lemondását azért fogadta el a kormányfő, mert úgy ítélte meg, hogy “az erkölcs és a jog szabályai közül” a részben saját tulajdonában lévő cégét állami megrendelésekhez segítő Kiss Elemér nem a szigorúbbhoz igazodott. Ha Medgyessy Péter valóban komolyan gondolja, hogy a törvényekkel és a nyilvánosság erejével küzd a magyar közéletet mérgező korrupció ellen, akkor üdvözlendőek az elmúlt napok döntései.
Számos jel utal azonban arra is, hogy a kancelláriaminiszter “vezéráldozat” volt egy szocialista párti hatalmi játszmában, amely a Miniszterelnöki Hivatalban zajlik a “Köztársaság tériek” és a párton kívüliek között. A kancelláriaminiszter erkölcsileg kifogásolható ügyei pedig kapóra jöttek mindehhez.
A választásokat részben éppen pártonkívüliségével és gesztus-politizálásával megnyerő Medgyessy, illetve a szocialista kemény mag összecsapása várható volt, legfeljebb az tűnt kérdésesnek, mikor kerül erre sor. Ezúttal a miniszterelnök kénytelen volt kabinetfőnökével szemben elfogadni az MSZP feltétlen bizalmát élvező eddigi munkaügyi miniszter, Kiss Péter kinevezését.
Medgyessynek lesz alkalma a következő hetekben-hónapokban bebizonyítani: az elvek húzódnak meg Kiss Elemér tiszteletet parancsoló lemondása mögött, nem pedig a hatalmi osztozkodás. A kormánynak nincs más dolga, mint – ahol lehet – a jog és az erkölcs szabályait közelíteni.
Az államnak például tartózkodni tanácsos a kormány tagjainak érdekeltségi körébe tartozó cégekkel való üzleteléstől. Ennél is egyszerűbb feladat azonban jogszabályi garanciákat találni a nagyobb átláthatóságra. A kormánytagok egykori és jelenlegi üzleti kapcsolatait, tisztségeit például nemcsak – mint most – kampányszerűen lehet nyilvánosságra hozni.
Legjobban ugyanis a szigorú jogszabályokkal, azok betartásával és a nagyobb nyilvánossággal védhető meg a tisztesség és annak látszata is. Ez minden politikai erő saját jól felfogott érdeke, legalábbis, ha nem csupán választást akar nyerni, de hoszszabb távon is kézben szeretné tartani a kormányrudat.