Eddig Ön a “partvonalról” – tanulmányokban, nyilatkozatokban – gyakran bírálta az MSZP-t és tett javaslatokat a megújulásra. Most, a március végi kongresszus előtt, az országos választmány tagja lett. Miért?
– A baloldal megújításáról hangoztatott érveimnek az teremti meg az érzelmi tartalmát, hogy többes szám első személyben legyek képes nyilatkozni az MSZP-ről, ehhez pedig, a szervezet kultúrája miatt, valamilyen választott funkció szükséges.
– Vagyis most belülről épít bázist magának?
– Inkább az a fontos, hogy a megújulás ne csak a vezetőségen belüli kompromisszum eredménye legyen, hanem a baloldali szimpatizánsok és a párttagok közül is sokan gondolják azt, hogy az általam kigondolt irányba kell menni.
– Egyelőre tehát még csak kevesen követik Önt? A párt még messze van az Ön által megálmodott modern szociáldemokráciától? Magányos farkasként lép be a vezetőségbe?
– Inkább ismeretlen farkasként. Viszonylag kevesen, a baloldal szempontjából elhanyagolható számban ismerik csak mindazt, amit képviselek.
– Pedig gyakran és jó hosszan ír róla. Össze tudja foglalni néhány mondatban? Mit jelent a nemzeti közép, a polgári baloldal most Magyarországon a gazdaságban és a politikában?
– Azt a felismerést jelenti, hogy a társadalom már nem osztályokra tagozódik, nem tőkésekre és munkásokra, s az emberek helyzetét, választásait, kultúráját, értékeit nem az határozza meg, hogy rendelkeznek-e valamilyen tőkeelemmel vagy sem. Következésképpen a társadalmat nem lehet nyertesekre és vesztesekre osztani. A gyakorlatban ez nyitást jelent balra is és középre is. Olyan gazdaságpolitikát kell folytatni, amely egyrészt több lehetőséget teremt az “elöl járóknak”, akik nem kérnek erősebb államot, csak azt, hogy hagyják őket még gyorsabban előrejutni. Másrészt tudomásul kell venni, hogy van 1-1,5 millió ember, akiket helyzetbe kell hozni, hiszen nincs lehetőségük, hogy éljenek a jogaikkal. Érzékeny kompromisszum ez, amely végül is arról szól, hogy képesek vagyunk-e egy erősebb, versenyképesebb, dinamikusabb Magyarországot teremteni.
– A balra nyitást persze látjuk: a kormány jóléti intézkedéseit most is “nyögi” az államháztartás. Hol marad a jövőbeni versenyképességet segítő gazdaságpolitika?
– Kétségtelen, hogy tavaly ősszel az MSZP-ben erőteljes baloldali fordulat zajlott le, a kormány pedig komolyan hozzálátott az előbbiek miatt mindenképpen szükséges jóléti fordulat megvalósításához. A gazdaságpolitikában most inkább a gazdaság helyzetbe hozásával maradtunk adósok; a részvényárfolyam-nyereség utáni adó eltörlése, az eva bevezetése, vagy a fejlesztési tartalékképzés növelése még nem elegendő. Két kiemelten nagy feladat van előttünk: a szolidaritás elvén finanszírozott, de modern biztosítási alapon, üzletileg működő egészségügy kialakítása, valamint a közigazgatás rendszerének megreformálása. Miközben ugyanis az üzleti világ ezernyi ponton modernebb, frissebb lett az elmúlt néhány évben, az igazgatásban ebből alig jelenik meg valami.
– Míg a gazdaságpolitikában az Ön által vázolt polgári baloldalból leginkább az jelenik meg, hogy folyik az osztogatás, s mindenki kap valamit, a politikában az látszik, hogy a miniszterelnök mindenkivel egyetért. Irányokat, prioritásokat nem látni.
– Ez részben érzéki csalódás, hiszen egy olyan négyéves kormányzás után vagyunk, amely az akarat és az erő mindenhatóságát hirdette. Nem baj, hogy az emberek most inkább moziba mennek, ha izgalomra vágynak. A mostani miniszterelnök azt képviseli, hogy ő csak egy a fontos társadalmi-politikai szereplők között. Ez persze kevésbé kontúros, de vitathatatlanul polgári magatartás. Feladata, hogy méltányos egyezségek sorozatával kormányozzon, hiszen szem előtt kell tartania: felelősséggel tartozik azokért is, akik nem rá szavaztak.
– Ez persze többe kerül, nem lehet mindenkinek mindent adni…
-Van egy 4 százalék körüli gazdasági növekedés, ami sokkal magasabb, mint az Európai Unióban vagy az Egyesült Államokban. A többlet – 40 százalékos állami újraelosztás mellett – évi majdnem 300 milliárd forintos államháztartási pótlólagos bevételt generál. Ebből a pénzből igenis lehet egyszerre nyitni balra és középre, egyszerre lehet figyelni a lemaradókra, nagyobb teret adni a középosztálynak.
– A 4 százalékos gazdasági bővülést azonban fenn is kell tartani, miközben nem nagyon látszanak egy új, a belső kereslet élénkítése helyett ismét az export-vezérelte növekedést ösztönző lépések.
– Pedig több ilyen program is van. Egyrészt az uniós csatlakozás után három év alatt összesen 1,4 milliárd euró áramlik a gazdaságba, ami kétszer ekkora állami fejlesztési forrást mozdít meg. Elindul az egészségügyi reform is, s az egy teljesen új “iparágat” épít ki. Emellett a kormány a fejlesztési adókedvezménnyel minden negyedik profitforintot a gazdaságban hagyja, az Európa Terv részeként pedig beindul a technológiafejlesztő hitelprogram.
– Ön cégvezető is. Ha az MSZP-t vizsgálja, mit említene egy SWOT-analízisben, melyek a párthoz köthető erősségek-gyengeségek, lehetőségek-veszélyek?
– Erőssége, hogy létezik, van mélysége és szélessége, biztonságot nyújt egy politikai mozgalom számára. Gyengesége is ebből következik: lassan forduló hajó. A legnagyobb veszély, hogy elfelejtkezik egy fontos problémáról. Tavalyelőtt ugyanis nem volt képes olyan erős politikai, szervezeti, személyi egyezséget kötni, hogy saját soraiból tudott volna állítani miniszterelnök-jelöltet. A sikeres választás és a sikeres kormányzás nem oldotta meg ezt a gondot. Végül nagy lehetősége, hogy a most következő kongresszus után, amikor lezárul a 15 éves átmenet, karakteres szociáldemokrata szervezet lehet az egykori reformkommunista pártból.
– Hol képzeli el magát ebben a pártban mondjuk öt év múlva? Egyáltalán, miért kell Önnek a pártkarrier, amikor maradhatna az üzleti szférában is?
– Nem vállalatvezetőként kell a politika, hanem Gyurcsány Ferencként, mert nincs izgalmasabb annál, mint kitalálni és kialakítani egy jobb országot. Izgalmasabb, mint mérleget, cash-flow statementet nézegetni, s az ikszedik vállalatot átalakítani. Öt év múlva azok között szeretnék lenni, akik – persze jó értelemben – rajta hagyják a kezük nyomát az országon.
– Vagyis valamilyen szinten vezetőként?
– Legalább olyan szinten, mint most.