Október végén megnyílt az Emporium Kft. legújabb egysége, egy 150 négyzetméteres, elegáns divatszalon a Teréz kör-iúton. Az előtte való napon pedig exkluzív divatbemutató keretében mutatta be legújabb kollekcióját a társaság az egyik belvárosi szállodában.
“Következetes, határozott egyéniség, fiatalos lendületet visz a cégbe. Rendszeresen látogatja a fontosabb vásárokat, figyeli a trendekben – a színekben, anyagok-ban, formákban – bekövetkezett változásokat, ugyanakkor egyedi-ségre törekszik” – jellemzi az Emporium ügyvezető igazgatóját beszállító partnerként Vági Katalin textilkereskedő, az Eurotextil Kft. tulajdonosa. Csapkai Ildikó hangsúlyozza, hogy nagyszüleitől és a szüleitől örökölte a szorgalmát és a munkabírását. Nagypapája a harmincas évek elején könyvkötészetet, papírboltot nyitott, a Csapkai könyvkötészet hamar nevet szerzett. Édesanyja mellékállásban ruhaneműt kötött, s Ildikó tőle tanulta meg általános iskolás korában ezt a szakmát. Besegített neki, egy-egy lap megkötéséért öt forintot kapott.
EL A SÖTÉTBŐL. Nyomdai szakiskolát végzett a szülei ösztönzésére. Hamar rájött azonban, hogy nyomdai fotósként nemigen tud megélni, a sötétkamra nem az ő világa. Az sem tetszett neki, hogy utasításokat hajtson végre, s ne lehessen önálló gondolata. Elábrándozott azon, hogy amennyiben önállóan dolgozna, akkor maga oszthatná be az idejét, megvalósíthatná az ötleteit, s nagyobb jövedelemre tehetne szert.
Otthagyta hát a munkahelyét, s mivel addig is kötéssel egészítette ki a keresetét, belépett egy kötőipari szövetke-zetbe, ahol bedolgozóként, teljesítménybérben, otthon készített pulóvereket. Ahhoz viszont, hogy a saját elképzeléseit valósít-hassa meg, újabb középfokú szakiskolát kellett elvégeznie. A mestervizsgát követően kiválthatta az iparengedélyt. “Kivettem az ifjúsági takarékbetétkönyvben addig összegyűjtött pénz-emet, hitelt is kaptam rá, Rákospalotán megvásároltunk egy boltot a férjemmel, felújítottuk, s kinyitottam. Az első árukészlet 18 darab általam kötött pulóver volt, amelyből az első nap sikerült is hármat eladnom. Vettem fonalat, éjjel megkötöttem, reggel beadtam a varrónőnek, s délután már az üzletben árultam a frissen készült ruhadarabokat” – emlékszik vissza a cégvezető, hozzátéve, hogy a saját kezű készítés miatt az átlagnál olcsóbbak tudtak lenni, s a pulóverek az egyediségük miatt egyébként is tetszést arattak.
A férje ekkor még korábbi közös munkahelyükön, a nyomdában dolgozott, ám később ő is kilépett, hogy a vállalkozásban segíthessen – még kötni is megtanult. A nagypapája, aki 68 évesen kezdett el gépen kötni, hogy segítsen neki, rojtozta a sálakat, s készítette a pomponokat a sapkákhoz. A kötőgép éjjel-nappal üzemelt. Amikor fölépítették a házukat – addig egy 40 négyzetméteres lakrészben éltek időközben megszületett három gyermekükkel, négy kötőgép és két varrógép “társaságában” -, Csapkai Ildikó bezárta az üzletet, hogy végre a családjával is foglalkozhasson.
Úgy gondolta, a megélhetéshez szükséges pénzt bedolgozásból is meg tudja keresni, ám tévedett, nyáron például nemigen akadt munka. Még fonalra sem volt pénze, ezért elhelyezkedett egy építőipari szövetkezetnél, ahol létrehozott egy kötöttáru üzemágat, s fizetésért folytatta addigi tevékenységét.
CSAPKAI ILDIKÓ
Az érettségi után nyomdai szakiskolát végzett, s a Kossuth Nyomdában helyezkedett el. Innen kilépve bedolgozói munkát vállalt egy kötőipari szövetke-zetben, s közben elvégezte a Bolyai János Textilipari Techni-kumot, majd mestervizsgát tett.
1981-ben ruházati üzletet nyitott, amely az általa, illetve férje és nagyapja által készített kötöttárut forgalmazta. 1986-ban vissza-adta az iparengedélyt, hogy több időt szentelhessen a családjának, ismét bedolgozóként tevékeny-kedett, majd egy építőipari szövetkezethez lépett be.
