Te magad szervezd az utad, s nem maradsz hoppon – bölcselkedik valaki a csődbe jutott utazásszervezők ügyfeleinek internetes fórumán. A jelek szerint mind többen gondolkodnak így, hiszen az utazási irodák panaszai közül egyre hangosabbak a megfogyatkozó ügyfélszámmal kapcsolatos kesergések. “Az idei szezonban másfélmillió ember kíván szervezett keretek között pihenni. Az egy főre jutó termék átlagára 70-80 ezer forint, a potenciális ügyfelek megnyeréséért pedig közel félezer kiutaztatással foglalkozó utazási iroda küzd” – vázolja a helyzetet Kurucz János, a Vista Utazási Irodák Kft. ügyvezető igazgatója.
Reklamálóka Jorgosnál. Megelőzhető?
A ma Magyarországon létező ezer utazási irodának mindössze a negyede tömörül a Magyar Utazási Irodák Országos Szövetségébe (MUISZ). Ide a Gazdasági Minisztérium Engedélyezési és Közigazgatási Hivatala által kiadott regisztrációs számmal rendelkező utazásszervezők tartozhatnak, s két régebbi tag ajánlásával nyerhetnek felvételt. Molnár Gabriella, a MUISZ elnöke nem titkolja, soraikból is ment már tönkre iroda, ám nem hagyott külföldön utasokat. A szakmában tisztességes csődnek nevezik, amikor az iroda úgy húzza le a rolót, hogy azzal az utast nem csapja be, kárt nem okoz neki, a befizetett pénzt visszaadja. Csalárd csődnek titulálják viszont, ha az utazási iroda ügyfeleit a nyaralás helyszínén hagyja, és eltűnik a pénzükkel. “Aki biztonságosan akar utazni – szögezi le Molnár Gabriella -, az keresse a szervezet emblémáját a kiadványokban és az irodákban.”
Rossz emlékek
1993. JANUÁR. Fizetésképtelenné vált a Skyways. Az Egyiptomban pihenő utasokat kilakoltatták a szállodából.
1995. JANUÁR. Financiális problémák miatt az Emanuelle Tours utazási iroda 129 utasa rekedt Egyiptomban.
1996. JANUÁR. A Karnak Travel több utazási irodának közvetített egyiptomi utakat, de az előre kifizetett díjakat az egyiptomi szolgáltatóknak csak részben továbbította.
1997. MÁJUS. A Mustang Travel 37 utasa maradt Korfun, 71 Lloret de Marban. Az iroda törölte további útjait, de a befizetett összegeket nem tudta megtéríteni.
1998. JÚLIUS. Csődbe jutott a Pasha Tours, s nem tudta visszahozni 88 Tunéziában nyaraló utasát.
1999. JÚNIUS. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara felfüggesztette a Gold Griff Utazási Iroda működését, amely ezután is további utasokat toborzott, de hazaszállításukról nem gondoskodott.
2000. SZEPTEMBER. A HTC Utazásszervező Kft. felszámolási eljárást kezdeményezett önmaga ellen. A botrány miatt pénzügyileg ellehetetlenült a Jorgos Travel – amelynek az érdekeltségi körébe tartozott a HTC -, mert az elmaradt utak részvételi díját nem tudta visszafizetni ügyfeleinek. Novemberben a HTC-botrányban érintett további viszonteladó, a Tan-Túra utazási iroda is csődöt jelentett, mire törölték a nyilvántartásból.
2002. AUGUSZTUS. Gazdaságossági okok miatt felfüggesztette idegenforgalmi tevékenységét a West Travel utazási iroda.
FOGYASZTÓVÉDELEM. A MUISZ elnöke azt mondja, azok a klasszikus jelenetek, amikor az utasok a szállodából kilakoltatva, bőröndjeiken ülve, útlevelüktől a szállodás által megfosztva várják sorsuk jobbrafordulását, már nem fordulhatnak elő. Az utazásszervező és -közvetítő tevékenységről szóló kormányrendeletet 2001-ben ugyanis úgy szigorították, hogy az maximálisan védje a fogyasztók érdekeit. A változtatások a vagyoni biztosíték rendszert érintették. E biztosítékra az utazási irodával együttműködő bankok vagy biztosítók vállalnak kötelezettséget, a cég tervezett árbevételének függvényében. “Az iroda által megsaccolt összeg, – ami nem lehet alacsonyabb az előző évi forgalomnál – 12 százaléka a fedezet, de csak akkor, ha az utazásszervező garanciális foglalásokkal, illetve chartereztetéssel nem foglalkozik. Amennyiben igen, úgy a vagyoni biztosíték a tervezett árbevétel 20 százaléka” – mondja Horváth Péter, az Atlasz utasbiztosítási igazgatója. Ő azt javasolja, az út árának befizetésekor az ügyfél minden esetben kössön utazási szerződést. Ebben szerepelnie kell, van-e az irodának vagyoni biztosítéka, s mely banknál vagy biztosítótársaságnál jegyzi azt. Ez garantálja ugyanis, hogy ha a nyaralás közben következik be a csőd, akkor a bank vagy a biztosító haza tudja hozni az utast. Ha ez nem sikerülne rögtön, a társaság vállalja a kinn tartózkodás költségét, illetve ha az utas nem utazott el, a befizetett előleg visszatérítését.
