Lucy Kellaway, a Financial Times publicistája a múlt héten az Accenture éves jelentésének szóhasználatát tűzte tollhegyre, érthetetlennek tartva az olyasféle kifejezéseket, mint “szállítóközpontok globális hálózata” vagy “technológiai megoldás költség”. Ön mit szól ehhez?
– Tetszik nekem az írás. Az egész tanácsadói szakmához hasonlóan mi is foglalkozunk azzal a problémával, hogy az általunk használt tanácsadói nyelvet érthetőbbé tegyük ügyfeleink és befektetőink számára, hiszen tőzsdén jegyzett cégként ezt elvárják tőlünk. Az éves jelentést marketingeszköznek is tartjuk, talán egy kicsit amerikaira sikerült. Ha cégek felső vezetőivel beszélek, akkor nincs gond, ugyanazt a szakzsargont használjuk, de máskor magam is ügyelek arra, hogy inkább egy elfogadhatóbb nyelven beszéljek, és ne a tanácsadókén.
– A nagy könyvvizsgáló cégek a közelmúlt botrányainak hatására leválasztják üzleti tanácsadó részlegüket. Valamikor az Accenture is egy nagy könyvvizsgáló céghez, az Arthur Andersenhez tartozott. Vajon a mostani fejlemények Önöknek kedveznek?
– Mi már 1989-ben leváltunk az Arthur Andersenről. Az Egyesült Államokban már akkor érzékelhető volt az az igény, hogy a tanácsadók legyenek függetlenek a könyvvizsgálóktól. Mi önként engedelmeskedtünk ennek, s meg voltunk lepve, hogy mások nem tettek ugyanígy. Örültünk, hogy megnyertük az ezzel kapcsolatos választott bírósági eljárást az Arthur Andersen ellen. Külön öröm, hogy megváltoztattuk a nevünket, hiszen most aligha lenne jó az Andersen név alatt dolgozni. Azt azonban nem hiszem, hogy sok új megrendeléshez jutnánk azáltal, hogy az Arthur Andersen megszűnt.
– Milyennek látja a közeljövőt a tanácsadói piacon?
– Három fő terület van: az üzleti tanácsadás, a technológiai szolgáltatások, valamint az outsourcing, az üzleti folyamatok kiszervezésének köre. Rendkívül éles a verseny, kínálati a piac, a megrendelők kevesebbet akarnak költeni. Ilyen körülmények között a nagy globális cégek szövetségre lépnek a helyiekkel, s ezáltal az áraikat alacsonyabban tudják tartani.
– Önöknek is vannak helyi partnereik? S nem félnek, hogy átkerül hozzájuk a felhalmozott tudás?
– Vannak magyar partnereink, de nincs olyan stratégiai megállapodásunk, amelyhez tudásátadás is társul. Ha mondjuk egy magyar kormányzati projektben akarunk részt venni, akkor ilyen téren van nemzetközi tapasztalatunk, de nem ismerjük a meglévő helyi kormányzati rendszereket. Társulunk tehát olyan tanácsadókkal, akik ismerik, ezáltal az áraink is versenyképesebbek lesznek. Megjegyzem, a helyiek velünk együtt magasabb árakat tudnak felszámítani, mint nélkülünk.
– Az iraki válság kapcsán ellentétek alakultak ki az Európai Unió egyes tagállamai között. A brit Sun például címlapján “féregnek” nevezte Chirac francia elnököt. Milyen hatással lesz ez az európai társadalmakra?
– Az Egyesült Államok szerepe nem hagyható figyelmen kívül. Történelmi okokból szorosabb a kapcsolatuk Nagy-Britanniával, s most a britek – és néhány más ország is – melléje álltak, mások pedig nem. Szerintem az Európai Unió túl fog jutni a konkrét problémán, amely ugyanakkor arra figyelmeztet, hogy miközben a gazdasági közösség jól működik, a politikai és a kulturális együttműködésről nincs jövőkép az unióban, s erről el kellene gondolkozni.
– A múlt héten a Budapesti Értéktőzsde és a Deutsche Börse együttműködési szerződést írt alá, amelynek értelmében magyar brókercégek közvetlenül kereskedhetnek Frankfurtban.
– Ez jó dolog, de az alapvető kérdés mégiscsak az, sikerül-e több tőkét bevonni a magyar tőzsdére.