André László szerint egy építőipari cég önmagában nemigen lehet versenyképes a nyugati multikkal szemben, egy speciális területen tevékenykedő vállalkozás azonban már igen. |
Még mint építőmérnök vette át a Grassalkovich-kastély kulcsait 1985-ben az ott állomásozó szovjet katonáktól André László, aki ma az Architekton Építő és Műemlékfelújító Rt. elnöke és többségi tulajdonosa. A céget később, 1989-ben alapították az Állami Biztosító (ÁB) 2,5 millió forintjának segítségével. Az első munka kézenfekvő volt: az alapítók a cég székhelyén, Gödöllőn a kastély állagmegóvását végezték.
A munka olyannyira jól sikerült, hogy a következő években is ők újították fel a kastélyt. Ennek részeként renoválták a Barokk színházat, amiért pár hete nívódíjat kaptak. A kezdeti lendületet fokozta még az ÁB Kálvin téri székházának felújítása is.
A biztosító 1992-ben – miután holland kézbe került – a portfóliótisztítás jegyében kiszállt az Architektonból. Az ÁB részesedését André és társai vették meg, és nem sokkal később, 1993-ban zártkörű részvénytársasággá alakultak, amelyből a mai napig André László 67 százalékkal részesedik. Mint azt az alapító meséli, a cég célja kezdetektől fogva az értékmentés volt, soha nem gondolkodtak más tevékenységben. Alkalmazottaik sorába a legjobb szakembereket vették fel, és maguk is elkezdtek kiképezni ilyeneket. Az építőipari cégek közül Magyarországon elsőként készítettek etikai kódexet.
|
ARANYKOR.
A társaság megrendelései a kilencvenes években rohamtempóban szaporodtak, miközben a műemlék-felújítók köre is bővült: látván a nem kis üzletet, számos versenytárs jelent meg a piacon. Az Architekton árbevétele már a megalakulást követő évben meghaladta a 200 millió forintot, 1995-ben a 700 milliót, míg a csúcsot 2001-ben érte el, közel 6 milliárd forinttal. Mindeközben a cég végig nyereségesen működött. A jelek szerint e Magyarországon ritkaságszámba menő sikerszéria megakadni látszik, ugyanis 2002-ben az árbevétel tetemesen lecsökkent, már “csak” 4,2 milliárd forint volt, míg az idén André László elmondása szerint a tavalyi bevételnek legfeljebb a felét fogják elérni. A nullszaldós eredmény is csak egy ingatlaneladás révén lesz megvalósítható.Az, hogy döcög a szekér, az alkalmazottak számán is nyomot hagyott: a legszebb időkben még 300 főt alkalmazó cég az idén komoly létszámleépítést hajtott végre, és csak 200 munkatárssal fejezik be az évet. Hogy a jövő mit hoz az alkalmazottak számára, még nem tudni, de a cégvezetők biztosak abban, hogy ha újra megindul a cég szekere, akkor megfelelő szakembergárda fog a rendelkezésükre állni.
CIKLIKUS ÜZLETÁG.
Bár az Architekton üzletmenetének mélyrepülése mögött André szerint jól látható, és teljesen egyszerű okok húzódnak meg, sokan a cég előző kormányhoz fűződő jó kapcsolatának tudják be a korábbi dinamikus növekedést. A tulajdonos azonban állítja, szó sincs erről, cége sohasem kereste egyik párt kegyeit sem, egyszerűen csak dolgozni akart. “Tudomásul kell vennünk, hogy ciklikusság van a gazdasági életben, és vannak bizonyos prioritások, illetve hangsúlyeltolódások négyévente” – teszi hozzá, kiegészítve azzal, hogy elég csak egy kicsit távolabbra tekinteni, és megnézni, hogy az 1998-as kormányváltás után is visszaesett az árbevételük.
|
Ebben a szakmában is négyévente kell megküzdeniük azzal, hogy az éppen aktuális – általában cserélődő – döntés-hozóknak bemutatkozzanak, és bizonyítsák rátermettségüket. Ezenkívül a valóban feltűnően nagy árbevétel-növekedést az okozta 2001-ben, hogy a Fidesz vezette kormány tudatosan vállalta a nemzeti értékek megóvását, kedvezve ezzel a műemlékeseknek. “Sajnos a jövő évi költségvetésben nem sok helyet kapott a műemlékvédelem, s ez számunkra komoly következ-ményekkel járhat” – kesereg André László. A cég árbevétele ugyanis szinte teljes egészében állami megrendelésekből áll, profilt pedig nem akarnak váltani, kitartanak a műemlékek mellett. Ennek érdekében az idén megkezdték a felkészülést az ország uniós csatlakozására, mert véleményük szerint ez a műemlék-felújító cégek számára is komoly kihívásokkal jár.
UNIÓS VONAL. A közbeszerzéseket 1,2 milliárd forint felett az egész unióra ki kell terjeszteni, ami újabb versenytársakat generálhat, ugyanakkor a hazai társaságoknak is komoly keresnivalójuk lehet az uniós beruházásoknál. “Egy építőipari cég önmagában nemigen lehet versenyképes a nyugati multikkal szemben, egy speciális területen tevékenykedő vállalkozás azonban már igen” – vélekedik André, aki ennek érdekében cége élére olyan embert hozott a közelmúltban, aki szerinte meg tud küzdeni az új kihívásokkal. “Ha sikerül átvészelni az előttünk álló egy-két évet, és az állami beruházások is beindulnak, akkor elég erősek leszünk ahhoz, hogy külföldi partnerekkel együtt pályázzunk Európa nagyvárosaiban különböző műemlék-felújításokra” – mondja. Amúgy csak remélni meri, hogy a korábbi kellemetlen emlékekkel szemben, amikor például az Operaház felújítását nem magyaroknak ítélték, ezután legalább a határokon belül magyar vállalkozások végezhetik a műemlékvédelmet. Azonban ehhez – mint mondja – a magyar cégek összefogására van szükség, és nem széthúzására, ami jelenleg tapasztalható.