A hírszerzés filozófiája

Filozófus – a szó etimológiája szerint a bölcsesség, a tudás kedvelője. A valóság és a tények megismerésére törekszik. A hírszerző és a bűnfelderítő úgyszintén. Megtudni azt szeretné, ami van, ami történt és történik. Erre építi a hírszerzés filozófiájáról szóló könyvét az izraeli Isaac Ben-Israel.

A szerző ötvenöt éves. Negyvenéves koráig az izraeli légierőnél szolgált. Tábornokként vonult nyugállom-ányba. Továbbra is a honvédelmi minisztérium tanácsadója, kivált biztonságpolitikai s elhárítási kérdésekben. A tel-avivi egyetemen matematikából, fizikából, majd filozófiából diplomázott. Doktori fokozatot ugyanott szerzett. Egyetemének filozófia tanszékén a biztonsági stúdiumok, valamint a tudományfilozófia és eszmetörténet professzora. Tanulmányt írt egyebek közt Clausewitzről (héberül), továbbá a hírszerzés bölcseletéről és módszertanáról (angolul). Kutatási területe: filozófia és matematika, relativitás- és kvantumelmélet, Kant filozófiája. A kvantumelmélet kantiánus interpretációján dolgozik.

A hírszerzés filozófiájáról szóló könyvének alcíme: A kémkedés logikája és erkölcstana. A munkát a most megjelent francia kiadás alapján ismertetem, amely függelékében (mint eddig kiadatlant) közli a szerzőnek az “anarchikus” ismeretelmélet klasszikusával, Paul Feyerabenddel váltott leveleit, s az angol légierő második világháborús titkosszolgálatának vezető munkatársával, Reginald Victor Jonesszal folytatott beszélgetéseinek krónikáját. (A francia kiadó ugyanebben a sorozatában a német Apel, a Wittgenstein-kutató francia Bouveresse, az amerikai Goodman, Putnam, Rorty, Searle műveit közölte.)

A szerző tudományfilozófiai referenciái Feyerabend mellett elsősorban Popper és Lakatos. A kémkedés a világ egyik legősibb mestersége – írja -, maga az intézményesített hírszerzés viszont alig 150 éves. Kezdetben ezek az intézmények jobbára beszerezték és/vagy megszerezték csupán a hírt, az információt. Az információk mennyiségének növekedésével vált mind fontosabbá helyes megértésük és értékelésük (lásd erről: Kémek és érzelmek iskolája, Figyelő, 2003/26. szám). A hírszerzés a tudományhoz hasonlóan arra törekszik, hogy megvilágítsa a valóságot. Hipotéziseit egyik is, másik is ennek érdekében dolgozza ki. A valóságnak e megkonstruálásakor nélkülözhetetlen az önreflexió, valamint annak számontartása, hogy hipotézis, amiről szó van, továbbá elemző és elemzett oldalon egyaránt érvényesül az emberi tényező, úgy is mint szabad akarat, mely az elemzéssel kikövetkeztetett szándékot és tervet bármikor módosíthatja. (A mosógép a newtoni elvek alapján működik – mondja Poppert kommentálva Ben-Israel -, maguk az alkalmazottan megjelenő elvek azonban tudományos hipotézisek maradnak.)

Tudomány és hírszerzés analógiájának kibontásához van szüksége Ben-Israelnek tudományfilozófiai referenciákra. Szemléltetésül pedig konkrét példákat idéz és elemez: az 1973-as Yom Kippur-háborút, illetve a második világháborús angol hírszerzést. Utóbbit részint azért, mert arról tetemes dokumentumanyag állt rendelkezésére. Részint meg azért, mert szemében történeti mintakép is Jones. Ő friss fizikai doktorátusával oxfordi professzorának, Lindemannak az ajánlására került a légierőhöz. Ott hírszerző csoportja kis létszámú volt, de olyanok tartoztak hozzá, mint például Francis Crick, aki azután 1962-ben elnyerte az orvosi Nobel-díjat. Jones eredményeit meghökkenten figyelték, s a brit hírszerzés egyéb osztályai próbálták kideríteni, ki is lehet rejtélyes, számukra nem hozzáférhető informátora. Nem volt. A Jones kifürkészésére a haditengerészettől darab időre oda helyezett tiszt végül is ezt jelentette: “Uraim, azt hiszem, használja az eszét.”