| Schröder szavaz. Átpasszírozott reformprogram. |
Gerhard Schröder kancellár és csapata közel egy esztendeje megálmodta, milyen is lesz Németország 2010-ben. Eszerint az évtized végén gyors növekedés, több munkalehetőség, család-centrikus környezet és az oktatásra, valamint a kutatás-fejlesztésre való fokozottabb koncentrálás jellemzi majd “tündérországot”. S hogy mindez ne csak álom maradjon, a szociáldemokrata-Zöldek koalíció mindent megtett azért, hogy a 2003 márciusában Agenda 2010 néven piacra dobott programot eladja a német belpolitikában. A siker korántsem volt teljes. Amíg ugyanis a kereszténydemokrata és liberális ellenzék üdvözölte a reformjavaslatokat – legföljebb kevesellte, illetve a lassú megvalósítás miatt bírálta azokat -, addig a kancellár szavazóbázisát alkotó, a szociális piacgazdaság jóléti vívmányait féltő szociáldemokrata választók igyekeztek a csomagot megnyirbálni. Ezek után következett el a december 19-e, a parlamenti szavazás napja. A voksolás előtt a kancellár saját pártjától lojalitást kért, ennek ellenére 12 szociáldemokrata és zöld képviselő a reformcsomag ellen szavazott és csak egy hajszálon múlott, hogy Schrödernek ne az adóreform előrehozásával megnyert ellenzéknek kelljen megköszönnie, hogy a reformprogram átment, azaz nekikezdhet az álom valóra váltásának.
NÉGY FŐ TERÜLET. Mit is tartalmaz az a reformprogram, amely egyedül 2003-ban 30 ezer fővel apasztotta a szociáldemokraták szavazótáborát? A csomag négy területen vezet be változtatásokat: az adózásban, a nyugdíjrendszerben, a munkaerő-piaci, valamint a kisvállalkozásokra vonatkozó szabályozásban. Az adócsökkentés – amelynek keretében a jövedelemadó alsó sávja 19,9 százalékról 2004-ben 16-ra, 2005-ben pedig 15 százalékra, míg a felső sáv az eddigi 48,5 százalékról előbb 45, majd 42 százalékra csökken – érthetően nem sokakból váltott ki ellenérzést.
A munkaerőpiacra és a nyugdíjrend-szerre vonatkozó intézkedések viszont annál inkább érzékenyen érintik a német átlagpolgárokat. A reformcsomag keretében 2004-től határozottan visszafogják a munkanélküli és szociális járulékokat, emellett 2004-ben befagyasztják a nyugdíjakat, néhány eddig államilag térített kedvezményt pedig megvonnak, így például a gondozási költségeket ezentúl a nyugdíjasnak kell állnia. A kisvállalkozások helyzetét azzal próbálja könnyíteni a szabályozás, hogy egyszerűbbé teszi az elbocsátásokat, továbbá a vállalkozásalapítás feltételrendszerét is lazítja.
VEGYES ÉRTÉKELÉS. Tény, a reformcsomag nem nevezhető korszakváltónak, de elfogadása jelzésértékű: az eddig Európa betegének tartott Németország kész hozzákezdeni a gazdasági modernizációhoz. Sőt, az ébredező optimizmust tovább erősíti a jó hír, hogy – döntően az amerikai és ázsiai konjunktúrának köszönhetően – a gazdasági növekedés is beindulni látszik. Erre az évre a gazdaságkutató intézetek immár egyöntetűen 1,5 és 2,0 százalék közötti növekedést prognosztizálnak. A derűlátás azonban nem mindent elsöprő. “A német növekedés sajnos elsősorban a munkanapok nagyobb számával magyarázható, illetve ismét a külső környezet javulásának köszönhető. A belső reformok, így az adóreform hatása csak kismértékben érezteti majd a hatását, és félő, hogy a konjunktúra beindulása a reformfolyamat megakadását hozza, azaz a nagyobb változtatások ellen hat majd” – szögezi le Walter Scheurle, a Dekabank elemzője.
Az optimista hangulat az első félévben ahhoz mindenképpen elég lesz, hogy érezhető javulás következzen be a gazdasági életben. “Mindez csak a kezdet, amely utat nyit a jövő nagy reformjai előtt az oktatás, képzés és a kutatás-fejlesztés terén” – állítja a kancellár, akinek, úgy tűnik, sok veszteni valója már nincs. Az elmúlt évek fontolva haladásával elérte ugyanis azt, hogy pártja ma már alig 24 százalékos támogatottsággal bír a német lakosság körében, míg a legnagyobb ellenzéki CDU/CSU szövetség ennek kétszeresét tudhatja a magáénak. Az ország – és annak meghatározó gazdasági szerepéből kifolyólag Európa – számára azonban nem az a fontos, hogy ki viszi majd véghez a reformokat, hanem az, hogy azok sikeresek legyenek.