| Dezső Attila ügyvéd, a Dezső, Réti & Antall LANDWELL ügyvédi iroda partnere |
Az aranyrészvények nem új eszközök az állam gazdaságirányítási eszköztárában. Azokhoz úgy kapcsolódnak speciális irányítási jogosultságok, hogy osztalékhoz való jog nem feltétlenül tartozik hozzájuk. Az utóbbi években az EU bírósága az Európai Bizottság indítványára egyre többet foglalkozott az aranyrészvényekkel, és ítéleteiben legtöbbször azok ellen foglalt állást. Kivételek vannak, mint például a közfeladatok ellátása vagy a nemzetbiztonsági érdekek. Itt engedélyezik az aranyrészvények fenntartását, de csupán a cél eléréséhez feltétlenül szükséges mértékig. Minden esetben biztosítani kell az állam döntései ellen a bírói jogorvoslat lehetőségét.
Hogy jön ahhoz egy bármilyen nagytekintélyű bírói testület, hogy a tagállamok gazdaságirányítási doktrínáit megkérdőjelezze? Alkalmazza vagy alkotja az Európai Bíróság a jogot? A válasz, a hagyományos jogrendszerekből kiindulva, csak a jogalkalmazás lehet, hiszen azt a jogalkotástól legalább Montesquieu óta szokás szétválasztani. Ténylegesen azonban az Európai Bíróság az EU alapító okirat céljának szellemében jogot alkot.
MIÉRT CSAK MOST? Nézzük, mi a kifogás az aranyrészvények ellen! Miért csak most merültek fel e kifogások, jóllehet aranyrészvények több évtizede léteznek, s a Római Szerződés szövege nem bővült e tárgyban?
Az Európai Bíróság ítélete szerint az aranyrészvények általában sértik a tőke szabad áramlásának és a vállalkozások szabad alapításának a közösség alapító szerződésében lefektetett elvét. Joggal merül fel a kérdés, hogy ezen általános megfogalmazások elegendő alapot adnak-e, hogy az állam feladni kényszerüljön gazdasági befolyását társaságaiban? Hogy lehetséges az, hogy az Európai Bíróság ítéletei csaknem minden nagy EU-tagállam gazdasági érdekeivel szembe helyezkednek? A május 13-i ítélet Nagy-Britanniát (a British Airports Authority repülőtereket üzemeltető társaság kapcsán), továbbá Spanyolországot (több stratégiai terület: a bankszektor, az olajipar és a villamosenergia-ipar, a dohányszektor valamint a telekommunikáció kapcsán) érintette a társaságokban birtokolt aranyrészvények miatt. Tavaly Franciaország és Portugália veszített pert a Bizottsággal szemben, és csupán Belgiumnak sikerült “közszolgáltatási érdekre” hivatkozva megvédenie a gázszolgáltatókban birtokolt aranyrészvényét. Franciaország számára a veszteség nem csupán a kormányzat hagyományosan protekcionista beállítottsága, de az érintett társaság (TotalFinaElf) nemzetgazdasági jelentősége miatt is különösen fájó. Várható, hogy az aranyrészvény intézményének szigorítása Magyarországon is felforgatja majd néhány tőzsdei óriáscég életét.
ÉRTELMEZÉSI MONOPÓLIUM. A szellem kiszabadult a palackból, az Európai Bíróság az általa kifejlesztett jogot alkalmazza a tagokkal szemben. A jogalap pedig az a jogkör, amelyet maguk a tagok ruháztak át a Római Szerződéssel az Európai Bíróságra, azzal, hogy rábízták a szerződés értelmezésének kizárólagos jogát. Ezzel a forradalmi lépéssel a tagok lemondtak arról, hogy a szerződést maguk értelmezzék a mindenkori politikai viszonyok függvényében, a mindenkori érdekeik szerint. Mivel a Római Szerződés az integráció céljait szokatlanul tágan határozta meg, az Európai Bíróság bátran élt a szerződés értelmezésének jogával. Ítéleteinek százaiban hivatkozott az integrációs célokra, és az elsődleges jogot olyan mértékig fejlesztette tovább, ami csak alapvető szándékait tekintve egyezik az alapító szerződés szövegével. Így fordulhat elő, hogy az államoknak nagyrészt le kell mondaniuk aranyrészvényesi jogaikról, szabaddá teendő az unión belüli korlátlan tőkemozgást.
A tőkepiac szereplői már most örömmel dörzsölhetik a kezüket, hiszen a változtatások kényszere lökést adhat a külföldi tőkebefektetéseknek és ezáltal a tőkeáramlásnak. A befektetések élénkülését szolgálná a cégfelvásárlás megkönnyítésére hivatott új irányelv egyre valószínűbbnek látszó elfogadása is. A fúziós direktíva törvénybe iktatását mind ez idáig Németország akadályozta.
Mivel a német állam gyakorlatilag nem rendelkezik aranyrészvénnyel, az Európai Bíróság minapi ítélete Németországnak nem okoz versenyhátrányt. Ennek tükrében Berlin valószínűleg engedékenyebbnek mutatkozik, illetve a német tőke lehetőségeit felismerve elképzelhető, hogy egyenesen ösztönzi majd a felvásárlási irányelv elfogadását.