Kapitány Attila karrierje a klasszikus self made man pályaíven haladt elég sokáig. Félárva gyerekként szövőnő édesanyjával Rákospalotán laktak egy szoba-konyhában, de oly kiválóan tanult, hogy egyenes út vezetett számára a Budapesti Műszaki Egyetem diplomájához. Kezdő mérnökként nem érezte jól magát az állami szektorban, ezért 1970-ben kisiparos lett. Mindehhez nyugdíjas édesanyja biztosította a kezdő tőkét azzal, hogy kiment amerikai rokonaihoz s egyévi keresetéből küldött itt vegetáló értelmiségi fiának egy Fiat 128-ast. “Ezt azonnal el is adtam – idézi fel a most 63 éves cégtulajdonos -, az árából pedig pár százezer forintért gépeket vettem, s egy garázsban elkezdtem lakatostermékeket gyártani.” Viszonylag hamar kiderült azonban, hogy lakatosból akkortájt elég jó volt a felhozatal, napellenzőt viszont alig-alig gyártottak az országban. Ezen felbuzdulva, valamint német ismerősök “súgásának” köszönhetően következett be az a profilváltás, amelynek eredményeként a kis cég hamarosan piacvezető lett az árnyékolástechnika hazai palettáján. “Hat-nyolc segéddel 1984-ben indítottam a gyártást, s rögtön az elején látszott, hogy elébe mentünk a tehetős vásárlói réteg igényeinek” – emlékszik Kapitány.
TÁRSAKKAL. Az első időkben a fő felhasználási területeken – terasz, üzletportál, éttermek – csak egy nehézkes állami céggel kellett versenyezni, úgyhogy gyakran csörgött a kassza. Ez 1990-ben már felkeltette a befektetési lehetőséget kereső nyugat-európai tőke érdeklődését is, s a bővítés nem volt ellenére Kapitány Attilának sem. Mindössze a cégtáblát kellett átfesteni: a neve mellé ekkor került az “és társai” bővítmény. A svájci üzletember által invesztált pár százezer frank az akkori zavaros vadkapitalista időkben, a rossz hitelfelvételi lehetőségek közepette erőteljes lökést adott az azóta meglehetősen széles építőipari palettát kialakító cégcsoportnak.
Sőt, az időközben mogyoródi székhelyre költöző vállalkozó profilidegen beruházásba is kezdett azzal, hogy 2000-ben a faluban megnyitotta a fedett gokart-pályáját. Az idő és az azóta kialakult törzsközönség azonban igazolta az akkori döntés helyességét, a pálya ugyanis egy olyan klubjelleget hordoz magában, amit manapság egyre jobban igényelnek az emberek. “Annyi történt, hogy a pálya építtetője és köztem egy ötéves szerződés jött létre, ám azt az illető nem volt képes anyagilag betartani, ezért átvettem tőle az egész beruházást” – enged betekintést a cégtulajdonos üzleti titkaiba.
A Forma-1 közelségét messzemenően kihasználó gokart-létesítmény vezetését viszonylag hamar áttestálta a feleségére. Ez egyben az első jele is volt annak, hogy a “vezér” visszavonulásra készül. Az elhatározás éppen 2000-ben érett meg, s úgy nézett ki, hogy az akkor hárommillió márkára taksált birodalom eladósorba kerül. Az okok így utólag is meglehetősen összetettnek mutatkoznak: éppúgy szerepelt közöttük öröklési szempont, mint az, hogy a 70 dolgozóért vállalt felelősség túl a hatodik ikszen már fárasztónak bizonyult. “Öt gyerekem van, úgyhogy egy későbbi lehetséges torzsalkodást, osztozkodási hercehurcát is szerettem volna elkerülni” – ad magyarázatot Kapitány. Noha a nagyobbak kemény “kiképzésben” részesültek – a lányát félévre egy bajor vállalkozóhoz küldte dolgozni, a fiának pedig azért kellett kiváltania az önálló iparigazolványt, hogy megtapasztalja, milyen hercehurcával jár az – végül egyikükben sem látott cégvezetői ambíciót. A visszavonulás amúgyis csak részlegesre volt tervezve, hiszen már akkor egy kisebb, két-három fős stábbal működő, ingatlanokkal foglalkozó cég alapításán törte a fejét. Bár a felesége és a kisebb gyerekek nagyon is el tudták volna képzelni így a jövőt, végül az eladásból nem lett semmi. Időközben ugyanis lehetősége nyílott arra, hogy az évek folyamán háromfősre duzzadt svájci társtulajdonosi körből kettőt kivásároljon, mégpedig valamivel a piaci ár alatt. Az előremenekülés folytán megszerzett újabb 30 százalékkal immár 88 százalékos Kapitány részesedése a vállalkozásban.
