Tízmilliárd dollár értékben zajlik majd az üvegházgáz-kereskedelem alig két év múlva a világon -a Világbank e becslését visszaigazolják a befektetni vágyó pénzemberek, valamint a tanácsadók óriási tömegei. Mindez hatalmas üzlet, és ma már mind többen elismerik, hogy elsősorban az. A szén-dioxid-kereskedelem tehát főként gazdasági előnyökkel jár, nem pedig környezeti hasznokkal. Miként nemrégiben a Fortune az Aon pénzügyi szolgáltató egyik igazgatóját idézte: “Az önkéntes emissziócsökkentés nem arról szól, hogy a cégek megfeleljenek a kiotói jegyzőkönyv elvárásainak. Pusztán a tőkekihelyezés lehetősége és a versenyelőny biztosítása számít.”
BESZÁMÍTÁS. A nagy üzlethez az szolgáltat alapot, hogy az üvegházgáz egységnyi kibocsátás-csökkentése olcsóbban érhető el egy fejletlenebb gazdaságban, mint egy magas technikai színvonalú országban. Azaz, az előbbi területen kell olcsón beruházni, s azt valamiképpen beszámíttatni a fejlett ország kibocsátás-csökkentésébe. E konstrukcióra a kiotói jegyzőkönyv kínál eszközöket, rugalmas mechanizmusok összefoglaló néven. Mindezek eredményeként országok és vállalatok közti ügyletekre, és tisztán tőzsdei üvegházgáz-kereskedésre is sor kerülhet.
Környezeti szempontból azonban az egész rendszert alapvető kritika illeti, hiszen az a globális felmelegedést hatékonysági kérdésként kezeli, ami tehát a szennyezések “terítésével” megoldható. Ezzel szemben mindez méretprobléma; nem hatékonyabb, hanem abszolút mértékben alacsonyabb kibocsátás szükséges, ami legalábbis radikális technológiai váltást igényel, mégpedig elsősorban a fejlett országokban.
Nagy-Britanniában a Natsowce mellett az egyik legnagyobb energiabrókernek a szén-dioxid egyenértékes jelzését felhasználva beszédesen csak CO2e.com névre keresztelt cég számít. A társaságot a Cantor Fitzherald Group és a PricewaterhouseCoopers hozta létre, s minthogy az eddig tető alá hozott üvegházgáz-tranzakciók java részét e bróker bonyolította le, a cég “termése” a brit piac egészéről is árulkodik. Ez pedig bő 32 millió tonnányi CO2 egyenértékes adás-vételét mutatja. A mennyiség nem éppen lenyűgöző. Számítások szerint eddig szerte a világon alig 200 millió tonna CO2 egyenértékesnyi kvóta cserélt gazdát, ez pedig az Egyesült Államok összesen 40 napi kibocsátásával ér fel.
A brit forgalomról ugyan nem tettek közzé adatokat, azt viszont elárulják, hogy tonnánként 4-5 fontról indult az ár, s eddig 12,5 font volt a rekord. A brit kibocsátás kereskedelmi rendszer egyébként tavaly áprilistól működik, s az első több iparágat átfogó nemzeti tőzsde a világon. A kereskedés kibocsátási engedélyekkel folyik, amelyek meghatározott évre, 2002 és 2006 között valamelyik esztendőre szólnak.
Ha a piaci cégek terveiknél több szenynyező anyagot pöfögnek, akkor ehhez vásárolnak, ha kisebb a kibocsátásuk, engedélyeiket pénzzé tehetik. Rajtuk kívül tőzsdei szereplő lehet mindaz a 6 ezer cég, amely engedményt kapott a helyi úgynevezett éghajlat-változási adóból. Ha ugyanis egy bizonyos kibocsátáscsökkentést vállalnak, ezen adójuknak csupán az ötödét kell befizetniük. Amennyiben a célt mégsem képesek elérni, vagy túlteljesítik azt, megint csak tőzsdei tranzakciók révén állíthatják vissza az egyensúlyt.
