Mindössze egyetlen olyan ügyfelünk akadt 2002 óta, aki képtelen volt törleszteni lakáshitelét – meséli Illés Zoltán, a Kereskedelmi és Hitelbank (K&H) ügyvezető igazgatója. Az állása elveszítésén és a családi életének felborulásán éppen hogy túleső fiatalember szerződését így kénytelenek voltak felmondani. Az ilyen esetek azonban nem csupán ennél a pénzintézetnél számítanak ritkaságnak, a lakáshitelezésben élen járó másik két versenytársnál, az OTP-nél valamint a Földhitel- és Jelzálogbanknál (FHB) is egy kezükön meg tudják számolni a bankvezetők, hogy nem-fizetés okán hány ügyféllel kellett szerződést bontani a támogatott lakáshitelek két évvel ezelőtti startja óta. Még a késedelmes fizetés is csupán ezrelékekben mérhető.
A szakemberek már-már természetesnek tekintik ezt a meglehetősen jó törlesztési fegyelmet. Noha a lakáshitelboom közepette a lakossági hitelállomány – a jegybank kimutatásai szerint – két esztendő leforgása alatt 886 milliárd forintról 2348 milliárdra duzzadt, a magyar lakosság eladósodottsága még így sem mérhető össze a nyugat-európaiakéval. Míg a 15 uniós tagállamban átlagosan 80 százalék körüli e lakossági mutató, vagyis a hitelek jövedelemhez mért aránya, addig ugyanez nálunk mindössze 17 százalékon áll. Ha ehhez még azt is hozzátesszük, hogy az elmúlt két esztendőben a teljes lakossági hitelállomány csaknem megötszöröződött, és egyidejűleg a problémás hitelek aránya 2,9 százalékról 1,3 százalékra csökkent, kifejezetten kedvezőnek tűnhet a hazai helyzet. A bankárok azonban rögvest figyelmeztetnek: az állománynövekedés zömét adó lakáshitelek pontos törlesztését hatékonyan ösztönzi, hogy az esetek többségében a kölcsön fedezetéül éppen az az ingatlan szolgál, amelyben a hitelt felvevő családja él. Így aztán az ügyfelek véresen komolyan veszik a részletfizetést, a törlesztés olyan, mint a havi rezsi számla, azaz minden kiadást megelőz a családok költségvetésében. Az is hozzájárul ugyanakkor a kedvező adatokhoz, hogy a támogatott hitelek legrégibb változata is alig kétesztendős, a lakosság pedig ilyen rövid távon feltételezhetően még ma is nagy biztonsággal képes megbecsülni fizetőképességét.
Nemcsak lakáshitel létezik persze, ám – noha az átlagpolgár azt látja, hogy a legkülönfélébb típusú kölcsönök felvételére biztató hirdetések özöne zúdul rá – a bankszakma képviselőinek egyelőre nem kell aggódniuk sem a többi hitelféleség, sem általában véve a túlvállalások miatt. „Fegyelmezetten fizetnek a magyarok” – mondja Lendvai János, a Magyar Cetelem vezérigazgatója, aki pedig egy olyan bank élén áll, amely a legkockázatosabbnak tartott hiteltermékekre, az áruhitelezésre és a személyi hitelezésre szakosodott. (Ezek mögött nincs fedezet). A francia tulajdonosok a bő hat évvel ezelőtti induláskor azt írták elő, hogy a kockázat aránya ne haladja meg a 4 százalékot, amit ez idáig sikerült is tartani. A tényleges eredmények – amelyeket azonban a bank üzleti titokként kezel – egyszersmind azt is tükrözik, hogy a magyarok sem bánnak hanyagabbul fizetnivalójukkal, mint a franciák, a Cetelemnél Franciaországban kimutatott kockázati arány évről évre hasonló a nálunk regisztrálthoz. A gépkocsilízing-piacon ellenben mintha a feje tetejére állt volna a világ. Több ezer „visszafoglalt” autó áll a piacvezető lízincégek – a CIB Lízing, a Raiffeisen Lízing és a K&H Lízing – udvarán. A Raiffeisen Lízingnek például, amely egymaga több száz autót vett vissza, 2 milliárd forint céltartalékot kellett tavaly képeznie a kieső lízingdíj-bevételek miatt. E károkat azonban valójában nem fizetési fegyelmezetlenségek miatt szenvedték el e társaságok. Az érintett „ügyfelek” a szakemberek szerint eleve csalási szándékkal kötötték meg a lízingszerződéseket; az ügyben mindenesetre rendőrségi nyomozás indult. „Az elmaradt lízingdíjak 80 százaléka kapcsolódik ilyen kétes ügyletekhez, a többi ügyfél fizetési hajlandóságával nincsen nagyobb gond, mint más hitelezési területeken” – mondta lapunknak Fehér András, a Raiffesen Lízing üzletágvezetője.
