Karcsúsítás

A helyi szóbeszéd szerint Szász Endre 1982-ben elintézte, hogy Hollóházán a tíz éve elkészült gyár mellé egy újabbat építsenek, hogy ott csak az általa tervezett porcelánok készüljenek – azokkal állítólag mecseteket díszítettek volna. Ez a mecsetprogram persze megbukott, a gyárat szanálni kellett, de a művész és a porcelángyár közötti együttműködés hosszú ideig fennmaradt, mi több, Hollóháza óriási sikert ért el belföldön a nyolcvanas években a Szász Endre által tervezett dísztárgyakkal. Ismertségét is ennek köszönheti, miközben klasszikus porcelánjaival soha nem sikerült megközelítenie a már 200 évvel ezelőtt is arisztokrata családoknak dolgozó, s mára világszerte elismert Herendi Porcelánmanufaktúrát, sem a presztízs, sem az árak tekintetében.

Hollóházát az 1980-as években a magyar ipar egyik kiemelkedő egységeként tartották számon, amit az is mutat, hogy a rendszerváltást követően felkerült a befektető csalogatónak szánt, úgynevezett első körben privatizálandó vállalatok húszas listájára. Hasonlóan azonban a legtöbb akkor kiválasztott céghez, azóta is állami tulajdonban van.

DÖMPING. A kilencvenes évek nem kedveztek a porcelániparnak. Magyarországon a gazdasági átalakulás következtében csökkent a vásárlóerő, miközben importból egyre több olcsó porcelánáru jelent meg a piacon. Ugyanebben az időszakban a nyugat-európai gyártóknak is szembesülniük kellett az import versenyével, több kelet-európai és távol-keleti országban is tetemes gyártókapacitások épültek ki, s ezek ontották olcsó termékeiket a nyugati piacokra. A konkurenciaharc éleződésének hatására a német porcelánipar is összezsugorodott, a versenyképesség megőrzése érdekében termelésének egy részét olcsó munkaerőt kínáló országokba helyezte ki. Így jött létre a Hutschenreuter és Hollóháza fehérárut és matricás termékeket gyártó közös vállalkozása is, amelybe Hollóháza a Szász Endre kívánságára megépített üzemcsarnokkal szállt be. Az iparágban lezajló konszolidáció azonban ezt a céget is elsodorta, az azóta egyszer már gazdát cserélt cég jelenleg felszámolás alatt áll.

Az éles versenyben csak az a felső tízezernek szállító néhány manufaktúra tudott továbbra is eredményesen működni, amelyeket történelmi múltjuk és kézimunkával készült termékeik óriási presztízse szinte monopolhelyzetbe emelt a piac fölé. Európában egy tucatnyinál is kevesebb ilyen manufaktúra van, Magyarországról csak Herend tartozik közéjük. “Hollóházának szembesülnie kellett azzal a ténnyel, hogy nem tud bekerülni a zártkörű elitklubba, és nem tudna helyt állni az alsó árkategóriában folyó öldöklő árversenyben sem” – magyarázza Mahalek István, a részvénytársaság vezérigazgatója. A tulajdonos bank – a Hollóházi Porcelángyár 1997-ig a Corvinbank, azóta a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) többségi tulajdonában van – legfőbb célját azért sikerült elérni, a gyár átvészelte az elmúlt tíz évet, piaci és pénzügyi helyzetét sikerült stabilizálni, sőt még fejlesztésekre is futotta.

KÉTES STABILITÁS. Persze a siker relatív, 2001-ben 1,3 milliárdos árbevétel mellett 41 millió forintos eredményt produkáltak, ami az export megduplázódásának volt köszönhető. Ez a növekmény pedig részben egy légitársaság étkészlet-vásárlásaiból, másrészt egy német gyártó fehéráru-rendeléseiből származott és a 2001. szeptemberi terrortámadást követően az export le is csökkent. A turizmus visszaesése és a német recesszió mellett negatívan hatott tavaly a forint felértékelődése is, ami éppen az olcsó élőmunkából adódó költségelőnyt “vitte el”. A legnagyobb probléma azonban az, hogy a profit nem az abba a szegmensbe tartozó export termékeken képződik, amelyben a cég hosszú távon igazán erős lehet. A forgalom kétharmadát adó belföldi árbevétel évek óta stabil ugyan -reálértéken persze ez csökkenést takar -, s Hollóháza részesedése a hazai piacon eléri a 17-18 százalékot, de ebben a szegmensben szinte nem is termelődik nyereség. Az elfogadható belföldi szereplés Mahalek István szerint jórészt a tíz üzletből álló mintabolthálózat kiépítésének köszönhető, de a siker záloga a márka ismertségében rejlik. Egy – két éve végzett – felmérés tanúsága szerint Magyarországon a Hollóházi a 12. legismertebb márkanév. Azt, hogy ezt mindeddig miért nem sikerül egyértelmű üzleti sikerre váltani, a vezérigazgató több tényezővel is magyarázza. Részben keresletiekkel: a porcelánipar fokozottan konjunktúra-érzékeny ágazat, és különösen szoros korrelációt mutat a lakásépítések számának növekedésével, a lakberendezési kultúra felívelésével.

