hosszabb tartamra szerződik az ügyfél, vagy emeli a biztosítási összeget, vagy kiegészítő biztosításokat köt. Megoldás lehet az is, hogy – ha a biztosító elfogadja – nem havonta, hanem negyedévente vagy évente fizeti ki a díjat.

Még így is viszonylag kis kiadással elérhető lenne, hogy minél többeknek legyen kockázati életbiztosításuk, így aki nem tud megtakarítani, az is gondoskodhatna a családjáról. Az ügynök azonban a jelenlegi ösztönzési struktúrában rendre azt a terméket akarja rásózni az ügyfélre, amelyik után a legtöbb jutalékot zsebelheti be, így nem valódi tanácsadóként lép fel. Probléma az üzletkötők igen nagy száma is.

„Míg az Európai Unió mintegy 450 millió lakosára 400 ezer ügynök jut, addig a 10 millió magyarra körülbelül 20 ezer, vagyis több mint a kétszerese az uniós átlagnak” – tudtuk meg Banyár Józseftől, a PSZÁF kiemelt felügyeleti tanácsadójától. A relatív költségeket pedig nem csak az emeli, hogy az egy főre jutó ügynökök száma nálunk magasabb, hanem az is, hogy a biztosítási díjak jóval alacsonyabbak, mint a korábbi EU-tagoknál.

Biztosítási kiskáté ÉLETBIZTOSÍTÁS. A szűkebb értelemben vett konstrukciónál a szerződés tartama alatt bekövetkezett halál esetén fizet a biztosító, vagy akkor, ha az ügyfél elér egy meghatározott kort. A gyakorlatban sokszor kiegészítő elemeket, így betegség- vagy balesetbiztosítási elemeket is lehet hozzá kérni. Tágabb értelemben az életbiztosítás az ügyfél életében bekövetkező eseményekre fizet, így például gyermek születésére, egy meghatározott életkor elérésére, nyugdíjazásra és a halálra. KOCKÁZATI ÉLETBIZTOSÍTÁS. Ha az ügyfél a biztosítás tartamán belül elhalálozik, akkor a cég a kedvezményezettnek egy előre meghatározott summát (biztosítási összeg) fizet. Ha a tartam lejártakor a biztosított életben van, akkor a konstrukció kifizetés nélkül szűnik meg. Sokszor hitelfedezeti biztosításként is használják, ekkor azonban a szerződő halálakor a kölcsönt nyújtó bank kapja meg a fennálló tartozás fejében a biztosítási öszszeget. Kiegészítő biztosításokat lehet kötni mellé, így például rettegett betegségekre (például rák, AIDS, infarktus) és balesetből eredő rokkantságra. ELÉRÉSI BIZTOSÍTÁS. Ha a biztosított a biztosítási tartam lejárta után életben van, akkor a biztosító kifizeti a biztosítási összeget, ha pedig elhalálozik, a már befizetett díjakat a kedvezményezett kapja meg, a felhalmozott hozamokkal együtt. Általában ez csak egy elméleti konstrukció, többnyire a vegyes, a díjvisszatérítéses elérési biztosítás és a járadékbiztosítások részeként jelenik meg. VEGYES BIZTOSÍTÁS. Ez a leggyakoribb életbiztosítási termék, amely a kockázati és az elérési konstrukció kombinációja. Ha az ügyfél meghal a tartam alatt, a biztosító kifizeti a halála időpontjában érvényes, azaz a nyereséggel növelt biztosítási összeget. Ha életben van a lejáratkor, akkor a cég kifizeti az akkor érvényes biztosítási összeget. Ez egy hosszú távú befektetési termék, az eredményességet azonban előre nem lehet kiszámolni, ezért erre a biztosítók nem adnak garanciát. A költségek levonása után a díjrész kisebbik részét kockázati elemként vonják le, ami a veszélyközösségben bekövetkező haláleseti kifizetésre szolgál. A nagyobbik rész pedig megtakarításként az életbiztosítási díjtartalékba kerül, ezt az összeget fekteti be a biztosító. TECHNIKAI KAMATLÁB. A biztosító a vegyes életbiztosítási díj kiszámításakor feltételezi, hogy egy bizonyos hozamot mindenképpen elér. Ez a technikai kamatláb, ami jelenleg 3,5 százalék. Ezt akkor is megkapja az ügyfél, ha a befektetési eredmény elmaradna ettől a szinttől. TÖBBLETHOZAM-VISSZATÉRÍTÉS. A biztosító a befektetési eredmény nagyobb részét visszajuttatja a biztosítottaknak, kisebb részét a költségekre, és nyereségnek tartja meg. Jelenleg legalább a 80 százalékát vissza kell adni a szerződőnek. Így például, ha 8 százalékot ért el a biztosító a befektetéseken, akkor ebből 3,5 volt a technikai kamatláb (amit mindenképpen megkap az ügyfél), a többlethozam pedig 4,5 százalék. Ha ennek csak a kötelező 80 százalékát adják vissza, akkor 3,6 százalék jut pluszban az ügyfélnek. VISSZAVÁSÁRLÁS. Ha az ügyfélnek szüksége van arra a megtakarítására, amelyik a biztosítónál halmozódik, akkor kérheti kötvénye visszavásárlását. A biztosítási tartam elején, a kezdeti rendkívül magas költségek miatt a visszavásárlási arány nagyon alacsony, a lejárathoz közeledve pedig emelkedik. Például egy 20 éves tartamra kötött szerződés esetében 2 év után általában a 40 százalékot sem éri el ez a ráta, 5 év után 78 százalék körül alakul, míg 15 év után már 96 százalékos az arány. Ha tehát időközben megszorul az ügyfél, akkor csak jelentős veszteséggel tud a pénzéhez jutni, ezért ajánlatosabb díjmentesítést kérnie: ilyenkor nem fizet már díjat, ám lecsökkentik a biztosítási összeget is. Tíz éven belüli visszavásárlás esetén az adókedvezményt is vissza kell fizetni. UNIT-LINKED BIZTOSÍTÁS. Befektetési egységhez kötött konstrukció; az ügyfél itt megválaszthatja, hogy a biztosító milyen típusú és kockázatú befektetésekben fialtassa a pénzét. Nincs sem tőke-, sem hozamgarancia, így az is előfordulhat, hogy a befektetések értéke csökken. ADÓKEDVEZMÉNY. A legalább 10 évre kötött életbiztosítások után jár – nemcsak a befektetési típusúakra, hanem a kockázatira is.