Az elmúlt években a lap története kicsiben leképezte mindazt, ami cikkeinek tárgya is volt: a gazdaság, az üzleti élet fejlődését. Kínlódásokkal, inspiráló sikerekkel és embert próbáló kudarcokkal, lelkesítő felívelő szakaszokat követő idegőrlő visszaesésekkel teli ciklusokat éltünk meg – miként nyilván Ön is a saját üzletágában.
Amikor éppen öt esztendővel ezelőtt, 1998 tavaszán átvettem a Figyelő vezetését, az volt a célom, hogy az 1957-ben alapított patinás, de kissé poros, súlyos piaci gondokkal küszködő gazdaságpolitikai hetilapot az amerikai BusinessWeek mintájára a magyar üzleti közösség meghatározó és nyereséges lapjává tegyem. Az átalakítást úgy képzeltem, hogy a legjobb hagyományokat továbbvigyük, egyben azonban a lap tükrözze azt a dinamizmust és derűlátást is, amelyek nélkül a világon sehol nem létezik üzlet. Hogy aki a lapot olvassa, inspiráló gondolatokkal találkozzon, miként azt legújabb szlogenünk is hirdeti, valóban “Élvezze az életet, élvezze az üzletet!”.
Ehhez a tervhez a lap akkori, illetve mai tulajdonos-kiadója, a holland VNU, majd a finn Sanoma minden szakmai és anyagi támogatást megadott, s – ami talán még ennél is fontosabb – az újságírói függetlenséget is maradéktalanul biztosította. Külön köszönet illeti Papp Béla lapigazgatót súrlódásoktól ugyan nem mentes, de mindig jószándékú irányító munkájáért.
A Figyelő kislétszámú szerkesztősége az elmúlt években valódi csapattá kovácsolódott, amelynek tagjai hétről hétre azon fáradoznak, hogy informatív és érdekes lapot adhassanak az Ön kezébe. Nélkülük a lap nem is létezne: köszönöm a segítségüket! Miként azoknak a terjesztési, műszaki, marketinges, hirdetésszervező szakembereknek is, akik kevésbé látványos, de nélkülözhetetlen munkájukkal megteremtették a Figyelő létalapját.
Közös erőfeszítésünknek köszönhetően a lap 1999. tavaszi megújítása óta a példányszámot a korábbinak majdnem duplájára növeltük: a Magyar Terjesztés Ellenőrzők Szövetsége által auditált átlagos értékesített példányszámunk stabilan 16 ezer, a Szonda-Ipsos felmérése legutóbb mintegy 70 ezer olvasónkról adott számot. A lap a hirdetők számára is kedvelt médiummá vált. S bár nem tagadom, a 2002. évi reklámpiaci recesszió lapunkat is rosszul érintette, összességében nincs ok panaszra: a magazinunkra épülő egyéb tevékenységeinkkel – így mindenekelőtt a Figyelő TOP 200 kiadvánnyal és a hozzá kapcsolódó exkluzív gálával, a tematikus FigyelőTrend periodikákkal, a műfajában piacvezető FigyelőFórum konferenciákkal, és végül, de nem utolsósorban internetes portálunkkal, a közkedvelt fn.hu-val – a Figyelő-csoport üzleti értelemben is eredményes, részpiacán megkerülhetetlen médium.
Öt év után úgy érzem, szinte mindent elértem, amit 1998-ban magam elé célként kitűztem. Hálás vagyok a sorsnak, amiért ebben a szép munkában részesített. Biztos vagyok abban, hogy az új főszerkesztő, Martin József Péter – aki eddig helyettesemként meghatározó részt vállalt a lap irányvonalának formálásában – képes megadni a Figyelő számára szükséges újabb lendületet.
Ami pedig engem illet: addig-addig biztattam kollégáimat, hogy minél többet írjunk az üzletről, mígnem magam is “rákaptam”. Így pályámat a világ egyik legnagyobb üzleti tanácsadó cégének médiaigazgatójaként folytatom.
Tisztelt Olvasó!
Megköszönöm eddigi bizalmát, és kérem, maradjon továbbra is hűséges a Figyelőhöz.
Tisztelettel:
MERÉNYI MIKLÓS
főszerkesztő (1998-2002.)