Volt sakkvilágbajnok és üzletember beszélget az ütközetről. Párhuzamot vonnak sakkjátszma és üzleti tárgyalás között. Egyetértenek abban, hogy ütközet egyik is, másik is, és egyik esetben sem elég tájékozottnak s felkészültnek lenni, jól kidolgozni stratégiát és taktikát. Mindezen túl az ellenfél lelki habitusát is szükséges ismerni, hozzá alkalmazkodni.
Karpov, a nemzetközi nagymester és Phelizon, az üzletember beszélgető partnere, a dialógust irányító s lejegyző Bachar Kouatly maga is sakkozó, nemzetközi nagymester, egy szakfolyóirat szerkesztője.
Karpov 1970-től nemzetközi nagymester, 1975-ben lett először világbajnok. Tíz évig volt egyhuzamban az övé a cím, majd 1993-ban hat évre visszaszerezte. Kétszáz nemzetközi tornát nyert meg. Egyik könyvében sakkozni tanít (1993), másikban legszebb győztes játszmáit elemzi (1996).
Jean-Francois Phelizon az egyik legrangosabb francia kereskedelmi főiskolán végzett (HEC – Hautes Études Commerciales), közgazdaságból doktorált. A Saint-Gobain igazgatóhelyettese. Jó évtizeden át volt az 1655-ben alapított cég pénzügyi vezetője, e minőségében adásvételi tárgyalások sorát folytatta. Társszerkesztője a párizsi gazdasági kiadó stratégiai sorozatának, amelyben ez a párbeszéd formájú esszé is megjelent. Tanulmányíróként kivált stratégiai kérdésekkel foglalkozott. A legendás kínai hadtudományi műről, az időszámítás előtti IV. században született Szun-céről írt könyvét Kínában is kiadták.
A hadvezetés törvényeinek kínai klasszikusa bővelkedik pszichológiai utalásokban. Például (Tőkei Ferenc fordításában): „A legyőzhetetlenség rajtunk múlik, de a legyőzhetőség az ellenségen. Ezért van, hogy aki igazán ért a harchoz, az legyőzhetetlenné tudja tenni önmagát, de nem képes elérni, hogy az ellenség mindig legyőzhető legyen.” „Általában annak, aki már a csata előtt a templomban biztosra veszi győzelmét, több lehetősége van a sikerre, annak pedig, aki már a csata előtt a templomban is azt fontolgatja, hogy nem fog győzelmet aratni, kevés lehetősége van a sikerre. Több számítás: győzelem, kevesebb számítás: nem-győzelem.” Ilyen és hasonló elmélkedések miatt ajánlják kommunikációtudományi, s azon belül stratégiai stúdiumokhoz kötelező olvasmányul a Szun-cét. Karpovval beszélgetve Phelizon gyakran hivatkozik rá.
Mindketten jelzik viszont, hogy sakkban is, üzletben is nem ellenségek, hanem ellenfelek állnak egymással szemben. Az üzleti életben megverekszünk – mondja Phelizon -, de nem viselünk háborút. „Egy tárgyalás nem ér célba mindaddig, amíg egyetértésre nem jutunk a másik féllel.” Játszma a tárgyalás, ekként inkább hasonlít a sakkhoz, mint a hadviseléshez, s ahhoz foghatóan szabályok sorából épül fel.
Paraméterek
Anatoli Karpov-Jean-Francois Phelizon: Psychologie de la bataille. Propos recueillis par Bachar Kouatly • Economica, Párizs
A sakk – fejtegeti Karpov – nem modell értékű a katona, az üzletember vagy a politikus számára. Ugyanis a szembenálló felek kiinduló helyzete azonos, győzelmi esélyük szintén. Tudásuk, találékonyságuk fog dönteni. A való életben szerfölött ritka a kiinduló helyzet tökéletes egyensúlya. A sakkozás lélektana azonban kínál támpontokat mind az üzletembernek, mind a tábornoknak, politikusnak. Egyrészt azért, mert a lépésvariációk száma annyira magas, hogy még oly nagy teljesítményű számítógép sem kalkulálhat valamennyivel. „Művészet, tudomány és sport a sakk.” A valóságban hasonlóképp végtelenek a kombinációs lehetőségek, s nincs két teljesen azonos helyzet (kivéve tehát a bábukét a megnyitás előtt). Támpontokat kínál a sakk még azért is, mert a szereplő személyek, akárcsak valamely üzleti megbeszélés során, bizonytalanok a jövőt, a „játszma” kimenetelét illetően. Aki győzelemre áll, hirtelen oly magabiztos lehet, hogy emiatt lankad figyelme, s veszít. Phelizon észrevétele: ütközetet nyerni, tárgyalást folytatni nem lehet anélkül, hogy először is ne tennénk meg mindent az ellenfél megértése érdekében. l