Medgyessy Péter kormányfő a kedvező, pozitív kicsengésű bejelentéseket kedveli. Amiről kellemetlen beszélni, azt inkább minisztereire hagyja. Galiba akkor van ebből, ha a jó és a rossz összefügg egymással.
Most ez a helyzet forgott fenn. Föltétlenül pozitív dolog, hogy az ország belátható időn belül a saját fizetőeszközének tudhatja az európai közös pénzt. Medgyessy július 16-án, László Csaba pénzügyminiszter és Járai Zsigmond jegybankelnök társaságában bejelentette: az euróövezethez 2008. január elsején csatlakozunk, és ezzel, mint mondta, betetőződik a gazdasági rend-szerváltás. Az euró bevezetésének menetrendje szerint vázolta fel a kormány a makrogazdasági pályát és a jövő évi büdzsé irányelveit.
Igaz, 2008 nem a legkorábban van, hiszen elvileg 2007-re is időzíthették volna a közös pénz bevezetését. Ám a kormányfő korábban több ízben is érzékeltette: nem híve az elsietett tempónak – és ami vele jár, az erőltetett költségvetési szigornak. (A csatlakozás feltételeiről lásd Euró menetrend című írásunkat.) Vitathatatlan persze, hogy 2008 a “második legkorábbi” lehetséges év a valutauniós csatlakozásra.
|
KOMPROMISSZUMOS PÁLYA. A bejelentés időpontját, a különféle találgatások ellenére, prózai okok magyarázzák: a kormány három-hetes szabadsága, továbbá az, hogy legkésőbb augusztus köze-péig kell bemutatni Brüsszelben a középtávú gazdasági program (PEP) csatlakozás előtti utolsó kiadását.
Így már most állást kell foglalni a jövő évi költségvetési irány-számokról. A kormány a tavalyi – jó részben még az előző kabinet által kidolgozott – PEP-hez képest lazított a hiány leszorításának menetén, hiszen egy éve az akkor, papíron jósolt 4,5 százalékos mértékű tavalyi deficithez képest aránylag reálisnak látszott a 2004-es 3,0 százalék, illetve az azutáni 2,5 százalék. Azóta tudjuk: tavaly a hiány elérte a GDP 9,3 százalékát, és a kormány most már az idei évre megcélzott 4,5 százalékot sem tartja reálisnak, és előbb 4,7-et, a múlt heti kormányülés után pedig 4,8 százalékot prognosztizált. Legközelebb 2006-ban remélhető, hogy a deficit az euró bevezeté-sének feltételeként teljesítendő 3 százalékos szint alá kerül. Ebből pedig egyenesen következik, hogy az euró 2008-nál korábban nem lehet magyar pénz.
Addig viszont a kormány minél kisebb kockázatot akar vállalni – legalábbis a 2006-ig fölvázolt, kompromisszumos pálya ezt tükrözi (lásd a táblázatot). Ebben a nagyobbik kormánypártnak is volt szava. Egy június közepi határozatában az MSZP elnöksége “nagyon ambiciózusnak” minősítette a tavalyi középtávú tervet, amikor ez a kormányprogramban kitűzött 2006-nál egy évvel előbbre hozta a 2,5 százalékos államháztartási hiány elérését.
“A hiány fokozatos, nem sokk-szerű – jövőre 1 százalékpontos – csökkentését javasoljuk” – szögezte le az elnökség az 1,0-1,5 százalékpontos lefaragás mellett lándzsát törő, vehe-mensebb pénzügyminisztériumi állásponttal szemben. “Nem vitatjuk, minél hamarabb szükség van az euró bevezetésére, de nem érdemes ezért az országnak értelmetlen áldozatot vállalnia” – fogalmazott lapunknak Szekeres Imre miniszterelnökségi államtitkár, az MSZP gazdasági kabinetjének vezetője.
|
PR-STRATÉGIÁK.
“Nem megszorítás lesz, hanem csak takarékos költségvetés” – javította ki az egyik újságíró kérdését a kormányfő a múlt héten. Ez is aránylag kedvező bejelentésnek tetszett: a költségvetési és a külső egyensúly megbillenése, a forintpiaci megingások, lám csak, enyhébb intézkedésekkel is helyreüthetők. Eldőlt, hogy csak 1 százalékpontot faragnak le a hiányból, és nem 1,5 százalékpontot.A miniszterelnök leszögezte: betartják a nyugdíjemelésre vonatkozó szabályokat, sőt jövőre már két hetet fizetnek ki az ígért 13. havi nyugdíjból; a bérek, a családi támogatások megőrzik reálértéküket; a lakásépítési kedvezmények fennmaradnak; s továbbra is prioritásnak tekintik az autópályák, a közúthálózat fejlesztését. A kiadások forintértékét jövőre 8,3 százalékkal emelik (ami máris lazítás, hiszen korábban 7, majd 8 százalékról beszéltek), a bevételek pedig – tette hozzá a kormányfő mintegy a teljesség kedvéért – 11,6 százalékkal nőnek. Ezt követően négy, gondosan kiválogatott médium kérdést tehetett föl, majd vége is lett a reprezentatív sajtótájékoztatónak.
