Fekete esztendőként vonul be 2003 az állampapírpiac történetébe. A befektetőknek immáron szembe-sülniük kellett azzal a ténnyel, hogy az állampapírokon, illetve az ezen instrumentumokból feltöltekező befektetési alapokon is lehet veszíteni. Az idén ugyanis a pénzpiaci folyamatok következtében rendkívül hektikusan mozgott az állampapírok árfolyama. Míg az év elején a forint erősödésére játszó spekuláció hatalmas hozamesést hozott, a nyár eleji hozamemelkedések és a jegybanki kamatszigorítások, valamint a november végi további hozamnövekedés a gazdaság rossz teljesítőképességével magyarázható forintgyengülés következményei. Az alacsony hozamszint (és magas kötvényárfolyamok) mellett állampapírt vásárló befektetők a jelenlegi magas hozamok (és alacsonyabb árfolyamok) idején csak a kivárást választhatják, ha nem akarnak veszteséggel kiszállni ezekből a papírokból. Akinek viszont készpénzre van szüksége, és rosszkor vásárolt, az bizony kénytelen szembenézni azzal, hogy “már az állampapírban sem lehet bízni”.
SZERENCSE KÉRDÉSE IS. Persze az sem mindegy, hogy milyen futamidejű papírt választott valaki egy évvel ezelőtt. Aki például folyamatosan 3 hónapos diszkontkincstárjegyet vásárolt az elmúlt 12 hónapban, az éves szinten 8 százalékos hozamhoz jutott. Aki viszont egy éve az államkötvényre szavazott, az a befektető egy 3 éves futamidejű papírral most – a kamatokkal együtt is csupán – 0 százalék körüli nominális hozamot ért el, a reálhozam pedig erősen a negatív tartományban található.
Milyen kötvényeket érdemes tehát választani e bizonytalan helyzetben? Vonzónak tűnhet, ha 10,5-11,0 százalék körüli hozammal kecsegtető, 1 év múlva lejáró papírt választunk – hiszen a jövő évi infláció még a legpesszimistább becslések szerint sem lehet több 7 százaléknál -, a szakértők most mégis a rövid, 3 vagy 6 hónapos futamidejű diszkontkincstárjegyeket ajánlják az óvatosabb befektetőknek. Elemzői vélemények szerint ugyanis 2004 eleje újabb hozamemelkedést hozhat a kötvénypiacon, a szereplők jó része ugyanis nem bízik abban, hogy a kormány valóban végrehajtja az eltervezett megszorításokat. Ám ha tetőzik az infláció, a trendfordulót követően már érdemes lehet hosszabb futamidejű papírt választani. E módszer tehát a piac folyamatos figyelését követeli meg a befektetőktől.
Nem kellett csalódni viszont a másik biztonságosnak kikiáltott befektetéstípusban, a bankbetétben, dacára annak, hogy a rendkívül hektikusan mozgó forintpiac következtében a kamatok is széles skálán mozogtak föl s alá az elmúlt egy évben. Ha például valaki 2002-ben még november végén, vagy december első napjaiban kötötte le egy évre a pénzét, akkor a későbbi hónapokhoz képest még szép, 9-10 százalékos kamatra tehetett szert a futamidő végén. Ez a novemberi, 12 havi 5,6 százalékos infláció mellett 4 százalék körüli reálhozamot eredményezett. Nem sokkal később, 2002. december második hetétől azonban már csak 6,5 százalék körüli kamaton köthettük le a pénzünket egy teljes évre, mivel a jegybank november közepén megkezdte az alapkamat csökkentését. Bár még nem ismerjük a decemberben mért 12 havi inflációt, az már sejthető, hogy a 6,5 százalékos tavalyi kamat gyakorlatilag 0 százaléknyi, esetleg igen szerény reálhozamot testesít meg.
Valamivel jobban járhatott az, aki a bankok által preferált és emiatt általában a legmagasabb kamatszintet fizető, 3 hónapos lekötést választotta, és azt a lejáratkor rögvest meg is újította. Az elért hozam éppen a hektikus kamatmozgások okán a lejárattól és a megújítás időpontjától függ. Aki például a jegybank nyári kamatemelése után döntött ismét a banki befektetés mellett, az a 3 hónaponkénti lekötés jutalmaként már 7,5 százalékos hozamhoz juthatott egy év alatt, míg az emelkedést éppen megelőzően végrehajtott újbóli lekötés csak 7 százalékot eredményezett.