“Házi” kibocsátás tőzsdével egy ideje Dánia és Kanada is kísérletezik, s a hírek szerint Szlovákia sem áll messze egy ilyen intézmény elindításától. Habár a kiotói jegyzőkönyvet az Egyesült Államok nem írta alá, Chicagóban 7 szövetségi állam 40 cégének – köztük a Ford, a DuPont, a BP – összefogásával ugyancsak tőzsdét szerveztek, amely várhatóan az idei első félévben indul. A szereplők együttes kibocsátása több mint évi 700 millió tonna, azaz Nagy-Britanniáéval vetekszik.
Az e tőzsdéken, illetve a konkrét eladható beruházásokba pusztán a pénzüket befektetni szándékozók, s a valóban csökkentést kereső cégek létszámát megbecsülni is képtelenség. A mértéket talán jelzi, hogy a nagy tanácsadók kivétel nélkül kínálatukba vették ezeket az üzleteket, s mellettük gomba módra szaporodnak a kifejezetten e területre szakosodott tanácsadó cégek. Mindebből a Világbank sem marad ki, Prototype Carbon Fund néven létrehozott szervezete befektető cégeket és kormányokat tervez potenciális projektekkel összeboronálni, s Magyarországon is tárgyal.
Alapfogalmak
RUGALMASSÁGI MECHANIZMUSOK
• Tiszta fejlesztési mechanizmus
• Együttes végrehajtás
• Kibocsátás-kereskedelem
SZÉNDIOXID-EGYENÉRTÉKES (CO2e).
E mértékegységgel a szén-dioxidhoz viszonyítva azt próbálják kifejezni, hogy a többi üvegházgáz miképpen járul hozzá a globális felmelegedéshez. Például az mutatható ki vele, hogy egy tonna metán hatása a globális felmelegedésre 100 év alatt 23-szor akkora, mint ugyanennyi szén-dioxidé, ennyiszer több energiát, hőt tart vissza a Földön.
ÉBREDÉS. Itthon az érintett vállalatok – erőművek, cement-, olaj- és vegyipari cégek – csak az utóbbi időben ébredeznek, bár ezzel nem is igen maradtak el az illetékes tárcáktól. E cégek, s az évek óta tettre kész tanácsadók, valamint a környezetvédők egyaránt a kormányzati politika, a jogszabályok hiányáról panaszkodnak. Ilyen körülmények közepette sok társaság egyelőre eláll az üzlettől. “Hiába jelentkeznek naponta potenciális ügyfelek, a Deloitte & Touche csak tiszta jogszabályi környezetben száll be az üzletbe” – mondja Reiniger Róbert, a tanácsadó környezeti szakértője. Amúgy pedig céges oldalról sem egyszerű kalkulálni: a majdani magyar szabályozástól függően ugyanúgy vevő vagy akár eladó is lehet egyazon cég. Ilyen dilemmával küzd például az egyik erőmű: a környezet ügyét eddig is szem előtt tartó cég az utóbbi években sok telephelyén technológiát cserélt. Most kérdés, hogy eddigi csökkentései miként számítódnak, ezek után ugyanis jóval drágábban tud egységnyi emissziót lefaragni.
Befektetni vágyó pénzemberek a hazai piacon is bőven vannak, elsősorban Japánból és Hollandiából érdeklődnek. Ami pedig a piacon forgolódó tanácsadókat illeti: a Magyar Energia Hivatalnak az amerikai Evolution Markets és a Magyarországon két éve alapított Vertis Környezet védelmi Pénzügyi Tanácsadó is felajánlotta segítségét. Sőt, a hivatal által szervezett őszi Karbon Fórumon – az érintett cégeknek szervezett konferencián – mindkettő elő is adott.
