A főnök kocsija

Ősztől tavaszig prüszkölt a náthától a háború előtt a szerencsi cukorgyár gazdasági igazgatója, mert a vállalati besorolás szerint neki csak oldalkocsis motorkerékpár dukált. Személykocsija ugyanis csak a vezérigazgatónak lehetett.

Azóta polgárjogot nyert a szolgálati autó, de a személyi juttatásnak számító “céges kocsi” használatát posztonként továbbra is pontos szabályok határozzák meg a modern vállalatnál. A csúcsvezetők persze e téren is egyéni elbírálásra számíthatnak, így azután új vezérigazgató, elnök kinevezésekor a humán erőforrás vezetőkre marad a kínkeserves alku a jelölttel, milyen autójuttatás kerüljön bele a menedzserszerződésbe. A legszigorúbb előírásokra e téren az autógyárak és országos képviseleteik vezetői számíthatnak, mert minden reklámnál többet mond, milyen kocsival is jár például a Magyar Suzuki Rt. vezérigazgatója. Bár az anyavállalat termékpalettáján csábító V 6-os sportterepjárók, és ha nem is felső, de legalább alsó-középkategóriás szedánok is találhatók, a tavasszal kinevezett Toda Kazuhisa japános szerénységgel egy Esztergomban készült 1,3 literes szolgálati Wagon R+-t kapott. Igaz, elődje, Tadasi Kondo sem volt fényűző a hivatali 1,6 literes Swiftjével. A Magyar Suzuki szolgálatiautó-használatot szabályozó belső utasítása ugyanis előírja, hogy a vezérigazgató marketing-megfontolásból csak hazai gyártású kocsival járhat.

ALKALMI AUTÓ. A bőség zavarában lehet viszont az az autóimportőr, amely egyszerre több márkát képvisel. A Skodától a Volkswagenen, a Seaton, az Audin keresztül a névadóig öt márkát képviselő Porsche Hungariánál nem lehet kedvence az ügyvezető igazgatónak. A Skoda Fabiától a Porsche Cayenne-ig valamennyi újdonságot ki kell próbálnia, majd népszerűsítenie azzal, hogy használja is azokat. Ráadásul mindig alkalomhoz illő márkát kell választani a hivatalos utakra. A szabály üzletet hoz, mert adtak már el olyan Audit, amely éppen a főnök kocsijaként tetszett meg az egyik kuncsaftnak.

Eppel János ügyvezető igazgatónak így édes kényszerből néhány havonta kell cserélgetnie a hivatali autóit. A szomszéd egyszer meg is gyanúsította, hogy biztos kirúgták, mert az egyik nap egy kis VW Polóban látta. Jelenleg azonban egy szolgálati Volkswagen Phaetonnal jár. Elődjének, Szórád Józsefnek méretes, mégis zsúfolt garázsában a szolgálati Audi TT mellett pihent a termetes S8, és mellette a korábban szintén a csoport által képviselt Harley-Davidson motorkerékpár is. Miután munkahelyet váltott – a magyar olajtársasághoz került -, a szolgálati autója mellett egy privát Porsche Cayenne terepjáróval szeli a kilométereket.

Szabadabban választhatnak szolgálati autót azok a cégvezetők, ahol az autó nem a business, “csak” a munka eszköze. A Globus Konzervipari Rt. elnökét, Temesfői Istvánt nem kötik sem belső szabályok, sem a márkahűség. Az ár és a kényelem volt a döntő, amikor a csoport a menedzsment és az 5 gyár vezetése számára 70 darabos Skoda-flottát rendelt. Személy szerint a hivatali 320-as Mercedest cserélte le a “sofőrös” Skoda Superbre.

A Matávnál a vezetői gépkocsik, így Straub Elek vezérigazgató autójának cseréjét azonban a belső szabályzat írja elő. A kocsicsere 5 évenként vagy 150 ezer kilométerenként esedékes. Egy ekkora cégnél nincs összefüggés a vállalat helyzete és a cégautó cseréjének gyakorisága között. A vezérigazgatónak a meghatározott összeghatáron belül típusokat javasolnak, azok közül már a vezető választhat. Straub Elek jelenlegi autója egy Jaguar S-Type 4.0, a korábbi pedig egy Audi A6 volt.

