| Drew Keith. Az Accenture ügyvezetője szerint a magyar munkaerőköltség még jó ideig versenyképes marad az EU-ban. |
Teljesen bizonyosak abban a spanyol üzletemberek, hogy az újonnan csatlakozó tagállamok gyorsabban fognak növekedni, mint a régiek. Márpedig ők csak tudják, mivel jár kezdetben a tagság, hiszen országuk nem is olyan régen csatlakozott az EU-hoz. Annak a 315 felső vezetőnek a közel fele, akiket az Economist Intelligence Unit (EIU) kutatóintézet, illetve az Accenture vezetési és informatikai tanácsadó cég kérdezett meg áprilisban és májusban, szintén úgy véli, hogy a gazdasági növekedés az újaknál lesz gyorsabb az elkövetkező években. Csak kevesebb mint 30 százalékuk szavazott a jelenlegi tagok növekedési előnyére.
Magyarország esetében kedvező feltételek mellett középtávon ez évi 4 százalék körüli bővülést jelenthet. Az EIU számításai szerint így 34 év kellene, mire sikerülhet utolérni az EU egy főre jutó GDP-átlagát, évi 2 százalékos növekedést feltételezve a tizenötöknél. Ennél gyorsabb felzárkózást csak Ciprus (21 év), Málta (29), Szlovénia és Észtország (31) esetében ígérnek a brit kutatók, viszont Lengyelországnak például 59 küzdelmes esztendőt vetítenek előre.
NINCS GARANCIA. A bővítés hatásaival foglalkozó, több mint százoldalas tanulmány és európai, amerikai, ázsiai üzleti vezetők körében végzett felmérés (“A kibővült Európa: megérteni a hatást” címmel) tehát nem véletlenül jut arra a következtetésre, hogy a siker egyáltalán nem garantálható. Nem elég a “klub” tagjává válni, de élni kell a lehetőségekkel. A felső vezetők 52 százaléka például úgy gondolja, hogy a bővítés új beruházásokat gerjeszt, ugyanakkor alig egyötödük számol azzal, hogy a saját vállalata is részt vesz ebben. Az ellentmondásból az a közvetett üzenet adódik, hogy az aktuális beruházások nem a tagság tényétől, hanem az adott országnak a csatlakozást követő gazdaságpolitikájától, döntéshozatalától függenek. A jó stratégia akár a felére csökkentheti a felzárkózás időtartamát.
Hazánk szempontjából biztató, hogy a megkérdezett felső vezetők (akiknek döntő többsége európai, szám szerint 195-en) tőlünk, illetve Csehországtól várják azt, hogy öt év múlva a legjobb üzleti környezetet biztosítja majd a potenciális befektetőknek. Ezen belül is a csehek vannak helyzeti előnyben: a válaszadók 41 százaléka gondolja úgy, hogy Prága lesz a régió üzleti fővárosa. Budapestnél (23 százalék) még Varsó is több bizalmat kapott (28 százalék). Ugyanakkor az EIU ország-elemzéseiből az tűnik ki, hogy Budapest a multik első számú célpontja, amikor Közép-Európában közös szolgáltató központ létrehozásához keresnek helyet. A GE, a Diageo, a GM példáját a csatlakozás után mások is követni fogják, mivel az ország jól képzett, több nyelven is beszélő alkalmazottakat kínál, jelenleg még ésszerűen versenyképes árakon. A brit kutatók ugyanakkor úgy vélik, hogy a bővítés tovább nyomja majd felfelé az ország relatív magas bérszínvonalát, s ez már a versenyképességet fenyegetheti.
A BÉR NEM MINDEN. Ezzel csak részben ért egyet Drew Keith, a felmérésben részt vevő Accenture magyarországi ügyvezető igazgatója. Véleménye szerint a magyar munkaerőköltség a nyugat-európaival öszszevetve még jó ideig nagyon is versenyképes marad, különösen ha nemcsak Budapestben gondolkodunk. “A bér egyébként is csak az egyik, de nem a meghatározó tényező a befektetési célpont megválasztásában” – osztotta meg cége ügyfelei révén nyert tapasztalatait a Figyelővel. Az infrastruktúra, illetve a szolgáltatások szintje, a közös szolgáltató központok gyarapodása mind-mind olyan tényező lehet, amelyek regionális szinten is kiegyenlíthetik a bérköltségek területén jelentkező versenyhátrányt.