Elvégre a részletek tisztására augusztus végéig van idő, sőt, a parlamentben csak szeptember 30-áig kell benyújtani a költségvetést. Addig nem kellene föladni a labdát az ellenzéknek – gondolkodtak a miniszterelnökség kommunikációs szakemberei. Csakhogy a rossz hír, a bevételek 11,6 százalékos növelése nyugtalanítólag hatott. Ez a központosítás reálértékben mintegy 6,5 százalékos növelését jelenti. Sorompóba lépett a rossz hírek követe, a pénzügyminiszter és csapata. A piaci szereplők megnyugtatására – és, mint látni fogjuk, azért is, hogy megvédjék a 16-i kormányülésen kialakult álláspontot – őszinte tényfeltáró kampányba kezdtek.
A hiány 1 százalékpontos csökkentése kereken 200 milliárd forintos lefaragást jelent a jövő évre prognosztizált 20,1-20,2 ezer milliárd forintnyi GDP mellett – derült ki. A vámbevételekből 100 milliárd forint “esik ki” az EU-csatlakozás miatt. Ezt, továbbá némi áfabevétel-kiesést leszámítva, csak 200-300 milliárd forint többletbevételre számíthat jövőre a büdzsé, amiből a múlt heti kormányülésen betervezett mintegy 800 milliárdot nem lehet fedezni. A köztes lyuk testvérek között is 550-555 milliárd: ezt kellene többlet adóbevételekkel betömni.
Hogy miképpen, arról is döntöttek a múlt heti kormányülésen (lásd az ábrát és a Költségvetési kisszótár című összeállításunkat). Az intézkedések csaknem kivétel nélkül a lakosságot, illetve a bérből és fizetésből élőket érintik – a vállalkozásokat inkább csak annyiban, hogy várniuk kell terheik korábban ígért mérséklésére.
A legvaskosabb pakli a személyi jövedelemadózásban várható. “A jelenlegi agyonbonyolított, áttekinthetetlen személyi jövedelemadó rendszer keretei között már se helye, se értelme az adócsökkentésnek” – írta Békesi László volt pénzügyminiszter az Élet és Irodalom múlt heti számában. Még nem ismerhette a kormánydöntést, de jóslatai nagyjából igazolódtak: az adótábla valorizálását – legalábbis a kormány múlt heti határozata szerint – elnapolják, miközben tíz- és százmilliárdokat várnak az adókedvezmények megnyirbálásától. Teljesen azért nem lett igaza Békesinek, mivel a családi adókedvezmény és a béreket nivelláló adójóváírás – a kedvezmények e két legvaskosabb, politikailag nagyon is érzékeny formája – érintetlen maradt.
|
PRÉS A JAVÁBÓL. Ám még így is, ha a legegyszerűbben számolunk, egy lakosra 28 ezer forinttal – a népesség egy gazdaságilag aktív tagjára 68 ezer forinttal – több jut a jövőre fizetendő szja-terhekből, mint az idén. László Csaba pénzügyminiszter szerint a bruttó béreket 9-10 százalékkal kell növelni ahhoz, hogy el lehessen érni a nettó bérek reálértékének megőrzését. Az pedig kérdéses, vállalkoznak-e a munkaadók bérköltségeik ilyen mértékű emelésére. A tapasztalatok szerint a béremelések mértékét a vállalatok nem az adóterheléshez, hanem az inflációhoz igazítják – ez pedig 5 százalék körüli, tehát jóval kisebb, mint amennyiből a növekvő munkavállalói adóterheket fedezni lehet.
Ugyancsak a lakosság terheit növeli elsősorban az áfa-tábla tervezett változtatása, valamint – új elvonásként – a bruttó bér 1 százalékának megfelelő ápolási járulék is. Utóbbi elvonással három-négy éves átmeneti idő alatt töltenek fel egy olyan – 220-250 milliárdos – alapot, amelyből új tb-ellátásként az időskorúak otthoni ellátását biztosítják majd, a költségekhez való lakossági hozzájárulásra (co-payment) támaszkodva – mondta el érdeklődésünkre Tóth Judit, az egészségügyi tárca reformbizottságának szóvivője. Hangsúlyozta: az ápolási járulék nem járulékemelést jelent, hanem új szolgáltatást. Csakhogy ez a szándék sehogy sem tükröződik a PM által közölt részletes irányelvekben, mivel – legalábbis a bemutatott számok szerint – a járulékból befolyó 53 milliárdot fölemésztik a folyó többletkiadások.