Családi vállalkozásban 1989-ben édesanyjával létrehozta az Emporium Ruha és Kötöttáru Készítő Kft.-t. Csapkai Ildikó a társaság ügyvezető igazgatója, s rajta kívül szülei, Csapkai György és Csapkai Györgyné is tulajdonrészt jegyeznek a cégben. A gyártás mellett ma már 11 üzletet működtető vállalkozás 2002-ben 50 alkalma-zottal, s közel ugyanekkora beszállítói körrel 346 millió forintos árbevételt produkált. A cég az idén az ISO 9001-es minőségtanúsítványt is megszerezte.
Az üzletasszony elvált, leányai közül a 21 esztendős Zsófia az International Business School angol és üzleti kommunikáció szakán másodéves, a 20 esztendős Viola az IBS angol szakán elsőéves hallgató, s emellett a Krea divatiskolát is végzi. A 17 esztendős Eszter gimnáziumba jár, s az Aura márka fotómodellje.
Kedveli a természetet, szabad idejében szeret utazni, olvasni, kertészkedni, színházba járni.
NÉV A SZÓTÁRBÓL. Ennek a konstrukciónak az édesanyja vetett véget, aki azzal állt elő, hogy mi lenne, ha együtt kezdenének valamit. Ő ugyanis 1981-ben kilépett a munkahelyéről, és nyitott egy rövidáru-divatáru üzletet. S mivel nem kapott kellően jó minőségű termékeket, az egyik volt kolléganőjével elkezdett blúzokat gyártani. Amikor viszont gondjai adódtak – felmondták az üzlethelyiségük bérleti jogát, s a társával is szétváltak -, azt találta ki, hogy a lányával kellene vállalkozást alapítani, amelyben így közös tető alá hoznák a konfekciót és a kötöttárut. A cég neve úgy született, hogy végigböngészte az Idegen szavak szótárát, s leginkább a görög eredetű, magyarul kereskedelmi központot jelentő emporium tetszett meg neki.
Kibéreltek a Csalogány utcában egy tíz négyzetméteres ablaktalan takarítóhelyiséget, ahol berendezték az üzletet, felvettek egy szabászt, Ildikó a házuk padlásán felállított egy szabászasztalt, s belevágtak.
Hamar kinőtték a padlást, s ekkor megvették az édesanya egykori munkahelye, a Medicor egyik épületének a felét, majd a másik felét. Néhány éve költöztek a jelenlegi telephelyükre. Megvásárolták az egyik tejgyár munkásszállását, majd építettek hozzá egy központi irodaépületet és egy készáruraktárt. “Most már óvatos voltam: az épületet úgy terveztettem meg, hogy lehessen rá építeni, mert nem szeretnénk innen is elköltözni. Folyamatosan fejlesztünk, minden pénzt visszaforgatunk” – fűzi hozzá Csapkai Ildikó.
“A képzés finanszírozásától kezdve a kellemes munkahelyi körülményeken át a nyaralási költségekhez való jelentős hozzájárulásig amit csak lehet, mindent megad a munkatársainak. Az üzlet és a barátság teljesen kettéválik nála, de számomra az a legfontosabb, hogy a pénz nem bolondította meg, nem lógnak például rajta kilószámra arany ékszerek” – dicséri a cégvezetőt Bertalan Zsuzsa, az első vevője, barátnője és üzleti partnere, a Sziluett Butik tulajdonosa.
Közben a kereskedelmi részt is fokozatosan bővítették. Az ügyvezető igazgató ugyanis nem tartotta hatékonynak a kiskereskedők jó részének azon módszerét, hogy reggel eljönnek áruért, s délben visszatérnek egy újabb adagért, mert sikerült eladniuk a készletet. Ezért ezt a területet is saját kézbe vette, leépítette a kiskereskedői kapcsolatait, és saját üzlethálózat kiépítésébe fogott.
AUTODIDAKTAKÉNT. A cégnél az édesanyja viszi a gazdasági részt, intézi az engedélyek beszerzését, az adóügyeket, a munkavédelemmel kapcsolatos tennivalókat. A cégvezető a kreatív munkát végzi: modelleket tervez, irányítja a gyártást, de az üzletek képének kialakításával, s a stratégiai tervezéssel is ő foglalkozik. “Teljesen autodidakta vagyok: csak figyelem, hogy miként űzik ezt a szakmát, akik értenek hozzá, s megpróbálom hasznosítani az így megszerzett tudást, és azt is végiggondolom, hogy a mások által elkövetett hibákat miként lehetne kiküszöbölni” – mondja magáról a vállalkozó, aki saját balfogásaiból is tanul. Kötödés korában például elhatározta, hogy pólókat is készít, s rögtön 350 darabos készlettel indított. A közönség csekély érdeklődést mutatott e ruhadarabok iránt, s óriásit bukott az üzleten. Azóta úgy tartja, hogy sohasem szabad nagyon nagyot lépni, különösen egy teljesen új, ismeretlen területen kell kerülni a túlzott kockázatokat.