Szerintük a sejtjeinkben lévő DNS a legérzékenyebb műszereknél is pontosabban jelzi az kozmikus ibolyántúli behatások, a radioaktív szennyeződések, vagy a röntgensugárzás dózisát. Az örökítőanyag elemzésével így következtetni lehet a szervezetet az élet során ért sugárzás mértékére és a még várhatóan tolerálható adagra.
A kromoszómák felépítésének változását, az apróbb töréseket már ma is azonosítják az orvosok, sőt, abból azt is képesek megállapítani, hogy a testet esetleg káros behatások terhelték. Mivel azonban a kromoszómák nemcsak a különféle sugárzásokra, hanem a mutagén vegyi anyagokra is érzékenyek, csak annyi vehető ki vizsgálatukkal, hogy valami nem stimmel. Ezek a változások ráadásul általában rövid életűek, mert a sejt kijavítja a meggyötört szerkezeteket.
A most kidolgozott örökítőanyag-vizsgálat ennél pontosabb diagnózist ígér. Az ionizáló sugárzások ugyanis koncentráltabbak, így általában csupán egy kromoszómára terjednek ki. Hatásuk is tartósabb, ám még fontosabb, hogy meghatározott struktúrával rendelkeznek: a nehézkes neutronok, vagy az alfa-részecskék más hatást váltanak ki a DNS-ben, mint például a gamma- vagy a röntgensugárzás. Az amerikai tudósok most a kromoszómák festésén és számítógépes képfeldolgozó rendszerek működésén alapuló módszer kalibrálásán dolgoznak; szerintük így a roncsolás mintázata alapján pontosan meghatározható a behatás nagysága, sőt, annak ideje is.