Hatalmas reményeket fűzött karrierjéhez Melissa J. Howard 1992-ben, amikor részlegvezetőként belépett az Indiana állambeli Newcastle-ben lévő Wal-Mart áruházba. Eleinte szépen alakult az előmenetele: 1993-ban áruházvezető-helyettes, öt évvel később pedig áruházvezető lett. De miután 1998-ban egy új központba került, elbeszélése szerint karrierje a sokat emlegetett “üvegplafonba” ütközött. Howard megdöbbent, amikor megtudta, hogy az áruházban két új, alacsonyabb beosztású vezető – mindketten férfiak, akiknek nem volt tapasztalatuk a Wal-Martnál – 15 ezer dollárral többet keres évente, mint az ő 70 ezer dolláros fizetése és bónusza. Majd egy új területi vezető érkezett, szintén férfi, és hamarosan nyíltan közölte, hogy a menedzsernőnek “otthon a helye a gyerekével” – emlékszik vissza Melissa J. Howard. Ő, az egyetlen női vezető a férfi területéhez tartozó tíz áruházban, elpanaszolta ezt a feletteseinek, eredménytelenül.
Női kisegítő a Wal-Martnál. 2001-ben az áruház 896 ezer órabéres alkalmazottjának 65 százaléka, a 35 ezer menedzsernek viszont csak 33 százaléka volt nő.
Miután új főnöke arra akarta rávenni, hogy lépjen vissza alacsonyabb beosztásba egy 60 mérföldre fekvő áruházba, 2000 augusztusában kilépett. “Összemorzsoltak, elvették az álmomat” – mondja a 35 éves menedzsernő, aki most ügyfélszolgálaton dolgozik Indianapolisban, korábbi fizetése feléért. A Wal-Mart nem kívánta kommentálni állításait.
Melissa J. Howard elbeszélése csak egyike a több száz hasonló történetnek, amelyet a felperesek ügyvédei közel két éve gyűjtenek egy kaliforniai bíróságon. A világ legnagyobb kereskedelmi cégét a nők hátrányos megkülönböztetésével vádolják. Ha a júliusra kitűzött tárgyaláson a bíróság elfogadja a közös keresetet, az több mint félmillió nőt érint, így az Egyesült Államok történelmének legnagyobb nemi diszkriminációs ügye lesz. “Még sosem láttam ilyen mértékű aránytalanságokat fizetésben és előmenetelben” – mondja Joseph M. Sellers, az ügy egyik jogásza a washingtoni Cohen, Milstein, Hausfeld & Toll ügyvédi irodától.
Időközben a bizonyítási eljárás részeként a Wal-Martnak példátlan mennyiségű adatot kellett bemutatnia teljes amerikai személyzetéről. A felperesek februárban három tanulmányt tettek közzé az áruházlánc 4 millió alkalmazottját átfogó adatok alapján. Az elemzések határozott képet festenek: a vállalat minden szintjét áthatják a különbségek a férfiakkal és nőkkel való bánásmódban. A felperesek által felkért szakértők szerint a férfiak vannak túlsúlyban a magasan fizetett vezetői pozíciókban, míg a 14 ezer dolláros évi fizetéssel járó pénztárosi állások több mint 90 százalékát nők töltik be.
TÖBB MUNKA, KEVESEBB PÉNZ. Az asszonyok ugyanabban a pozícióban is kevesebbet keresnek, mint a férfiak, derül ki a tanulmányból. A cégnél töltött időt, az áruház elhelyezkedését és más tényezőket is figyelembe véve a nők jövedelme 5-15 százalékkal alacsonyabb volt a férfiakénál 1996 és 2001 között minden évben. Ugyanazon fizetési sávon belül is a hölgyek kevesebbet kapnak. “A nők jobban teljesítenek, és régebben vannak az áruházaknál, mégis kevesebb pénzt keresnek. Ez elég kínos a Wal-Mart számára” – mondja Heidi Hartmann, a washingtoni Institute for Woman’s Policy Research nonprofit kutatóintézet elnöke, aki nem vesz részt a perben. Világos, hogy a számok önmagukban nem bizonyítanak diszkriminációt. A nők preferenciái és Wal-Martot megelőző állásainak története például befolyásolhatják az ügyet. A Wal-Mart nem kíván részletesen válaszolni a felperesek tanulmányaira, amíg külső szakértőjük nem állítja össze saját elemzését márciusban. De Mona Williams szóvivő úgy nyilatkozott, hogy a felperesek manipulálták a számokat, és a társaság “a megfelelően képzett és érdekelt jelentkezők számával arányosan léptet elő nőket vezetővé”.
