Osztrák létére Ön tökéletesen beszél magyarul. Hol tanult meg ilyen jól?
– Már 1992 óta dolgozom a KPMG-nél Magyarországon. Az ideköltözés oka az volt, hogy magyar a feleségem, akivel együtt jártam egyetemre Bostonban. Akkor Amerikában recesszió volt, ezért a diploma megszerzése után úgy döntöttünk, hogy hazajövünk. Én ragaszkodtam hozzá, hogy Bécs és Budapest közül Budapestet válasszuk, ez akkoriban izgalmasabbnak tűnt. S valóban: tíz év alatt épült fel a piacgazdaság, ami nagyobb mozgásteret adott. Nem hiszem, hogy Ausztriában ilyen karriert lehetett volna befutni, mint itt.
– A kormány azt tervezi, hogy ezután az alsó tagozatos diákokat csak a szülő beleegyezésével lehessen megbuktatni. Mint családapa, hogyan vélekedik a hazai oktatási rendszerről?
– Bár az én gyermekeim még csak óvodáskorúak, a múltkor megdöbbenve hallottam, hogy egy hatéves kislánynak már felvételiznie kellett az iskolába. Ha nem sikerül a vizsga, az első kudarc nyilván drámai élmény a számára, aminek később is kihatása lehet a pályájára. Az osztrák iskolarendszer egyébként, a magyarhoz hasonlóan, a lexikális ismeretekre helyezi a hangsúlyt. Ez a fajta oktatás azonban nem képes megválaszolni a modern világ kihívásait, a diákok nem sajátítanak el olyan, az üzleti életben igen fontos készségeket, mint a prezentálás, a tárgyalás vagy a vitázás képessége. Persze, nem mindenki multinacionális cégnél helyezkedik el, de tárgyalni mindennap kell az életben, legfeljebb nem így nevezzük. Nem akarom alábecsülni a tárgyi tudás értékét, de a görög csatáknak egy könyvben is utána lehet nézni.
– Az Economist Intelligence Unit legújabb felmérése biztatóan értékeli Magyarország internetes fejlődési potenciálját. Mikor fogjuk az e-business terén utolérni a nyugati országokat?
– Ez alapvetően anyagi kérdés. Én is nemrég vettem új otthoni számítógépet, és nem volt olcsó mulatság. Még évekbe, évtizedekbe telik, amíg elérjük a nyugat-európai színvonalat, és elsősorban nem azon múlik, lesz-e új Hírközlési Törvény, hanem azon, hogy mikor válik megfizethetővé a számítógép és az internet.
– A hétvégén tartanak népszavazást a magyar uniós csatlakozásról. Budapesten olyan, a belépést ellenző plakátok is megjelentek, amelyeken az EU emblémája vörös csillag és horogkereszt társaságában látható. Belefér ez a vélemény-nyilvánítás szabadságába?
– Elvileg igen, a demagóg megközelítés azonban mindig veszélyes. Aki a plakátot készítette, szerintem maga sincs tisztában vele, hogy milyen súlyosan negatív dolog a fasizmus és a diktatúra.
– A Magyar Televízió nyilvánosságra hozta az egymillió forintnál nagyobb összegű szerződéseit. Mikor lesznek az állami vállalatok is olyan átláthatóak, mint a magántulajdonúak?
– Kérdés, hogy a magáncégek valóban átláthatóbbak-e. Az állami vállalatok is a cégjogi keretek között, a számviteli törvény alapján tesznek jelentést. A különbség ott van, hogy ahol állami pénzt költenek el, ott az adófizetők érdeke, hogy az adatok nyilvánosságra kerüljenek. Ez magasabb fokú transzparenciát követel meg, hasonlóan mondjuk a tőzsdei társaságokhoz.
– A könyvelési botrányok főleg az Egyesült Államokban érintettek cégeket. Szigorúbb-e a magyar számviteli törvény, mint az amerikai?
– Az amerikai szabályozás jóval részletesebb, mint az itteni. Ez a buktatója is: ahol szabály van, ott kiskaput is lehet találni. A magyar szabályozás sokkal újabb, sok tekintetben szigorúbb. Jó pár olyan intézkedéssel él, amelyeket csak most vezetnek be az Egyesült Államokban; például, hogy
a cégvezető aláírásával hitelesítse a mérleget, vagy a pénzügyi társaságok időnként cseréljék le a könyvvizsgálójukat. A probléma gyökere azonban az, hogy az amerikai cégek vezetőit részvényopciókkal ösztönzik, akik sokszor csak rövid távon gondolkodnak. Magyarországon azonban az ilyen típusú botrányok megszaporodása kevésbé valószínű, hiszen itt kevés vállalatnak vannak likvid tőzsdei részvényei.