Az áfa-kulcsok átrendezésének hatása bonyolultabb. Az áfa-bevétel csaknem kétharmada a felső kulccsal adózó termékekből, szolgáltatásokból folyik be, a ma nulla kulcsos (jövőre 5 százalékkal adózó) kör viszonylag kicsi, ahonnan a PM mindössze 31 milliárdos bevételt vár (a teljes bevétel ötvened részét). Így önmagában az adótábla-változás széles körben fékezheti az inflációt, különösen, ha az éles verseny kikényszerítheti az árak csökkenését. Rosszabbul járnak, akiknek fogyasztói kosarában az élelmiszerek nagyobb súllyal szerepelnek (ezek jellemzően a nyugdíjasok, bár az ő járandóságuk emelését a nyugdíjas árindex figyelembe vételével kell megállapítani). A villany, a távfűtés, a tömegközlekedés magas áfakulcs alá sorolása és a jövedéki adók újabb emelésének következménye viszont egyértelműen a magasabb adóztatás. A kormány 0,5-1,0 százalékponttal följebb vitte emiatt a 2004-re vonatkozó inflációs prognózist. Barcza György, az ING Bank elemzője az infláció nagyobb, 1,0-1,2 százalékpontnyi gyorsulását vetíti előre a tervezett áfa-intézkedések következtében.
HÁT A VERSENYKÉPESSÉG? Az adóemelések vaskosak, de nincs, vagy csak áttételesen van közük a versenyképességhez. Kuncze Gábor SZDSZ-elnök mindazonáltal a vállalkozások versenyképességét féltve lépett közbe, s vette védelmébe a személyi jövedelem adótábla – már tavaly ősszel becikkelyezett – módosítását.
A pártelnök tiltakozik tehát, de az SZDSZ-es miniszterek nyilvánvalóan belementek a 16-i kormányülésen az adócsökkentés elnapolásába. “A kormányciklus egészében adócsökkentést kívánunk elérni, de ez nem jelenti azt, hogy erre minden évben sor kerülhet” – mondta Csillag István gazdasági miniszter a pénzügyminiszterrel közösen tartott sajtótájékoztatóján. “Széles körű egyetértés volt, nem vonultak ki az SZDSZ-es miniszterek” – kontrázott rá László Csaba. Kuncze fellépése azonban presztízskérdéssé tette az ügyet, és Medgyessy hajlandónak mutatkozik az egyezségre, ha a szabad demokraták is lefaragnak valamennyit a tárcáik költségvetéséből. E csatában a PM-nek láthatólag megfelel a július 16-án elfoglalt kormányzati álláspont, és az adócsomag őszinte kiteregetésének taktikájával éppen ezt kívánta védeni.
|
KÉNYSZERŰ FOLYTATÁS. “A kormány a költségvetés kiadási oldalán hagyományos osztogató politikát folytat” – állítja Török Zoltán, a Raiffeisen Értékpapír Rt. vezető elemzője. Szerinte a kiadási többletek közül csak a 180 milliárd forintra tervezett autópálya-építési tétel növelheti az ország tőkevonzó, illetve -megtartó képességét. “A múlt héten bejelentett intézkedés-csomag nem segíti, igaz, különö-sebben nem is rontja a hazai vállalatok versenyképességét” – teszi hozzá az elemző.
A versenyképesség csak más országokkal való összehasonlításban értelmezhető. Miközben több térségbeli államban mérséklik az adókulcsokat, csökkentve ezzel a vállalati és a lakossági terheket, Magyarországon a múlt szerdán bejelentett “csomag” szerint jövőre megnő az adóterhelés szintje. “A külföldi befektetők által a magyar gazdaságpolitikáról kiállított rossz bizonyítvány a múlt heti intézkedések nyomán aligha javul majd” – jósolja Török Zoltán.
Ám a bizalomvesztés nem a mostani intézkedések következ-ménye, mint ahogy a nagyszabású közköltekezés is jórészben a korábban elszabadult folyamatok kényszerű folytatásának fog-ható föl. A gazdaság 2001 óta letért arról a pályáról, amelyen a közköltekezés méreteit a gazdaság teljesítőképessége szabta meg. Nem könnyű visszatérni erre az útra. Ráadásul az EU felé közeledve, a költségvetési könyvelés trükkjeinek tárháza – az infláció alultervezése, gazdasági társaságokba kiszervezett közköltekezés, hazai és EU számbavételi módszer kettőssége – is szép lassan kimerülnek. Most valóban állni kell a cechet. Erre a szerepre pedig a lakosság az első számú jelölt.