Ha veszít a perben, az áruházlánc több százmillió dolláros bírságra számíthat. Példának ott a Home Depot, amely 1997-ben 104 millió dollárt volt hajlandó leperkálni, hogy lezárjon egy hasonló, több mint 25 ezer nőt érintő ügyet (e társaság ezzel együtt következetesen tagadta, hogy bármilyen igazságtalanság történt volna). A bíróság arra is kötelezheti a Wal-Martot, hogy felülvizsgálja teljes fizetési és előléptetési rendszerét.
Bizonyos értelemben a felperesek már győzelmet arattak, hiszen rákényszerítették az áruházat, hogy számtalan adatot bemutasson alkalmazottairól, márpedig a Wal-Mart ennek korábban határozottan ellenállt. A bíróság kötelezte a vállalatot, hogy minden, 1996 és 2002 között az Egyesült Államokban betöltött állás történetét bemutassa. A Wal-Mart 250, fizetési adatokat és teljesítményértékeléseket tartalmazó számítógépes szalagot is átadott. Az adatok szerint 2001-ben az áruház 896 ezer órabéres alkalmazottjának 65 százaléka nő volt, de a 35 ezer menedzsernek csak 33 százaléka – derül ki Richard Droginnak, a California State University nyugalmazott statisztikaprofesszorának a felperesek számára végzett elemzéséből.
Drogin szerint a nőknek tovább is tartott egy vezetői pozíció elnyerése. Belépés után a nők átlagosan 4,4 év után kapták meg első előléptetésüket, míg a férfiak számára ez csak 2,9 évet vett igénybe. Egy hölgy átlagosan 10 év alatt lehetett áruházvezető, míg egy férfi ezt 8,6 év alatt elérhette.
FÉRFIAK ELŐNYBEN. Nem meglepő ez Christine M. Kwapnoski számára. Az elvált kétgyermekes anya az ügy egyik felperese. Több mint 16 évet töltött a Wal-Martnál a kaliforniai Concordban, s még mindig csak szeretne helyettes vezető lenni. Mint mondja, végignézte, ahogy kevésbé képzett férfiak nyerik el az előléptetéseket, amelyekre ő többször is jelentkezett. Egyszer azt vágták a fejéhez, hogy “túl érzelgős”. Egy menedzser azt javasolta neki, hogy “csípje ki magát” és “fújja le a pókhálókat a sminkjéről”. Végül 11 nappal a kereset benyújtása után területi beszerzési vezetővé nevezték ki, s most tervezik, hogy elküldik menedzsment képzési programra. Kwapnoski szerint ez nem véletlen egybeesés. A Wal-Mart nem óhajtott nyilatkozni az ügyben.
A védelem várható kifogását, miszerint a hölgyek a férfiaknál kevésbé ambiciózusak, a felperesek által rendelt másik kutatás megcáfolhatja. Az esélyegyenlőséggel foglalkozó állami hivatal, az Equal Employment Opportunities Commission által gyűjtött adatok felhasználásával Marc Bendick, a washingtoni Bendick & Egan Economic Consultants tanácsadó cég közgazdásza megállapította, hogy a Wal-Mart áruházvezetők 35 százaléka nő, szemben az összehasonlítható kereskedelmi társaságok 57 százalékos átlagával. Valóban, a Wal-Martnál alacsonyabb volt a női menedzserek aránya 1999-ben, mint a többieknél 1975-ben, amikor a konkurensek áruházi vezetőinek 38 százaléka volt nő. “Ez nem a hölgyek hiányzó ambícióit bizonyítja, sokkal inkább a szervezeti kultúrába mélyen beágyazott attitűdöket és gyakorlatot” – érvel Bendick.
KÖVETKEZETLEN KINEVEZÉSEK. “Márpedig ez a kultúra hajlamos vaknak bizonyulni, hogyha nőkről van szó” – hangzik a felperesek szakértőjének vádja. Egy harmadik szakértő, Willam T. Bielby, a University of California at Santa Barbara szociológusa “jelentős hiányosságokat” tapasztalt a cég személyzeti gyakorlatában. Az egyébként erősen központosított vállalat széles körű önállóságot ad a helyi menedzsereknek az előléptetési és fizetési döntéseknél, kevés ellenőrzéssel. “Problematikus továbbá a kinevezések következetlensége, s hogy a célokat csak kevéssé vagy egyáltalán nem kötik a javadalmazáshoz vagy az előléptetéshez” – állapítja meg Bielby.
“A felperesek nem érik be a visszamenőleges fizetéssel és a büntető intézkedésekkel” – hangsúlyozza Brad Seligman, az Impact Fund, az ügyben szereplő non-profit jogi szervezet ügyvédje. “Azt akarjuk, hogy a cég megváltoztassa vezetési gyakorlatát.” Ha a szakértők által felrajzolt cégportré pontos, akkor ez még merészebb feladat, mint nyerni a bíróságon.