Brian Roberts, a Comcast vezérigaz-gatója február 9-én a helyére tette a telefonkagylót, majd kisétált az irodájából, egy vadonatúj tervet forgatva a fejében. Néhány perccel korábban Michael Eisnerrel, a Walt Disney elnök-vezérigazgatójával beszélt, aki kategorikusan elutasította az általa irányított kábeltévé-társaság „barátságos” fúziós ajánlatát. Két nap sem telt el, és Roberts újra sokkolta a médiavilágot – ezúttal viszont már egy, a Walt Disney ellenséges kivásárlásáról szóló, 54 milliárd dolláros ajánlattal.
Brian Roberts. Első ránézésre halk szavú cégvezető, de valójában már bizonyította kvalitásait.
GIGÁSZOK PÁROSA. Húzása briliáns visszavágás Rupert Murdochnak, aki decemberben szerezte meg a műholdas DirecTV-t, és ezáltal a világ legjelentősebb médiamoguljává vált. Ha ugyanis a Comcastnak sikerül rátennie a kezét a Mikiegér-birodalomra, Roberts és Murdoch afféle szupermogul-párosként irányítanák az iparágat: a Comcast uralná a kábelpiacot, a News Corp. pedig az „eget”. Ketten együtt 33 millió amerikai otthonban lennének jelen, a kreatív tehetségek túlnyomó többsége az ő „zsoldjukban” állna, és a hírszolgáltatásból is meghatározó szelet lenne az övék. Ráadásul ahogyan a szórakoztatóipar egyre erőteljesebben digitalizálódik, a legmodernebb technika is a rendelkezésükre állna.
Első ránézésre a halk szavú philadelphiai cégvezetőnek aligha van esélye a félelmetes Ruperttel szemben. A 44 esztendős Roberts azonban már bizonyította versenyzői kvalitásait. Az elmúlt években egy sor merész ajánlattal tört előre a piacon, amelyek közül feltétlenül az első helyen említendő az AT&T szélessávú szolgáltatásának 54 milliárd dolláros felvásárlása alig 15 hónappal ezelőtt. A fúzió nyomán az édesapja, Ralph által 1963-ban alapított Comcast olyan terjesztői hálózatra tett szert, amilyenre régóta vágyott. Most azonban újabb kihívásra kellett választ találnia: Murdoch a műholdjain keresztül az egész földgolyón terjeszti a maga első osztályú médiatartalmát. Ez a válasz pedig a Walt Disney.
Médiaóriások szép új világa
Milyen következményekkel jár a mértéktelen konszolidáció?
POZITÍVUMOK
• A műsorgyártó stúdiók és kábel-, illetve hagyományos tévétársaságok fúziója komoly megtakarításokat és nagyobb hatékonyságot eredményez, a befektetők őszinte örömére
• A nagyobb társaságoknak több pénz áll a rendelkezésére, aminek révén több tévéprogramot állíthatnak elő
• A több pénz egyben nagyobb technológiai beruházásokat is lehetővé tesz, olyan területeken, mint például az HDTV vagy az interaktív televíziózás
NEGATÍVUMOK
• A programok minősége és sokszínűsége is megszenvedheti a megakonszolidációt, annak nyomán ugyanis kevesebb ember dönt arról, mi kerül a képernyőkre, ráadásul a konglomerátumok saját műsoraikat helyezik majd előtérbe
• A médiahatalom koncentrációja csökkenti a versenyt, következésképp megdrágulhat mind a kábel-, mind a műholdas előfizetés
• Ha mindössze néhány gigász ellenőrzi mind a tartalmat, mind a műsorszórást, a kisebb, nem a fősodorhoz tartotó nézeteket megjelenítő tartalomgyártók a partvonalon kívülre szorulhatnak
A Comcast jelenleg az Egyesült Államok legnagyobb kábeltévé társasága, előfizetőinek a száma eléri a 21 milliót, azaz nagyjából minden ötödik amerikai háztartásban jelen van. Mindezt Roberts most megfejelheti a maga középszerű programkínálatát „kiegészítő” Disney filmstúdióval, az ABC és az ESPN tévécsatornával, nem beszélve a Disney Channelről – és még egy sor további kábeltévéről –, illetve a szórakoztatóparkokról. „Ugyan ki tud jobb tartalommal szolgálni, mint a Disney?” – teszi fel a költői kérdést Stephen B. Burke, a Comcast Cable Communications 45 éves elnöke, aki korábban éppen a Disney felső vezetésének volt az egyik meghatározó tagja, és a felvásárlás sikere esetén rá hárulna a feladat, hogy egykori cégét irányítsa.