Az EIU egyébként úgy látja, hogy középtávon évi 3,5 milliárd dollár közvetlen beruházás érkezhet Magyarországra – mivel a privatizáció gyakorlatilag befejeződött, ezért elsősorban zöldmezős beruházások, illetve visszaforgatott nyereség formájában. Az ország képes lehet fenntartani a 4 százalék körüli növekedési rátát, azonban a megoldatlan hosszú távú strukturális gondok miatt a közkiadások különösen ki vannak téve egy esetleges súlyosabb gazdasági viszszaesés következményeinek. Ráadásul maga a csatlakozás is megterheli a büdzsét, mivel az intézményi adaptáció, a szállítási infrastruktúra kiépítése, valamint az uniós környezetvédelmi elvárásoknak való megfelelés a GDP 1,0-1,5 százalékát is lekötheti. Az EIU a vasutat jelöli meg a közlekedési hálózat gyenge láncszemeként, miközben megjegyzi, hogy a költségvetési gondok kihathatnak a sztrádafejlesztési tervekre is.
Az előrejelzés szerint a gazdasági növekedésnek köszönhetően öt év alatt a rendelkezésre álló egy főre jutó jövedelmek 75 százalékkal is megugorhatnak. Párhuzamosan megnő a fizetőképes kereslet, s így az új gépkocsik értékesítése évi átlagban 8 százalékkal emelkedik majd. Mindez jótékonyan hat a gyártásra, megerősödhet a helyi beszállítók hálózata – az Audi például máris azt tervezi, hogy három év alatt megduplázza, 20 százalékra emeli a helyben gyártott alkatrészek arányát.
A bővítés hatása tehát rendkívül összetett, közvetve vagy közvetlenül érinti az európai üzleti élet szinte egészét. Így érzékelik ezt maguk az érintettek is: világszerte a megkérdezetteknek csupán a 9 százaléka válaszolta azt, hogy kívül maradnak a történéseken. A legtöbben nem értenek egyet azzal, hogy a csatlakozás feltételéül szabott jogharmonizáció és a gazdaságok alkalmazkodása már előre megtörténtté tette a csatlakozás hatásait. A felső vezetők 59 százaléka továbbra is üzleti lehetőségnek, ezen belül 22 százalékuk pedig kiemelkedő lehetőségnek értékeli a bővítést – különösen erőteljes ez a meggyőződés azoknak a körében, akiknek a cége már jelen van a térségben.
A várható előnyök közül legtöbben abból indulnak ki, hogy az elkövetkező öt évben általánosan javulni fog az üzleti környezet a tíz új tagországban, még ha eltérő mértékben is, s ezzel párhuzamosan a fogyasztói piac talán a legvonzóbb területévé válik a belépőknek.
NÖVEKVŐ KÖLTSÉGEK. Számolni kell viszont azzal is, hogy a jogharmonizáció nagyobb átláthatóságot és kiszámíthatóságot ígér ugyan, a környezetvédelmi normák, a munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi előírások megszigorítása azonban megnöveli a cégek működési költségeit.
A verseny közben egyre erősödik a Európa két felén. A csatlakozóknál a telekom vagy az energiaszektor teljes liberalizációja, a növekvő üzleti rutin és a további tőkebeáramlás, valamint a valószínűleg azért még egy ideig megmaradó költség-előnyök egyes iparágakat fenyegethetnek nyugaton. Mindent egybevéve azonban, az európai üzleti élet egésze szempontjából a bővítés előnyei meghaladják a hátrányokat. Nem véletlen, hogy a 315 üzletember több mint 90 százaléka üdvözli a jövő májusi történelmi lépést.