TÚLFOGLALKOZTATÁS. “A hazai piacon realizált nyereség azonban hatékonysági kérdés is” – ismeri el a vezérigazgató. A nyolcvanas évek fénykora óta a dolgozói létszám 1100-ról 500 főre csökkent, ennek ellenére a gyárra a legutóbbi időkig a “szocialista termelési kultúra” volt a jellemző, ami a túlfoglalkoztatottságban és az abból adódó fegyelmezetlenségben, valamint a selejt termékek magas számában nyilvánult meg. Éppen ennek a problémának a kezelésére hivatott a nemrégiben bejelentett takarékossági program; az nemcsak 100 fő elbocsátását tartalmazta, hanem a termelés technológiai fegyelmének növelését is. Ma már sokkal több helyen iktatnak be minőségellenőrt a folyamatba, mint korábban. Így megakadályozható, hogy a hibás terméken újabb költséges munkafolyamatokat végezzenek el. Ráadásul kidolgoztak egy jelölési rendszert, s annak a segítségével visszakereshető, hogy egy-egy termék kiknek a kezén ment át; fizetés pedig csak a tökéletes darabokért jár.

Az elbocsátás annak ellenére nagyon erőteljes negatív visszhangot keltett, hogy megpróbálták a lehető leghumánusabban végrehajtani, s főleg a nyugdíj előtt álló kollégáktól váltak meg. A térségben a porcelángyár az egyetlen jelentős ipari munkáltató, s az elmúlt öt évben a tulajdonos MFB egyik fő prioritása is a foglalkoztatottság fenntartása volt. Mahalek István úgy véli: ahhoz, hogy a gyár talpon tudjon maradni és a 400 ember munkahelye biztos legyen, elkerülhetetlen, hogy a gyár kapacitásait a piac méreteihez igazítsák. Sokkal nehezebb azonban a mentalitás átalakítása. A zempléni térségben még mindig az állam az egyik legnagyobb foglalkoztató, ebben a régióban a MÁV, a Posta és az önkormányzat ígéri a legbiztosabb megélhetést. Ráadásul az erdészetek és a régióban még szintén sok embernek jövedelmet biztosító Tokaj Kereskedőház is állami tulajdonban vannak, ezeknél a cégeknél még tovább él a szocialista évtizedekben kialakult munkastílus, miközben a térségben kevés külföldi befektető vagy dinamikusan fejlődő magyar magáncég jelent meg, amelyek közvetíthették volna az utóbbi tíz évben kialakult munkakultúrát. Éppen ezért a hatékonyság növelése érdekében többnapos tréningeket szerveztek középvezetőknek egy közeli kastélyban. Persze a gárda fiatalítása is hat a cégkultúra változására. Mahalek István azonban úgy véli, az alkalmazottak hozzáállása egy valódi tulajdonos megjelenésétől önmagában is változna.

Az MFB-nek 2003 végéig át kell adnia portfóliója befektetési elemeit az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt.-nek. Így a Hollóházi Porcelán Rt. néhány éve kinevezett vezetése is a magánosításra készül. Valószínűleg az új tulajdonosra vár az a feladat is, hogy kidolgozzon egy új termékstratégiát. A gyár jelenlegi termékszerkezete meglehetősen eklektikus, a termékek többsége matricás, de vannak kézzel festett darabok is, ráadásul ugyanaz a minta felbukkan festettként és matricásként is. A kollekcióban megtalálhatók a Szász Endre-féle darabok csakúgy, mint a Pannónia névre keresztelt klasszikus kollekció. Mahalek István szerint a termelés hatékonyságának növelése mellett, a márkanév ismertségére építve, a termékek megfelelő pozicionálása és marketingje lehet a siker záloga. Kérdés azonban, hogy sokféle hagyománya közül melyiket folytassa Hollóháza. A hírnév megalapozásához nagymértékben hozzájáruló “Szász Endre stílus” mára divatjamúlttá vált – korábban is csak belföldön volt eladható -, ma részesedése a teljes forgalomból mindössze 40 millió forint, azaz 2-3 százalék. A kézzel festett porcelánok tetemes többletköltségét és a manufaktúra imázs kialakításához, illetve fenntartásához szükséges jókora marketingköltséget viszont nem sikerül elismertetni az árakban. Egy kézzel festett hollóházi kollekció ára tizede a herendiének.

ÚJ ÍZLÉSVILÁG. Hollóháza fénykora a kiegyezés utáni időszak volt, ezt a korszakot az akkori felső-középosztálynak készített, polgári ízlésvilágot tükröző termékek jellemezték. Talán ismét a felső-középosztályt megcélzó, annak ízlésvilágát tükröző termékkör kialakítása, s mindehhez illeszkedő marketing és értékesítési stratégia megvalósítása lehet a kiút. A designereknek figyelembe kell azonban venniük azt, hogy egy ünnepi étkészletnek illeszkednie kell a lakberendezés többi eleméhez, sőt ez a termék a lakberendezés szerves része. Kérdés azonban, beszélhetünk-e Magyarországon a megcélzott rétegen belül olyan egységes ízlésvilágról, amire sikeres termékfejlesztést lehet alapozni.

Nagy reményekkel tekintenek Hollóházán az uniós csatlakozás elé, mert abban bíznak, hogy így újra bejuthatnak a cég hagyományos piacára, Kelet-Szlovákiába, ami azért is tűnik vonzónak, mert északi szomszédunknál egyáltalán nincs porcelángyártás, oda az elmúlt évtizedekben a cseh gyárak szállítottak. Kérdés azonban, hogy az adminisztratív határoknál nem erősebbek-e a kulturális, ízlésbeli különbségek.