Az elmúlt hetekben 8 évvel ezelőtti emlékeket ébresztett, az 1996-os hatalmas fellendülést idézte a budapesti tőzsde teljesítménye. A BUX február végén megtáltosodott, és naponta dönti az újabb csúcsokat. Végre bekövetkezett az, ami minden részvényes álma: szinte válogatás nélkül veszik a magyar papírokat a nagy külföldi alapok. Sokan nem értik azonban: miért éppen most?
Noha tavaly a magyar tőzsdeindex 20 százalékot erősödött, a régiós konkurensek és több vezető börze mögött így is jócskán lemaradt. Az alapkezelők alulsúlyozták Magyarországot, vásárolgattak ugyan, de csak mértékkel, s időről időre egy-egy papírra koncentrálva. Erre az állapotra utalt találóan az egylábú bika kifejezés – a négy vezető magyar részvény az utóbbi években soha nem tudott tartósan egy irányba mozdulni, a befektetők mindig válogatósak voltak, egy-egy sztorira rámozdultak, de magát az országot, vagyis általában a magyar papírokat nem vették.
|
Tavaly ősszel a magyar tőzsdei bika tett egy kísérletet arra, hogy több lábra álljon, de a makrogazdasági bizonytalanságra igen szemléletesen hívta fel a figyelmet a forint gyengülése, ez pedig gyorsan visszavetette a részvénypiacot is. Az elmúlt hetekben azonban már nem lehetett megálljt parancsolni a piacnak: a bikának hosszú idő után az összes végtagja meglett, sőt növesztett két „mankót” is: a négy blue-chip mellett megugrott az érdeklődés az Egis és a Földhitel- és Jelzálogbank (FHB) részvényei iránt is.
Különösen ez utóbbinál volt szembetűnő a hangulatváltozás: a tavaly ősszel 4300 forinton kibocsátott papír az év végén 4000 forint alatt forgott, napi néhány kötés mellett. Ma pedig – lapzártánkkor – több százmilliós volumennel és jócskán 6000 forint feletti árszinttel jellemezhető az FHB piaca.
HANGULATVÁLTOZÁS. „A kedvező hírek között a hangulatváltozást leginkább elősegítő a Magyar Nemzeti Bank inflációs célszáma volt” – mondja Míró József, a Cashline Értékpapír Rt. vezető elemzője. A Draskovics-csomagot még gyanakvóan méregető külföldiek értelmezésében az ország kockázatának csökkenését vetítette előre, amikor a rosszabb külső körülmények között is csak 4,3 százalékra növelte a jegybank a 2005-ös inflációs célt. A hosszabb távon gondolkodó befektetők szemében ez a hazai és az európai kamatszint közötti különbség csökkenését ígéri, a kockázatmentes hozamok zsugorodása pedig jót tesz a hazai részvényeknek. Nem véletlen, hogy a bankoknál indult az erősödés, s az alacsonyabb kamatszint mellett egyre vonzóbb osztalékhozammal kecsegtető Matáv iránt is megnőtt az érdeklődés.
Az ország iránti bizalom növeke-désével magyarázza a hirtelen felfutást Czipó György, az ING Vagyonkezelő szakértője is. Az időzítésben azonban jelentős szerepe lehetett a negyedéves eredmények közzétételének, illetve annak, hogy ehhez kapcsolódóan több vezető cég is befektetői találkozókat tartott, ahol ismertette helyzetét és kilátásait a jelenlegi és potenciális részvényesekkel.
|
KÉSÉS ÉS RENESZÁNSZ. Végre beindult tehát a konvergencia, ez a sokak által jóval korábbra várt folyamat. A jelenségre azóta számítanak a szakemberek, hogy bizonyossá vált az ország uniós csatlakozása, s ebből logikusan következett az, hogy a magyar részvények értékelésének közelíteniük kell az uniós átlaghoz. A hazai vezető cégeket nyereségük 10-12-szeresére értékelte a piac három évvel ezelőtt, szemben a 20 feletti európai átlaggal, s ebből teljesen logikus volt azt a következtetés levonni, hogy a konvergencia átárazódást, tekintélyes áremelkedést hoz majd. Évekig nem történt azonban semmi. A befektetők a fejlett piacokat elérő tartós bessz miatt 2000 és 2003 közepe között nem mertek számottevő pozíciókat nyitni a feltörekvő piacokon, s konvergencia ide vagy oda, a hazai befektetők annak is örülhettek, hogy az egyik nagysúlyú blue chip, az évről évre tekintélyes eredménybővüléssel előrukkoló OTP árfolyama legalább követte eredményességét, így a BUX a nagy nemzetközi bessz idején is viszonylag jól teljesített.
