| Duronelly Péter,a Budapest Alapkezelő befektetési vezetője |
Egy többé-kevésbé szabad rendszerben az árfolyam inkább következménye, mint oka a gazdasági folyamatoknak, még akkor is, ha a közgazdasági változókra jellemző egyidejűség, kölcsönösség okán sokszor maga is befolyással van más változók, például az infláció alakulására. Ha egy ország jól teljesít, akkor egészében felértékelődik, devizaárfolyamával, munkaerőpiacával, ingatlanpiacával, és sok mindenével együtt. Ha viszont egy országban baj van, nem teljesít jól, nem sáfárkodik jól a reá bízott tálentumokkal és lehetőségekkel, akkor mindenestül veszít értékéből: a deviza gyengül, a kamatok a kötvényárfolyamokat csökkentve emelkednek, az ingatlanpiac megindul a lejtőn. Adminisztratív korlátokkal – például a kötött árfolyamrendszerrel – ezt a folyamatot késleltetni ugyan lehet, de megakadályozni nem.
Lefékeződött gazdaságunk, visszaeső ipari teljesítményünk, lassuló exportunk bűnbakjának volt kikiáltva a 2001. májusi sávnyitás után nominálisan mintegy 8 százalékkal megerősödött forint/euró árfolyam. Az, hogy eközben a bérszint közel 40 százalékkal erősödött, nem kapott ekkora hangsúlyt, miként az sem, hogy 2000-hez képest a versenyképesség szempontjából szintén nem elhanyagolható jelentőségű állami jövedelemkon-centráció a GDP 42 százalékáról 43 százalékára nőtt. Honnan lesz a gazdaságnak forrása a modernizációra úgy, hogy közben az állam egyre nagyobb szeletet hasít ki a megtermelt jövedelemből? Talán nemcsak a nominális árfolyam önmagában az, ami a versenyképességi veszteségért felelős.
KITEKINTÉS. Nézzük körbe versenytársaink háza táján is! A lengyel zloty árfolyama például az euróhoz képest 2002 eleje óta nominálisan 25 százalékkal értékelődött le úgy, hogy ez idő alatt a lengyel fogyasztói árszint mindössze 2 százalékkal (!), a bérszínvonal pedig mintegy 4 százalékkal nőtt. Ezt nevezem leértékelődésnek, nominális és reálértelemben egyaránt! A lengyel gazdaság az új évezred hajnalán recesszióba fordult, gazdasági teljesítménye alapján a régió legvégén kullogott, nem csoda tehát, hogy a deviza – azaz az ország lázmérője – egyértelműen bejelzett, s értékének jó részét elvesztette. Vajon hová kellene tolni innen a forintot, hogy versenyképességünk Lengyelországgal szembeni megőrzése érdekében ekkora zlotyleértékelődést, árfolyamoldalon kompenzálni tudjunk?
A szlovák korona már más történet, az euróhoz képest például két év alatt a bérszint 13 százalékos emelkedése mellett 7 százalékot erősödött. Érdekes, hogy ezen két év alatt a szlovák export 30 százalékot meghaladó emelkedést produkált, miközben 4,6 milliárd eurónyi működő tőke érkezett az országba. Úgy tűnik, az erős deviza nem minden esetben baj, Szlovákiában például az árfolyam a gazdasági teljesítménynek nem oka, hanem éppen következménye volt. Kiemelkedő teljesítmény, kiemelkedő deviza.
ÉRZÉKENY TŐKEPIAC. Nem állítom, hogy a 2002-2003 folyamán először lassuló, majd rövid időre visszaeső export-teljesítményünk alakulásában az árfolyamnak semmi szerepe nem volt. De nem tekinthetünk el attól sem, hogy a recesszió miatt főbb kereskedelmi partnereink importkereslete is csökkent, automatikusan visszavetve a magyar kivitelt. Nem véltetlen, hogy az egy éve tapasztalható lassú, de biztos ipari teljesítménynövekedés mennyire összhangban van az európai konjunktúra indexek, például a németországi Ifo-index élénkülésével – függetlenül a forint/euró árfolyamtól.
Ahol viszont az árfolyam kiemelten fontos, az a tőkepiac; ez normális esetben egy felzárkózó ország fontos támasza, mivel biztosítja a fejlődéshez szükséges, a belföldi megtakarítások mértékét meghaladó nagyságú beruházások finanszírozását. Magyarországon 2004 elején azonban a tőkepiac nem egyszerűen a strukturális túlkereslet működőtőke-beáramlással nem fedezett, egészségesnek tekinthető, a GDP 2-3 százalékára rúgó részét biztosítja, hanem ez az egyetlen, amely a hazai kereslet és a kínálat között tátongó, jelenleg 6,0-6,5 százalékos lyukat be tudja tömni. A tőkepiac számára a deviza stabilitása kiemelkedően fontos, hiszen egy gyengülő árfolyam a befektetés hozamának jelentős részét, akár a teljes egészét is, elviheti. Addig, amíg finanszírozási oldalon ennyire ki vagyunk szolgáltatva, nem tehetünk mást, mint figyelünk arra, hogy mit akar az, aki a pénzt adja. Márpedig a befektetők stabil árfolyamot, vagy a bizonytalanságért kompenzációképpen magas kamatot akar. Mi ebből a kettőből választhatunk.