EREDMÉNYEK. Egyáltalán nem mindegyik finanszírozónál alakult ki ilyesfajta „katasztrófa helyzet”, a Budapest Autónál (BAF) például nyugodt az üzletmenet. Révész Tamás vezérigazgató ezt azzal magyarázza, hogy a cég alapvetően a márkakereskedőktől beszerzett alsó- és középkategóriás gépkocsik lízingbeadására rendezkedett be, import autó finanszírozását a márkakereskedőkön kívül csak néhány, gondosan kiválasztott használtautó-forgalmazó ügyfelei számára vállalják. Náluk így mindössze néhány százalék a késve fizetők és néhány ezrelék az igazán problémás, illetve nem fizető ügyfelek aránya. Révész meggyőződése szerint e kedvező eredményben oroszlánrésze van szigorú, úgynevezett korai behajtási rendszerüknek. Ha valaki az esedékességet követő 8 napon belül nem fizet, máris akcióba lépnek a cég munkatársai. A fizetési határidőtől számított másfél hónapon belül 3 telefonhívással és három levéllel igyekeznek az ügyfelet fizetésre bírni. Ha a 45 nap során végrehajtott próbálkozások eredmény nélkül zárulnak, akkor kezdetét veszi a kellemetlenebb szakasz, a késői behajtás: visszaviszik az autót a BAF-hoz, ha pedig nincs meg a fedezet, pert indítanak. Ilyen drasztikus lépésekre azonban a problémás eseteknek legfeljebb 10 százalékában kerül sor.
A jogi procedúrát egyik bank sem szereti, hiszen egy per akár 3 évig is elhúzódhat, és a végeredmény is kétséges. A K&H-nál például kifejezetten arra törekszenek, hogy ne jussanak el a legdrasztikusabb megoldásig, a szerződés felmondásáig.
Egyébiránt a K&H Bank behajtási tevékenysége tagadhatatlanul humánus. Személyi kölcsönöknél a hátralék keletkezését követő 45 napig a fiókok telefonon és maximum 2 felszólító levél útján próbálják az ügyfeleket fizetési kötelezettségükre figyelmeztetni, illetve személyesen egyeztetik, hogy mi áll a probléma mögött: tévedés, hanyagság, átmeneti fizetési képtelenség, esetleg betegség. Ahhoz, hogy a bank felmondja a hitelt, 90 napnak kell eltelnie a részletfizetés esedékességtől (ingatlan fedezetű hiteleknél pedig még többnek, 120 napnak). Az OTP Banknál nem bánnak kesztyűs kézzel a késlekedőkkel. „Már előzetesen egy szigorú szűrőrendszer garantálja, hogy csak a megbízhatóan fizető ügyfelek juthassanak hitelhez” – mondja Hegedűs Éva vezérigazgató-helyettes. Az alapos előzetes rosta a későbbiekben is szigorral társul, a nem fizető ügyfelekkel az esedékességet követő 60 nap elmúltával szerződést bontanak, a továbbiakat pedig az OTP Faktoringra bízzák.
A jövőt illetően a piaci szereplők nem gondolkodnak egységesen. Jóllehet a céltartalékok több pénzintézetnél is erőteljesen növekednek, konkrét előkészületekről egyelőre nem hallani arra az esetre, ha a túlvállalások, a túlzott eladósodás miatt a későbbiekben a mainál többen nem lesznek képesek törleszteni. „Néhány évvel ezelőtt ugyan napirendre került a személyi csőd intézményének bevezetése – emlékeztet Rácz István, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének szakembere -, ám az ötlet végül nem valósult meg.” Horváth Krisztina, a Raiffeisen Bank vezérigazgató-helyettese szerint sincs ma igazán miért aggódni. Sőt, a bankvezető egyenesen azt reméli, hogy tovább nő az emberek hitelfelvételi kedve. Erdei László, a Magyar Külkereskedelmi Bank vezérigazgatója talán az első, aki a napokban nyilvánosan is hangot adott aggodalmának: „Komoly problémák elé néznek a bankok, az elkövetkező években vélhetően sokakról derül majd ki, hogy túlvállalták magukat, és képtelenek törleszteni hiteleiket.”