Gazdaságföldrajzi előadások

Bő tíz év alatt nyolc kiadást is megért Paul Krugman rövid esszéista előadássorozatának írásos változata, s annak ellenére, hogy a legutóbbi változat is az eredeti 1990-es leuveni előadások anyagát tartalmazza, még mindig az új gazdaságföldrajzi irodalom egyik alapolvasmányának tekinthető. Nem egyszerűen tíz év telt el: az az évtized, amelyben az úgynevezett új gazdaságföldrajz hódító útjára indult, hogy az évtized végére komoly összefoglaló monográfiák, új tankönyvek és PhD programok formájában bizonyítsa be létezésének jogosságát, és igazolja a korai kutatók úttörő munkáját. Mindenképpen nagy hatású, fontos alapműről van szó, amelyet érdemes elolvasnia a közgazdaságtan, illetve gazdaságföldrajz iránt érdeklődő diákoknak, tanároknak, kutatóknak, gondolkodóknak.

FIATAL TUDOMÁNYÁG. A gazdasági jelenségek területi vizsgálatai hosszú ideig kívül estek a közgazdaságtan érdeklődési területén. Nem mintha nem lennének önmagukban is érdekes jelenségek, vagy esetleg a gazdaságtörténet nem szolgáltatott volna elegendő mennyiségű adatot az empirikus elemzésekhez. A területiség kérdésének vizsgálata nem merül fel a „hagyományos” közgazdasági elemzésekben, azaz a tökéletes verseny világában, ahol tértől és időtől függetlenül a mindenkori piaci egyensúly lesz a jellemző állapot. Mára azonban – ezen kályha-modelltől eltávolodva – előtérbe kerültek az eredetileg módszertani okokból tárgyalhatatlannak gondolt kérdések, úgy mint a növekvő hozadékok, valamint a nem tökéletes verseny modelljei is. Miként erre Krugman nagyon élesen rávilágít első előadásának írásos anyagában, mindkét tényező elengedhetetlen feltétele annak, hogy a földrajzi kérdésekről beszéljünk. A gazdaságföldrajz újjászületése tehát nem jöhetett volna létre a közgazdaságtanban előzőleg végbement módszertani fejlődés nélkül.

Milyen problémákat vizsgál az „új” gazdaságföldrajz? Az ipari üzemek telephelyeinek megválasztása és az ezek eredményeként kialakuló ipari centrumok létrejötte és fennmaradása, városok, város-agglomerátumok kialakulása, különböző területegységek (régiók, országok) eltérő vagy hasonló fejlődése, s végül de nem utolsósorban a nemzetközi kereskedelem kérdései mind megjelennek e tudományág palettáján. Egy ilyen rövid előadássorozat nyilván nem tudja a teljes spektrumot áttekinteni, Krugman is mindösszesen egy, de alapvető jelenséget ragad ki: a gazdasági tevékenység területi elhelyezkedésének egyik legfőbb jellemzőjét, az ipari koncentrációt. Mint hangsúlyozza, az ipari centrumok kialakulásában megjelenik ugyan a véletlen eleme is, ám ha egyszer egy adott területen, például a georgiai Dalton városkában feltűnik a szőnyeggyártás (Krugman kedvenc példáját idézve), akkor olyan kumulatív folyamatok indulnak el, amelyek az ipar megerősödéséhez vezetnek.

MOZGATÓRUGÓK. Melyek lesznek ennek a kumulatív folyamatnak a mozgatórugói? A Krugman által kiemelt szentháromság: a növekvő hozadékok, a nem tökéletesen versenyző piacok és a szállítási költségek együttes jelenléte. Mint írja, történelmének hajnalán az Egyesült Államok népessége elsősorban mezőgazdasággal foglalkozott, a feldolgozóipar mérethozadéka kicsi volt, és a szállítási költségek tetemesek, ezért nem alakulhatott ki erős földrajzi koncentráció. Ahogy az ország iparosodása megkezdődött, a feldolgozóipar a legsűrűbben lakott mezőgazdasági területeken jelent meg. A XIX. század második felében aztán megnövekedett a feldolgozóipar mérethozadéka, a szállítási költségek csökkentek, és a mezőgazdaságon kívüli foglalkoztatás nőtt. Ezek eredményeként a feldogozó-ipari övezet kezdeti előnye állandósult. És ez csak a kiindulópont.

Az előadássorozatnak nem célja az akadémikus precizitás és formalitás. Krugman érvelésében is dominál az érthetőség, a gazdaságtörténeti példákkal történő illusztráció és az egyszerűség. Pontosan azok a tulajdonságok, amelyek az érdeklődés felkeltésének és az értő magyarázatnak a jellemzői. Tekintsük ezt a könyvecskét egy izgalmas út kezdetének.