ELSŐ A HAZAI. A multinacionális cégek itteni leányvállalatainak vezetőit azonban nemcsak belső utasítások, hanem tradíciók is befolyásolják a választásnál. A nemzeti hovatartozás kifejezésére íratlan szabály, hogy az anyaország autómárkái közül illik választani. Német tulajdonú vállalatnál fehér hollónak számít az a menedzser, aki nem “hazai” kocsit vezet. Koreai vállalat magyar társaságának első embere a legtöbbször Hyundait, Daewoot, a japán Hondát, a francia Peugeot-t, Renault-t választ. Ez persze nem szentírás. Az olasz Pedranzini család tulajdonában lévő kaposvári Kométa 99 Kft. vezérigazgatójának például Volkswagen Passat a céges kocsija. Szabadabb a választás, ha a leányvállalat anyaországában nem gyártanak autót. A belga Interbrew tulajdonában lévő Borsodi Sörgyár Rt. e beszerzéseit tehát nem a nemzeti “elhivatottság”, hanem az értékhatár és a belső előírás korlátozza. Bogdán János, a társaság személyzeti és kommunikációs igazgatója szerint a vezetői szabadság ellenére mégis az autó a legkényesebb, a legnagyobb érzelmeket kiváltó kérdés. A szabályzat a menedzsereknél az egyes posztokhoz kapcsolódó értékhatárt, pontosabban a havi lízingdíj legfelső összegét írja csak elő. A magyar leányvállalat első emberének persze nem lehet drágább kocsija a belgiumi Interbrew központban hasonló pozícióban lévő vezetőknél. A Borsodi Sörgyár vezérigazgatója eszerint egy 230 E Mercedes havi lízingdíjáig választhat autót. Az már Bognár Gyulán múlott, hogy nem a feltűnő Mercedes, hanem egy Volvo S80 mellett döntött.

Bognár Gyula nincs egyedül. Szántó Viktor, a mintegy 7 ezer darabos autóparkot kezelő, amúgy holland tulajdonú Lease Plan Hungaria kereskedelmi igazgatója szerint a klasszikus német márkák, a BMW, a Mercedes mellett egyre szívesebben választanak a magyar topmenedzserek Audit, VW-t, Volvót, Saabot és a francia Peugeot limuzinját, a 607-est. (Ez utóbbi szédítette meg többek között a Nestlé, a Shell, a Spar, a Magyar Cetelem Bank, a Fővárosi Csatornázási Művek, a Westel és a Béres Rt. egyes vezetőit.)

NAGYMACSKÁK. A nálunk kisebb presztízs értékű japán, koreai, amerikai kocsikból itt ritkán lesz főnöki autó. Fehér hollónak számít az arisztokratikus csengésű Jaguar. A Lease Plan autóparkjában mindössze két nagymacskát találni, Rolls-Royce-ot és Bentley-t pedig egyet sem. A jelenségnek nemcsak az ízlés vagy a nemzeti elkötelezettség az oka. A hazai menedzserautók között meghatározó német, illetve francia márkák diadala a gazdasági kapcsolatok tükre.

Szántó Viktor szerint a magyar cégvezetők autóvásárlási szokásai amúgy nem különböznek a külföldi kollégáktól. Partnereik általában 3 évenként cserélik a céges kocsit. A vásárlás egyedi, független a cég flottavásárlásaitól, sőt esetenként attól is, hogy esetleg rosszul megy a vállalat szekere. Ám ha jól áll a társaság, azonnal autót cserélnek a menedzserek. Az autópark-kezelő tapasztalatai szerint a nagyvállalati vezetők azt az autót választják, amelyikbe beleszeretnek, s egyébként is emeli a vállalat presztízsét. A rangsorban a megbízhatóság, a kényelem, a felszereltség, a biztonság is megelőzi az árat, amely a megcélzott luxus, vagy felső közép-kategórián belül már csak mellékes szempont. A kisebb cégek vezetői számára az ár persze már fontosabb. Ők jellemzően “ésszerű”, de azért komoly presztízsű autót keresnek.

Az amúgy szigorú vállalati előírások Szántó szerint csak részben vonatkoznak az első emberre. Legföljebb annyiban, hogy a kocsi ne legyen extrém – kétüléses vagy terepjáró -, másodkézben más kolléga is használhassa, és persze ne haladja meg az ára a nagyvonalú limitet. Ez utóbbit ugyanis kőkeményen betartatják. Előfordult, hogy az egyik olasz leányvállalat vezetőjének hiába szállították le határidőre a megrendelt Audi A6 Quattrót, a sóvárgó menedzser nem vehette át a kocsit, mert a belső “ukáz” szerint neki csak egy osztállyal kisebb járt volna.