Egy puritán úriember portréja

Most először látható Európában a Harvard University Winthrop-gyűjteménye. A világ egyik legeredetibb magánkollekciója ez.


Grenville Lindall Winthrop. Nyitottan

Előbb Lyonban mutatták be, majd június 25-étől szeptember 14-ig a londoni National Galleryben lesz látható. Ezt követően kél át ismét az óceánon, hogy a New York-i Metropolitan Museumban lehessen megcsodálni október 20-ától január 25-éig, mielőtt visszakerül eredeti helyére, a Harvard Fogg Art Museumába.

Grenville Lindall Winthrop (1864–1943) mintegy 4 ezer műtárgyat gyűjtött össze. Bankárcsaládból származott. A roppant vagyonos család házában rendszeresen megfordultak művészek, írók (például Edith Warthon). Winthrop a Harvardon Norton esztétika és művészettörténet előadásait hallgatta. (A professzor nevét most tanszék viseli. E katedrára a művészettudományok legnagyobbjait szokás meghívni.) Diáktársa volt a költő és filozófus Santayana, barátja a műértő Berenson. Winthrop jogot végzett, s el is kezdett dolgozni ügyvédként. Hamarosan rájött, nem neki való a pálya. A családi vagyonból befolyó évjáradék biztosította megélhetését s a lehetőséget, hogy szenvedélyének, a műkincsek gyűjtésének hódolhasson.




Megözvegyülten, két lányát egyedül fölnevelve, minden idejét gyűjteményének szentelte. A Metropolitan melletti házának 18 szobája eklektikus és biztos ízléssel összeállított múzeum volt. Egészét azért hagyományozta a Harvardra, hogy kutatókon kívül elsősorban a diákok férjenek hozzá, abban az életkorban, amikor leginkább meghatározóan formálhatja őket a művészet.



Winthrop hitt ebben a formáló erőben. A modern izmusokkal megbarátkozni nem tudott, de a végtelenül nyitottan szemlélte a képeket, gyűjtötte őket Blake rajzaitól, Ingres-től Delacroix-n s más francia roman-tikusokon (Chassériau, Géricault) és a preraffaelitákon át Whistlerig, Manet-ig. A gyűjtemény másfélszáz darabját mutatja be a kiállítás. (A félezer oldalas katalógus bő kétszáz tételt sorol.) Egy érzékenység önarcképe a gyűjtemény, s a kiállítás maga közvetetten hoz szinte testközelbe egy alakot, egy arcot: Winthropnak, a visszahúzódó, puritán úriembernek a portréját, tartásnak s ízlésformának a képét.