A vagyoni biztosítéki rendszer – amely a beutaztatókra és a belföldi utazásszervezőkre nem vonatkozik – kezdetben 2-6 millió forintos letétet írt elő. Az összeg egy szigorítás után 35 millióra ugrott, majd 2001-ben az abszolút összeg helyett a százalékos rendszert vezették be. Drábik László, a Turisztikai Államtitkárság szakmai főtanácsadója szerint ez jól funkcionál, mert a legutóbbi változtatás óta nem érték kellemetlen meglepetések az utasokat. Molnár Gabriella azonban sokallja a vagyoni biztosíték mértékét, a MUISZ javasolta is ennek enyhítését. A korrekciós indítványt a Turisztikai Államtitkárság hamarosan a kormány elé terjeszti. Molnár Gabriella a módosításoktól várja, hogy a fogyasztócentrikus kormányrendelet az utazási irodák érdekeit is védje. Példának a Swissair csődjét említi, amikor a légitársaság járataira kiközvetített turisták dühe az utazási irodákra zúdult. “Mindenki minket tesz felelőssé. Szeretnénk, ha az általunk vállalt garanciákért kellene csak tartani a hátunkat, s miután az utas átveszi a nálunk megvásárolt repülőjegyet, tudatosulna benne, hogy onnantól a légitársasággal áll kapcsolatban” – mondja az elnöknő.
TÚLÉLÉS. Nem prognosztizál csődöt a főszezonra Horváth Péter sem, aki úgy véli, általában előre érzékelhető a baj. Így volt ez a legutóbb tönkre ment West Travel esetén is, azt a céget a szakmában évek óta problémás irodaként tartották számon. Kurucz János – aki már dolgozott később tönkrement partnerirodával – sem jósol bukást a szezonban. “Szerencsére jól működik a pánikjelző műszerünk, ezért tudtuk, mikortól nem lehet vállalni az együttműködést a Jorgosszal. Amikor szakmán belül kezdett elterjedni, hogy fizetési problémáik vannak, majd egyre több partner kezdett panaszkodni rájuk, megszakítottuk velük a kapcsolatot.”
Míg egy iroda idejében kiugorhat a stratégiai együttműködésből, az utas, aki nem ismeri a piaci pletykákat, nehezebben készülhet fel a váratlan helyzetekre. Kurucz szerint az ügyfeleknek érdemes informális csatornákon tájékozódni, s az ismerősök véleményét kikérni egy-egy utazási irodáról, különösen, ha az utazásszervező termékei meglepően olcsók. Ma, amikor ennyi cég van a piacon, egy sem engedheti meg magának, hogy extraprofittal dolgozzon, ezért kerül közel ugyanakkora összegbe két irodánál egy hasonló színvonalú út. Viszont, ha a termék 40-50 százalékkal olcsóbb az átlagárnál, az bizonyos esetekben azt jelenheti, hogy az iroda nem tudja előre eladni vállalt kontingenseit, s fut a pénze után. “Noha a last minute utaztatást olyan tőkeerős cégek is vállalják, mint a Neckermann, a TUI és néhány jelentősebb magyar iroda, náluk nem áll fenn a veszély, inkább a tőkeszegény irodák esetén érdemes résen lenni” – véli Kurucz János. Molnár Gabriella szerint általánosan nem érvényes ez a diagnózis, mert előfordulhat, hogy a célország megtámogatja az utat. Ez érvényes például jelenleg a jordániai nyaralásokra. Ugyanakkor messzemenően csökkenti a kockázatot, ha az ügyfél alaposan kikérdezi utazási irodáját a helyszíni körülményekről, a keresztkérdésekkel ugyanis pillanatok alatt képet lehet alkotni a munkatársak felkészültségéről. Ezt Horváth Péter azzal egészíti ki, hogy mindig legyen kéznél az utazás teljes dokumentációja a szerződésektől kezdve a bevételi pénztárbizonylatokon át a banki átutalásokig, hiszen ha baj van, kizárólag ezek birtokában lehet reklamálni.