A cég székhelyéül szolgáló terület időközben alaposan felértékelődött. Köszönhető ez a Hungaroring Forma-1-es “mandátuma” várhatóan 2011-ig történő meghosszabbításának, illetve a közelben tervezett Aquapark húzóerejének. A cégtulajdonos ennek tükrében hotelépítésen töri a fejét. Mi több, a telken lévő 160 méter mély kút vize is hasznosításra kínálkozik – a mai wellness- és spa-divat idején ez szintén jövedelmező biznisz lehet. Az uniós csatlakozás kísérő hatásaival számoló Kapitány pár millió forintos költséggel müncheni céget is gründolt – a filiálé várhatóan az export-ügyintézés és a viszontbiztosítás szempontjából rejt előnyöket az anyacég számára.
Kapitány Attila
63 éves, Budapesten született.
A műszaki diploma megszerzése után 1970-ben az önálló iparosi létet választotta, ám 1984-ben szakított a lakatos szakmával. Az árnyékolástechnikában hamarosan piacvezetővé váló cége időközben svájci tőkével is bővült, s 2000-ben a vállalkozás értéke meghaladta a 3 millió német márkát.
A vállalkozó most hotelépítésre készül a cég székhelyét adó mogyoródi ingatlanon, de prosperál a 2000-ben indított gokart pálya is.
A vállalatcsoport feje nős, öt gyermeke közül kettő már önálló, ám egyikük sem vállalkozna a “birodalom” vezetésére. Édesapjuk így többet dolgozik, mint szeretne, a kikapcsolódást mégis aktívan képzeli el – egyebek közt az autózásban, a síelésben és kisebb gyermekei nevelésében lel örömet.
KÖLCSÖNKOCSI. Bár a főnök ódivatúan lojálisnak tartja magát, ha becstelenséget tapasztal, akkor nincs pardon. Szerencsére kevesen akarták tudatosan átverni, de azért vannak, akik a mai napig nem egyenlítették ki a tartozásukat. Akad tehát dolga a cég gazdasági jogi szakértőjének. A bő tízesztendős munkakapcsolat Varga Péter szerint egyszer lépett ezen túl, amikor 1996-ban családjával Horvátországba utazott és kilencéves autója Magyarországtól 700 kilométerre cserbenhagyta. Az autómentős hazatérés után a két hétre befizetett nyaralás már veszni látszott, amikor Kapitány felajánlotta a saját 7-es BMW-jét, hogy az ügyvéd el tudjon utazni a családjával.
Maga Kapitány a hosszú nyaralásokat ki nem állhatja, inkább több rövid távú kikapcsolódást szervez, amelyek között jól tud dolgozni. A maga számára megengedett szinte egyetlen luxust jelentő 7-es BMW-be három év alatt 215 ezer kilométert “rakott bele” a meglehetősen sportosan vezető, s emiatt nem kevés büntetést is begyűjtő nagyvállalkozó. “Ha kell, meg is csutakolom, egyébként meg nélkülözhetetlen a munkámhoz” – vallja autójáról.
Kapitány Attila a fiatalkori haverokkal még ma is sokszor főz együtt a házánál birkapörköltet. A vagyonosabb rétegből származó barátok azonban olykor okoznak meglepetést. A magyar üzleti élet rákfenéjének a sznobizmust és a harácsolást tekintő cégtulajdonos tudatosan kerüli a társasági partikat, mindeközben vásárlásaival támogat két-három képzőművészt, alapítványán keresztül pedig mindent elkövet, hogy Mogyoród közterei szebbek legyenek.