A médiaszektorban több mint egy évtizede folyik a lendületes konszolidáció. Csakhogy már nem elég csupán több tartalommal rendelkezni, mint az ellenfelek: ma már műsorterjesztői hálózatra is szükség van ahhoz, hogy valakinek esélye legyen nyerni a piaci versenyben. Ezt először Murdoch mutatta meg, de ha a média vezetői közül bárki is nem értette volna meg az üzenetet, azt Roberts most újra megfogalmazza. A Viacom International, a Time Warner, az NBC – és a többiek – a következő hetekben-hónapokban nyilván mélyen elgondolkodnak a saját méreteikről és üzleti több lábon állásuk esélyeiről.
HASBESZÉLÔK. Az éremnek azonban van egy másik oldala is. Ezek az ügyletek a birodalomépítők szemében tökéletesen logikus lépések, másokban viszont felmerülhet a kérdés: hol van az a határ, amikortól a konszolidáció már átlépi az egészséges és kívánatos mértéket. Amennyiben a médiahatalom túl kevés kézben összpontosul, az nemcsak az árak növekedéséhez, hanem a műsorkínálat sokszínűségének és minőségének a hanyatlásához is vezethet. Megnő a kísértés, hogy a médiagigászok tulajdonosai ráerőltessék az akaratukat és az ízlésüket a nézőkre, annál is inkább, mert valószínűsíthető, hogy kevésbé tőkeerős, független társaságok egyre nehezebben férnek majd hozzá a nagyok által ellenőrzött hálózatokhoz. „Hol van ennek az egész folyamatnak a vége? Rupert Murdoch fölvásárol majd egy következő vállalatot, válaszul a Comcast is egy másikat, és így tovább. Végül eljutunk majd egy pontra, amikor több hangot hallunk ugyan – de a háttérben egyetlen hasbeszélő áll” – figyelmeztetett John McCain szenátor egy kongresszusi meghallgatás során.
Murdoch és Roberts huszárvágása így újraélesztheti azt a vitát, hogy vajon a mesterségesen kell-e határt szabni a médiamogulok feneketlen étvágyának, avagy kizárólag a piaci versenyre kell bízni, hogy megoldást találjon a problémára. „Egy ilyen léptékű fúziónak a lehető legfinomabb szűrőn kell átjutnia ahhoz, hogy zöld utat kapjon” – ígér kellő szigort Michael K. Powell, a szövetségi kommunikációs hatóság (FCC) elnöke. A Comcast vezetése azonban cseppet sincs megijedve, mi több, arra hivatkozik, hogy éppen a News Corp.–DirecTV ügyben a szabályozó hatóságok meglepően könnyen megszavazott jóváhagyása bátorította őket ajánlatuk megtételére.
Eisner kizárólag önmagát hibáztathatja, amiért sebezhetővé vált. Nem elég, hogy végképp öszszeveszett az egyik kasszasikert a másik után gyártó Pixar komputeranimációs stúdióval, sőt, a felső vezetés tagjainak egész sorát hagyta távozni a cégtől, elkövette a legfőbb hibát is: túlbecsülte annak a szórakoztatóipari konglomerátumnak az erejét, amelyet kizárólag tartalomszolgáltató márkák begyűjtésével igyekezett felépíteni. Mindezek tetejébe Eisner azért is évek óta a bírálatok kereszttüzében áll, mert egy kizárólag általa kreált, engedelmes igazgatói testületet állított a Disney élére, ami a téves vállalatirányítási gyakorlat egyik legtöbbet emlegetett, emblematikus figurájává tette őt. A kritikák lecsendesítésére az elmúlt években számos változtatásnak engedett utat, egyebek közt néhány független igazgatósági tagot is megválasztatott – ezek a változtatások azonban ilyen előzmények után éppen a potenciális ellenséges kivásárlási ajánlatok céltáblájává tették a céget. „Sokkal csábítóbb célponttá, már-már könnyű prédává váltak” – állapítja meg a Comcast egyik tanácsadója.