Az események mindazonáltal szerte a világon felgyorsultak. A kiotói jegyzőkönyv az idén hatályba léphet, decemberben az Európai Unió környezeti miniszterei állapodtak meg arról, hogy 2005-ben megnyitják a világ első nemzetközi üvegházgáz tőzsdéjét, és mindeközben megszületett az első hazai emisszió-üzlet.
Decemberben ugyanis a holland kormány külkereskedelmi minisztere 3,1 millió euró értékű megállapodást kötött az AES Borsodi Energetikai Kft.-vel, mely ügylet teljes tanácsadói munkáját a Vertis végezte. A tíz évre szóló egyezség értelmében a magyar állam lehetővé teszi, hogy az AES új fatüzelésű – azaz megújuló energiaforrással működő – erőműve által “megspórolt” szén-dioxid-mennyiséget Hollandia bocsáthassa ki. A számítások szerint összesen 700 ezer tonna szén-dioxid-megtakarítását eredményező projekt keretében a hollandok által kifizetett összegből a tulajdonosok úgy korszerűsítik a fatüzelésű erőművet, hogy az már az uniós normáknak megfelelően, környezetbarát módon működhessen.
“Az erőmű működtetésére elegendő fa származik az erdőgazdaságok karbantartásából – magyarázza Vécsi György, az AES Borsodi Energetikai Kft. ügyvezető igazgatója -, ez a fa pedig másra nem használható.” A fatüzelés technológiája, megújuló energiaforrást felhasználó megoldás lévén, ráadásul érdekessé tette az erőművet a szén-dioxid-megtakarítást vásárolni kívánó országok, így Hollandia számára.
A magyar projekt egyébként csupán egy Hollandia által Közép- és Kelet-Európában megkötött emiszszió-ügyletek közül, decemberben egy-egy hasonlót ütöttek nyélbe Romániával, illetve Szlovákiával. Mindez összesen 5 millió tonna szén-dioxid-egyenértékes gondjától szabadítja meg Hollandiát, öszszesen 25 millió euró, tonnánként tehát alig 5 euró fejében.
“A fa jóval kevésbé szennyezi a környezetet, mint a kőszén” – magyarázza Vécsi György. Míg ugyanis a Borsodi Hőerőműben használt, a borsodi szénbányákból származó szén után fennmaradó salak, a troszka aránya elérheti a szén térfogatának 30 százalékát is, ugyanez az adat a faapríték esetében már alig 1 százalék. Akkor is inkább hamuról lehet itt beszélni, amely viszont trágyaként használható, például éppen az erdőgazdaságban. A por, a kén-dioxid és a nitrogén-oxidok kibocsátása is elenyésző a szénhez képest.
LEHETŐSÉGEK. Az Erőterv Kft. által készített megvalósíthatósági tanulmány szerint a borsodi térség hosszú távon képes megtermelni az erőmű számára a szükséges évi 300 ezer tonna tüzelőanyagot – ebbe pedig nemcsak az erdőgazdaságok fája, hanem a megújulónak minősülő mezőgazdasági melléktermékek is beleszámítanak. A megépülő új kazánok teljesítménye 30 megawatt lesz – ami nagyjából egy 30 ezer fős kisváros villamosenergia-igényének fedezésére elegendő. “Ha egy ilyen kapacitású erőművet zöldmezős beruházással kellene megépíteni, az ötször ennyibe kerülne” – mondja Vécsi György. Beruházásokra azonban még így szükség lesz: Magyarország megújuló energiatermelési kapacitása ma 35 gigawatt, vagyis a berentei erőmű teljesítményének több mint százszorosát kellene még megújuló energia-forrásokból (nem feltétlenül fatüzelésű erőművekből) előteremteni. Mindesetre együttes megvalósítású projektekre ez ajánlható, hiszen Magyarország biomasszában “erős”. Az e téren feltárulkozó új üzleti lehetőségek pedig tetemes öszszegre, mintegy 20 milliárd forintra tehetők.