Szinte észrevétlenül

2007-ről 2008-ra tolódott a Gazdasági és Pénzügyi Unióhoz (EMU) való csatlakozásunk várható időpontja. A jegybank elnöke önként feladta az idei évre tervezett inflációs célt, Járai véleménye szerint a legkorábbi időpont 2008. január elseje. Az új dátum a kormányzatnak sincs ellenére, hiszen így lassabban kell csökkenteni az óriás mértékűre duzzadt államháztartási hiányt, valamint az inflációt. Az [...]

2007-ről 2008-ra tolódott a Gazdasági és Pénzügyi Unióhoz (EMU) való csatlakozásunk várható időpontja. A jegybank elnöke önként feladta az idei évre tervezett inflációs célt, Járai véleménye szerint a legkorábbi időpont 2008. január elseje. Az új dátum a kormányzatnak sincs ellenére, hiszen így lassabban kell csökkenteni az óriás mértékűre duzzadt államháztartási hiányt, valamint az inflációt.

Az Európai Unió és az Európai Központi Bank vezető tisztségviselőitől is egyre gyakrabban hallani, hogy nem kell elsietni az euró magyarországi bevezetését. Mint a múlt héten Budapesten tárgyaló uniós politikusok állítják: meg kell őrizni az önálló monetáris politikát annak érdekében, hogy a magyar gazdaság rugalmasabban tudjon alkalmazkodni a világpiachoz.

Látszólag tehát mindenki egyetért, mégis van egy-két félreértés az ügyben. Az unió egyes pénzügyérei ugyanis nem magát a korai csatlakozást ellenzik, hanem az euró bevezetését – a maastrichti mutatók teljesítése nélkül. A magyar költségvetési deficit pedig a közhiedelemmel ellentétben nem a hosszú távú strukturális reformok, hanem két kormány osztogató gazdaságpolitikája miatt nőtt ilyen nagyra.

Az infláció további mérséklése, valamint az államháztartási hiány csökkenése, így az euró mihamarabbi bevezetése valójában mindannyiunk érdeke. Mégpedig a hosszú távú versenyképesség fenntartása okán.