Legutóbb azt igyekeztem bizonyítani, hogy a márciusi orosz elnökválasztáson Putyin számára alaposan előkészített és garantált győzelem a következő négy évre, sőt, talán tovább is egy olyan orosz politikát ígér, amely hajlamos lesz a “korszerű” önkényuralmi módszerek alkalmazására. Bush Amerikájában is választás lesz. Méghozzá olyan körülmények között, hogy Washingtonban akkor, novemberben az időkülönbség miatt már fél esztendeje látják majd az orosz politika általános irányát. Sőt: stílusát és gesztusait is.
OROSZ EFFEKTUS. Így az első bizonyosság az, hogy az oroszok március és november között folytatott bel- és külpolitikai tevékenysége befolyásolja majd a novemberi amerikai választások eredményeit. Minél jobban megmutatkoznak a Putyin-kurzus önkényuralmi vonásai, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy Bush és a republikánus jobbszárny győzelme ne legyen olyan elképesztően szoros, mint legutóbb, 2000-ben. Különösen érdekes, hogy most ez igen látványosan érzékelhető lesz.
Ugyanis az úgynevezett “szuper kedd” (az amerikai választási küzdelem állását és valószínű kimenetelét jelző nap, amikor néhány nagy és fontos amerikai államban egyszerre szavaznak) ezúttal március 3-ára esik. Márciusban lévén az orosz elnökválasztás is, így tavaszra, április és május fordulójára az amerikai politika egymással versengő erői “bemérhetik” a moszkvai trend irányát. Így az első bizonyosság az, hogy minél erősebben bukkannak fel az orosz politikában az “irányított demokráciából” az “irányított önkényuralomba” való átcsúszás jelei, annál inkább javulnak Bush jelenleg egyébként is igen jó újjáválasztási esélyei.
Nézzük először, ma milyen tényezők támasztják alá ezekben a januári napokban az évtizedek óta legjobboldalibb amerikai kormányzat fölényét. Hétfőn tartották meg Iowa állam választási gyűlését, amely hivatalosan is megnyitotta a hónapokig tartó előválasztási szezont. Másnap este hangzott el a hagyományos elnöki üzenet az ország helyzetéről (State of the Union). Ez óriási médiapublicitást jelent, példaként arra, hogy egy hivatalban lévő elnök helyzeti előnnyel indul a választási harcba.
Az elnök emellett hivatkozhatott néhány pozitív (vagy annak értelmezhető) tényre. Az első csoport sztárja a gazdasági fellendülés: 2003 harmadik negyedében 8,2 százalékos a GDP éves szintű bővülése, s 2004 első negyede várhatóan 4 százalékot hoz. Az értelmezési oldal már vitatható. Bush optikáján keresztül siker Irak – főként Szaddam elfogása óta -, vagy a minap Kadhafi (az elnök által “ijedtségnek” tekintett) pálfordulása. A demokraták nemcsak Irak és Líbia, hanem az egész Bush-féle kül- és katonapolitika viszonylatában azt az árat hangsúlyozzák, amit ezért a kurzusért Washingtonnak fizetnie kell – az európai szövetségesekhez fűződő kapcsolatok zavarától a terror elleni küzdelem nehezen tagadható eddigi kudarcáig. Ennek a vitatható érvrendszernek az értelmezése a közvélemény szemében januártól márciusig, majd novemberig még sokat változhat. Az mindenesetre valószínű, hogy a külpolitika a 2004-es választásokon a hagyományosnál sokkal nagyobb szerepet játszik majd. Az egész kép felett azonban ott lebeg egy sajátos bizonytalanság, amelyet a Financial Times évnyitó száma a következő kérdésben foglal öszsze: “Lehet, hogy az idei elnökválasztáson Bush egyszerre lesz csaknem biztos befutó, és mégis fej-fej melletti küzdelemre kényszerül?”
SZOROS STATISZTIKÁK. A kérdés statisztikailag jogosnak látszik. 2000-ben, a sokak által “ellopottnak” tartott választáson Bush és Gore között a különbség olyan csekély volt, hogy mindketten gyakorlatilag 48 százalékot kaptak. A Gallup Intézet friss közvélemény-kutatása szerint Bush politikai előnyei ellenére a statisztikai különbség még mindig elhanyagolható: a szavazók 45,5 százaléka hajlik a republikánusok és 45,2 százaléka a demokraták felé.
Az amerikai közvélemény megosztottságát különösen jól mutatja a minap meghirdetett új űrprogramhoz való viszony. Bush arról beszélt, hogy 2015-re ismét amerikai asztronauták jelennek meg a Hold felszínén, majd egy ott kiépített támaszpontról meghatározatlan idő múlva “földet érnek” a Mars bolygón. A tervet sokan a fantázia szüleményének, mások a választási küzdelem kétes alkotóelemének tartják. A Gallup szerint az amerikaiak 48 százaléka támogatja a tervet, ugyancsak 48 százaléka pedig ellenzi.
Ma még Bush a favorit, de háta mögött a közvélemény “földi és űrbéli ügyekben” egyaránt kettéhasadt.