BIZTOSNAK TŰNŐ BETÉTEK. A jelenlegi bizonytalanságban nehéz megmondani, mihez kezdjünk megtakarításainkkal, ám a bankbetét, amely előre meghatározott, biztos hozamot ígér, várhatóan továbbra sem okoz majd csalódást az óvatos befektetőknek. Az egyéves és a rövid távú lekötésekre kínált kamatok között ugyan akár 1-2 százalékpontos eltérés is lehet, de ha valaki nagy biztonságra törekszik, annak érdemes lehet az egyéves lekötést választani. Igazán impozánsnak tűnnek ugyanis a 10 százalék körüli ígéretek a legfeljebb 6-7 százalékra várt inflációhoz viszonyítva. Viszont a lejárat előtti pénzfelvétel azzal jár – a banki lekötés jellemzőjeként -, hogy le kell mondanunk a kamat nagy részéről vagy egészéről.
Ezzel szemben az állampapír-befektetésekből bármikor kiszállhatunk, itt viszont az éppen aktuális hozamszintektől függ, hogy jól vagy rosszul járunk-e. Ezért, ha nem tudjuk, hogy mikor lesz szükségünk készpénzre, betéteknél, állampapíroknál egyaránt érdemes a 2-3 hónapos lekötést választanunk, amikor pedig elindul a kamatok csökkenése, még mindig áttérhetünk hosszabb futamidőre. Noha a bankok ma már viszonylag gyorsan reagálnak a jegybanki kamatváltoztatásokra, egy szemfüles befektetőnek mindig van néhány napja, hogy átcsoportosítsa a pénzét. Ilyenkor azt kell mérlegelni, hogy például egy esetleges betétfeltörés mekkora veszteséget okozhat.
Azt is érdemes nagyító alá venni, hogy a jelenleg nem túl népszerű devizabetétek mennyit hozhatnak egy év alatt. A végeredmény felemás, attól függően, hogy milyen pénznemben tartottuk a megtakarítást. Míg az eurón egy év alatt 14 százalékos, a svájci frankon pedig 6 százalékos hozamot lehetett elérni, a dolláron már 7 százalékot bukhattak a befektetők. A jövő pedig itt is bizonytalan. Szakértők szerint mindazonáltal érdemes lehet most devizát tartani, ugyanis a jelenlegi árfolyamhoz (263 forint/euró) képest gyengülhet a hazai fizetőeszköz, ami hozhat egy keveset a konyhára a devizatulajdonosoknak. Itt is a trendfordulót kell kivárni a visszaváltáshoz.
BUX-SIKER. Igazából nem lehet panaszra okuk azoknak, akik 2003 elején a hazai részvénypiacot választották befektetési terepnek. A Budapesti Értéktőzsde (BÉT) részvényindexe, a BUX lapzártánkkor 15,5 százalékkal állt magasabban, mint az év első kereskedési napján. Ám közelebbről szemlélve a börze eseményeit, némi csalódást érezhetünk, hiszen október közepén még 27 százalékos emelkedést tükrözött a mutató. A nyár derekától ugyanis a külföldi befektetők, akik már addig is nagy lendülettel portyázgattak a közép- és kelet-európai tőzsdéken, a magyar piacot szemelték ki maguknak, s nálunk kezdtek nagyobb bevásárlásba. A BUX így az ősz elejére behozta a többi indikátor mögötti lemaradását. E szerencsésebb periódusban a Mol és az OTP volt a befektetők két favoritja.
Októbertől azonban lemorzsolódás vette kezdetét, s az év végén a meghatározó tőzsdeindexek közül már csak az angol FTSE indexnél volt impozánsabb a pesti emelkedés. Mostanra mindkét korábbi sztárpapír kurzusa alaposan megtépázódott. A bankrészvényt a jegybanki kamatemelések érték csapásként, míg a Mol esetében, az állami csomag privatizációja körüli bizonytalanság, illetve a lengyel PKN-nel kapcsolatos esetleges fúziós lehetőségek bizonytalansága vetette viszsza a kurzust. Noha e két papír így is a BUX átlagának megfelelő mértékű teljesítményt nyújtott, az év végi zárómérleget a blue chipek közül a Richter csinosította leginkább. A gyógyszercég árfolyama december közepén 64,4 százalékkal volt magasabb, mint az év elején, igaz, a néhány héttel korábban felállított csúcs ennél is magasabb volt.
