| Auth Henrik. Ô a számvevôknek adna igazat. |
Kormányokon és bankvezéreken átívelô nyomozási és szakértôi vizsgálatok végeláthatatlan történetévé kezd válni a Postabank konszolidációja, melyben – egyre inkább úgy tűnik – nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal. Míg a Kormányzati Ellenôrzési Hivatal (Kehi) szakértôi az Orbán-kormány utasítására indított és soha le nem zárt vizsgálatban, úgy hírlik, azt állapították meg, hogy az érintettek a szükségesnél több pénzt fordítottak a konszolidációra, a Figyelô információja szerint az Állami Számvevôszék (ÁSZ) április közepére lezáruló vizsgálata lényegében nem talál semmi kivetnivalót a bank pénzügyi helyzetének rendezése körül.
Az ügyben eddig leginkább Auth Henrik, a Postabank konszolidációját levezénylô ex-vezérigazgató, jelenlegi jegybanki alelnök neve került elôtérbe. A pénzügyi szakember megkérdôjelezte a Kehi jelentésének szakszerűségét, mondván: készítôi „nem voltak pénzügyi szakemberek, és még csak alapvetô banküzemtani ismeretekkel sem rendelkeztek”. Éppen ezért annak megállapításait szakmailag megalapozatlannak tartja. Ezzel szemben a neki véleményezésre megküldött számvevôszéki jelentéstervezet tartalmával már egyetért, és annak nyilvánossá tételét a Kehi-jelentés közkinccsé tételével együtt szorgalmazza.
A helyzetet csak súlyosbítja, hogy míg az ÁSZ-anyag egyelôre nem készült el, addig a Kehi elemzése annak idején nem csak Auth Henrikhez, hanem az Orbán-éra több kormányzati és állami vezetôjéhez is eljutott. Ôk viszont a hűtlen kezelést, valamint állami vezetôk büntetôjogi felelôsségét is felvetô vizsgálati anyagot „elengedték a fülük mellett”, és még csak meg sem kíséreltek rendôrségi úton az igazság nyomára bukkanni. A konszolidáció mértékét megkérdôjelezô vizsgálatot az Orbán-kormány megfigyelôk szerint „elfektette”, és szigorúan titkossá minôsítette. A mind ez idáig pihenô dokumentumok a múlt héten kerültek Keller Lászlóhoz, a szocialisták közpénzügyi államtitkárhoz, aki az azokban talált megállapításokra alapozva viszont már ismeretlen tettesek ellen tett feljelentést a hatóságoknál. Auth szerint azonban a jelentés értelmezhetetlen a Postabank által akkoriban elkészített 60 oldalra dagadó válasz nélkül, melynek nyilvánossá tételét egyébként szintén szorgalmazza.
A Kehi-jelentés információink szerint leginkább a Postabank konszolidációjára létrehozott egyik cég, a Workout Kft. működését kérdôjelezi meg, melynek nyomán állítólag mintegy 30 milliárd forinttal nôtt az összesen 152 milliárdos konszolidációs költség. A Postabank-menedzsment a fent említett válaszban állítólag arra hívta fel a figyelmet, hogy valójában 19 milliárdos „növekményrôl” lehet beszélni, hiszen a bank könyveiben 30 milliárd forinton nyilvántartott eszközök 11 milliárdos értéken kerültek át a Workouthoz.
A kételkedôk számára éppen az értékelések módja szolgáltathat érveket a konszolidáció mértékének megkérdôjelezéséhez. Az Auth-féle vezetés által túlértékeltnek minôsített befektetések, hitelek leértékelésének módja ugyanis nem segíti a tisztánlátást. Ha például a Workouthoz, illetve a másik követeléskezelô céghez, a Reorg-Apport Rt.-hez került befektetések, követelések némelyikét az így meghatározott alacsony könyv szerinti ár körül értékesítették, az „csak” jogilag támadhatatlan. Nem oszlatja viszont a kételyeket azt illetôen, hogy ez az alacsony szint adott esetben valóban a piac értékítéletét tükrözte, vagy éppen egy baráti alku eredményének tekinthetô. Az ár alatti értékesítés pedig csorbítja az államkasszát. Auth Henrik e témát illetôen viszont úgy nyilatkozott lapunknak, hogy nincs jelentôsége az átadás során alkalmazott árnak, mivel az ügylet állami cégek között valósult meg, és valójában mindegy, hogy hol jelentkezik az árbevételen esetlegesen keletkezô nyereség vagy veszteség, mert az így is úgy is a költségvetésbe folyik be.
Hogy valójában melyik jelentésben van az igazság, azt valószínűleg csak a Princz-, illetve az Auth-féle menedzsment tudhatja. Egy biztos: mindenképpen az adófizetôk állják a számlát, amelyet az ügy mostani újbóli fellángolása csak tovább növelhet. Az éppen eladósorban lévô, ôszi privatizációnak elébe nézô pénzintézet elérhetô vételárát ugyanis a konszolidáció megkérdôjelezése szinte biztosan csökkenteni fogja.
„Aki ügyfélállományt akar vásárolni, annak túl drága a Postabank” – mondta Király Júlia, a hitelintézet elnöke múlt csütörtökön. Akkor még szinte teljes csend honolt a belpolitikában, és úgy tűnt, nincs akadálya annak, hogy a Postabank olyan vevôre találjon, aki hajlandó azt szôröstül-bôröstül megvenni, és nem pusztán „mazsolázni” belôle. Ma már nem ilyen egyértelmű a helyzet. Úgy tűnik, a hazai két meghatározó politikai erô ezúttal a Postabankban találta meg azt a remek támadási felületet, melynek mentén egymásnak eshet, nem igazán törôdve azzal, hogy közben – megtépázva a pénzintézet maradék hírnevét – alaposan leverik az árat.