A fejlett piacokon éppen egy évvel ezelőtt bekövetkezett trendváltás nyomán a befektetők kockázatvállalási hajlandósága megugrott, s meglepően hamar bekövetkezett a feltörekvő piacok újrafelfedezése. Kitört a Kína-mánia, majd elkezdődött a spekulációs hullám Oroszországban is. Mivel a feltörekvő piacok jelentős része jóval kedvezőbb növekedési lehetőségekkel kecsegtet a fejletteknél, e tőzsdék nem kis része már 2002-ben is jobban szerepelt a nagyoknál, a jó hozamok pedig arra ösztönöztek, hogy a befektetők a feltörekvő piacokat célzó alapokba további pénzeket tegyenek be. A feltörekvők ma reneszánszukat élik, a befektetési alapkezelők egyszerűen költési kényszerben vannak, újabb és újabb részvényeket kell vásárolniuk (lásd külön írásunkat). Kissé rosszmájú megközelítésben úgy is fogalmazhatunk, hogy amikor már végképp nem tudták hova tenni a pénzt, kényszerből felfedezték a magyar piacot.
Tény: az elmúlt hónapokban több más feltörekvő tőzsdén is olyan mértékű emelkedés következett be, ami sok helyen óvatosságra intette a befektetőket. Az is régóta köztudott, hogy a magyar papírok régiós összehasonlításban is alulértékeltek. Önmagában azonban mindez még nem okozhatott volna ekkora változást, ám itt jön be a képbe a kockázat mérséklődése. Ahogyan novemberben egy pillanat alatt elgáncsolta a magyar bikát a bizalom megcsappanása, most annak visszatérte volt az a szikra, amely beindította az árrobbanáshoz vezető folyamatot.
ALAPOK HOZAMVERSENYE. A bika tombolása pedig általában eltart egy ideig. A feltörekvő piaci pénzcsapot addig nagy valószínűséggel nem zárják el, amíg a hozamok magasak, ebben változás pedig általában akkor következik be, ha valamelyik régióban nem várt problémák ütik fel a fejüket. „A piac memóriája rövid távú” – mondja Czipó György, arra utalva, hogy a feltörekvő piacokon 1997 és 2001 között többször és komolyan megégették magukat a befektetők, most mégis mindenki vadul vásárol. Amíg viszont válságjelek nem látszanak, marad az alapok versenye. Ha egy piacon hirtelen megváltozik a hangulat, egy valamit magára adó alapkezelő nem teheti meg, hogy ne vegyen tudomást erről. Aki kimarad, lemarad – esetünkben a hozamversenyben. A Czipó György által lavina-effektusként aposztrofált jelenség lényege, hogy aki eddig alulsúlyozta a magyar piacot, az kénytelen ezen változtatni, s egyre több pénzt irányítani a magyar tőzsdére. E folyamat tehát újabb és újabb vevőket teremt, ennek köszönhető, hogy az elmúlt két hétben egyszer sem csökkent a BUX értéke. „Május elseje után pedig újabb befektetők megjelenése várható – teszi hozzá Míró József -, hiszen a globális és a régióra szakosodott feltörekvő alapokon kívül a csatlakozás után azok is megjelenhetnek, amelyek szabályzatuk szerint csak uniós országban fektethetnek be.” E lehetőség azt is magában hordozza, hogy sokan május előtt vásárolnak, hogy azután magasabb áron adják tovább a papírokat az új belépőknek.
A két hét alatt elért 10 százalékos emelkedéssel a magyar piac alulértékeltsége csökkent ugyan, de nem alapvetően, a konvergencia ürügyén ennél 20 százalékkal drágább vételeket is meg lehetne indokolni. Az ING elemzője állítja, hogy régiós összehasonlításban továbbra is a magyar részvények számítanak a legolcsóbbnak. A bikára leselkedő legnagyobb veszély most az, ha az ország nem tud élni azzal a bizalommal, amely ezúttal ismét megnyilvánul a befektetők részéről. A Cashline elemzője szerint a hossz megtorpanására számítani lehet, de nincs szó lufiról, trendforduló nem valószínű.
HELYZETBE HOZVA. A tőzsdéken mindig akkor következhet be hirtelen nagy emelkedés, amikor még sokan vannak, akik nem hisznek a hosszban. Így volt ez az 1996-os nagy fellendülés első hónapjaiban, s hasonlóan Amerikában tavaly tavaszszal, az iraki háború megkezdése után, és ilyen a jelenlegi magyar helyzet is. Az árfolyamokat befolyásoló befektetők azonban pontosan tisztában vannak az egyensúlytalansággal, a még hónapokig növekvő inflációval és egyéb problémákkal, a jövőbe tekintő tőzsde üzenete szerint mégis bíznak a javulásban.
A budapesti részvénypiac befektetői az elmúlt nyolc évben megtanulták, hogy a BUX teljesítménye egyértelműen a piacot uraló külföldi befektetési alapok vásárlási hajlandóságától függ. A hosszhoz azonban arra is szükség van, hogy a pénzek elosztásakor ne hagyják ki más piacok rovására a magyar részvényeket. Az ezredfordulót követő világméretű bessz idején már az első feltétel sérült, tavaly a második is, így aztán pénz volt, de csak nagyon kis részét osztották ide. Ma végre úgy tűnik, makrooldalról „kiárazódik” a piacból az a bizonytalansági tényező, amely miatt eddig alulteljesített a BUX: az ország iránti bizalom – az alapok jóvoltából, amelyek egymást taposva veszik a részvényeket – meglepő gyorsasággal áll vissza. Már „csak” élni kell a bizalommal.