FAVORITOK. A cégeredmények önmagukban nem indokolják az árfolyamok esését, az év végi BUX-csökkenés fő oka a magyar fiskális és monetáris politika egyensúlytalansága. Az árfolyamok komolyabb emelkedésével mindaddig nem is lehet számolni, amíg a monetáris intézkedésekkel elszipkázzák a likviditást a részvénytőzsde elől, s a gazdaság nem kerül újra stabil pályára. Mindazonáltal az elemzők optimisták, arra számítanak, hogy a magyar gazdaság működési peremfeltételei stabilizálódnak, ezzel a piacok megnyugszanak, s az ország uniós csatlakozása is élénkítheti a piacot egy-egy kizárólag az uniós piacokra invesztáló befektetési alap bevásárlásának köszönhetően. A részvények közül a jövő évi favorit – a múlt havi megingások ellenére – a Mol lehet, miközben a Matáv is ledolgozhat lemaradásából; a gépipari részvények szintén a nyertes oldalra kerülhetnek. Az OTP árfolyamát a kamatszint alakulása és a lakáshitelek további sorsa alakítja. A Richter komoly dilemma elé állítja a befektetőket: az idei kiugró teljesítmény alapján joggal lenne várható korrekció (némi kurzuscsökkenés), s már az állami csomag esetleges piacra dobása is letörheti az árfolyamot, miközben például a Forbes magazin a 2004-es sztárpapírok közé válogatta a magyar gyógyszercég részvényeit. A jellemzően osztalékért vásárolt részvények – a Démász és a Zwack – árfolyamát csak a csökkenő jegybanki kamatláb hajthatja felfelé. Egy ilyen lépés azonban valószínűsíthetően a piac egészére is jó hatással lenne.
Noha a befektetési alapok összességében nem zártak túl jó évet – a 2002-es 34 százalék nettó eszközérték-növekedés után az idén csupán 8,8 százalékkal gyarapodtak, a részvényalapok – a tőzsdeindex lendületes mozgását követve – nem hagyták cserben befektetőiket. A teljesítmények azonban igen erősen szóródnak a BUX-emelkedés mértéke körül. Számos alap például 5 százalék körüli hozamot ért el, de bőven voltak 10 százalék feletti produkciók is. E mellett akadnak olyan kiugró teljesítmények, mint például a ConCorde részvényalapjáé, amely 24 százalék feletti hozamát elsősorban a portfóliójában lévő méretes Brau-csomagnak köszönheti, e papír árfolyama ugyanis közel megháromszorozódott az idén.
SZÉP JÖVŐ? Összességében azok az alapok jártak jól, amelyek a BUX fellendülésére apellálva alaposan feltöltött részvény-portfólióval indultak neki az évnek. A szakértők pedig, bízva a pesti parkett további jó teljesítményében, a hazai részvényalapoknak szép jövőt jósolnak 2004-re. A nemzetközi részvényalapok is jó befektetésnek bizonyultak az idén, köszönhetően a nemzetközi részvényindexek jó teljesítményének, sőt, a forint gyengülése is a nemzetközi alapok “forintteljesítményét” javította.
Az állampapíralapok háza táján viszont a befektetők többségét siralmas kép fogadja. A csaknem megduplázódó jegybanki alapkamat az állampapírhozamokat az év folyamán 6 százalékkal apasztotta, komoly veszteséget okozva ezzel a hosszabb lejáratú állampapírokat vásárló kötvényalapok tulajdonosainak. A kötvényalapok többsége pedig 0 és 3 százalék közötti mértékben veszített az értékéből. Hasonló helyzetbe a befektetők az utóbbi időben nemigen kerültek. Mindazonáltal az elemzők optimisták a jövő évet illetően: szerintük a jegybanki alapkamat csökkenésével a kötvényalapok teljesítménye javulhat, és ebben az esetben 2004-ben már nem kell hasonlóan gyászos teljesítményre számítani.
Az öt hazai ingatlanalapnál a befektetők a 2002-esnél kissé alacsonyabb – 8,0 és 12,6 százalék közötti – hozamokat láthatnak, s ez még mindig magasabb az inflációnál és az átlagos jegybanki kamatnál is, miközben az átlagos ingatlanpiaci hozamoktól sem marad el. Az utóbbi piacon jövőre várható 8-10 százalékos áremelkedés az ingatlanalapok számára egy újabb jó évet vetít előre.