Ki lesz a következő? A 10,7 millió kábeltévés előfizetővel rendelkező, és egy sor népszerű kábelcsatornát – például a CNN-t vagy a TNT-t – felvonultató Time Warner szinte bizonyosan még magasabbra vágyik. Ennek érdekében az egyik legvalószínűbb célpontja a New York állambeli Cablevision Systems lehet, amelynek 3 millió előfizetője remekül illeszkedne saját rendszerébe. A baj csak az, hogy a Time Warner ma nehéz időket él: Richard D. Parsons vezérigazgató legfőbb gondja most az, hogy megoldja azt a válságot, amely a cégcsoporthoz tartozó America Online (AOL) feltételezett könyvelési csalásai, illetve az ügyben indult szövetségi nyomozás miatt keletkezett. Nem beszélve arról a jó néhány perről, amit a Time Warner és az AOL 2001-es fúziója nyomán részvényesek egy csoportja kezdeményezett.
A médiaágazat legnagyobb üzletét így sokkal inkább a Viacom ígéri, amelynek olyan bombabiztos termékek vannak a birtokában, mint az MTV és a Nickelodeon, viszont a leginkább megszenvedte az elmúlt időszak reklámpiaci hullámvölgyét. Némi átszervezés és racionalizálás után akár valóra is válthatja a pletykákat, azaz megvásárolhatja a Univision Communicationst, az Egyesült Államok legnagyobb spanyol nyelvű médiavállalkozását, az sem kizárt, hogy inkább a második legnagyobb amerikai műholdas társaság, a 9 millió előfizetőt felmutatni képes EchoStar Communications lesz a célpont.
NEHÉZSÚLYÚ BAJNOKOK. A General Electric „istállójához” tartozó NBC mostanában aligha tervezget, elvégre csupán múlt októberben kebelezte be a Vivendi Universal televíziós és filmgyártó érdekeltségét, mely húzás végérvényesen a média világának nehézsúlyú bajnokai közé emelte. Elemzők mindazonáltal óva intenek attól, hogy bárki is félvállról vegye az NBC ambícióit.
Az FCC és az amerikai trösztellenes hatóságok minden bizonnyal áldásukat adják a Comcast–Disney frigyre. Egy washingtoni fellebbviteli bírósági még 2002-ben hatályon kívül helyezte azt a régóta fennálló törvényt, amely a kábeltársaságoknak megtiltotta, hogy hagyományos tévécsatornákat vásároljanak fel, így az új médiaóriásnak képesnek kell lennie arra, hogy vegye az akadályt. Az ellentábor persze még így is felemelheti a szavát a fúzió ellen, mondván, az egyre szűkülő számú médiakonglomerátum maholnap gond nélkül felemelheti a kábel- vagy a műholdas előfizetések árát, miközben a műsorkínálatuk mindinkább egysíkúvá válik. Ráadásul az olyan gigászok, mint a Comcast vagy a News Corp. egyértelműen abban érdekeltek, hogy a saját házilag előállított produkcióikat sugározzák a saját csatornáikon. „A kisebb, független csatornákat az elitközönséghez szóló ťkábeltévés SzibériábaŤ száműzik, miközben az alaphálózatot a Disney csatornái töltik majd meg” – fest sötét jövőképet Jonathan Rintels, a független forgatókönyvírókat és stúdiókat képviselő Center for Creative Voices in Media ügyvezető igazgatója. „Elfonnyadnak és kimúlnak, vagy arra kényszerülnek, hogy beolvadjanak valamelyik médiakolosszusba.”