Fonott formák

NIGAL COATES: DAYBED PIHENŐÁGY. Tradicionális anyag, kortárs interpretáció.

Egyre csak erősödik a kézműves technológiák és a természetes anyagok iránti vonzalom a csúcs-technológia uralta tömegtermelés korában. Felértékelődik minden, ami emberközeli és hand-made jelleggel bír. A fonott bútorok újra nagy népszerűségnek örvendenek, de a nosztalgikus formákat mellőző, kortárs formatervezők keze alól kikerülő darabok sokkal inkább a jövő bútorkultúrájához tartoznak, semmint a régmúlt világához. A fonott vessző- vagy rattanbútorok eredetileg nem a lakószobák berendezéseként készültek. A hajlított, gőzölt bükkfa vázszerkezetű, szoknyás kollekciók luxus óceánjárók, hotelek és léghajók praktikus mobíliái voltak. A polgárok világába legfeljebb babakocsik, papírkosarak és gyerekbútorok formájában költözhettek be.

BUKKA SZÉK. Szánkótalpas modell, dupla kárpitozással.

Gunnar Asplund volt az első tervező 1936-ban, aki a göteborgi városháza számára rattanszékeket tervezett, s ezzel mintegy egyenjogúsította ezt a bútortípust. A manufakturális előállítási módot az 1920-as években nagyüzemi keretek váltották fel. A szövési folyamatot és a vázkészítést elkülönítették, s így a hatékonyság növelésével megnyílt az út a tömegtermelés felé. Idővel a bükkfa szerkezetet csőváz helyettesítette. Jelenleg a legkorszerűbb modelleknél alumíniumvázat alkalmaznak. A fonott felületek érzéki struktúrája változatlan, de a vidékies hangulat eltűnt, inkább a nagyvonalú, finom elegancia jellemző.

JANE DILLON ÉS TOM GRIEVES: NEMO SZÉK. Az organikus vonalvezetést a számítógépes technológia teszi lehetővé.

A fonott bútorok változatlanul időtállóak, masszívak, rugalmas ülőfelületet adnak, s olyan finom természetes szálakból készülnek, hogy nem szakítják ki sem a ruhát, sem a harisnyát. A számítógépes tervezés révén fantasztikus térgörbék realizálhatók, az újfajta, szendvics jellegű (kétrétegű) kárpitokkal pedig párnaszerű, a valódi kárpitos bútorok komfortjával vetekedő, szoftform hatás érhető el.

Kortárs kontextusban, a csúcstechnológia által újraértelmezve, a hagyományos formákat organikusra, biomorfikusra cserélve éli reneszánszát egy tradicionális bútortípus, amely egy évszázad alatt semmit sem vesztett emberközeliségéből és természetességének varázsából.