Megtartjuk, sőt kiterjesztjük – válaszolta Lendvai Ildikó, az MSZP alelnöke az egyik utolsó választási vitában Németh Zsoltnak, amikor a Fidesz-politikus az elmúlt négy év népszerű „eredményeit” sorolta. Németh Zsolt akkor is azon a véleményen volt, hogy a Fidesz programját mégiscsak a Fidesz tudná a legjobban végrehajtani – de bizonyos kérdésekben tényleg követi a Fidesz elképzeléseit a Medgyessy-kormány is. A gázár ügyének jelenlegi kezelése például az előző kormánytól örökölt halogató módon történik, bár a most bejelentett konstrukció – apró – elmozdulást mutat a piacgazdasági szabályozás irányába.
Hatósági áremelések
Pénteki ülésén a kormány döntött az energiaárak és az autópályadíjak emeléséről – hivatalba lépése után először kényszerült népszerűtlen lépésre a Medgyessy-kabinet. A jelenlegi fűtési szezonban ugyan
nem változik a földgáz ára, május 15-től azonban a lakossági fogyasztók 12, az egyéb felhasználók 15 százalékos áremeléssel kénytelenek szembenézni. Ez mellesleg megegyezik a tavalyi és tavalyelőtti áremelés mértékével – érvelt a kormány. Az ellenzék szerint azonban korábban az általános árdráguláshoz közeli, nem pedig a tervezett inflációnál háromszor nagyobb emelést foganatosított a Fidesz.
A villamos energia ára február 1-jétől átlagosan 10 százalékkal emelkedik, ez a lakossági fogyasztók esetében 8,7 százalékos, más fogyasztóknál 3–14 százalékos drágulást jelent. E drágulás havonta 200 és 400 forint közötti többletterhet okoz a háztartásoknak. Az áremelkedéseket a kormányszóvivő azzal indokolta, hogy az előző kormány a törvény előírásai ellenére nem folytatott költségarányos árpolitikát, ezért a gáz- és villamosenergia-ellátás biztonsága a szolgáltatók halmozódó veszteségei miatt veszélybe került.
Pont került az autópályadíjról szóló találgatások végére is: január 15-étől díjfizetővé válik az M7-es autópálya az Érd és Budapest közti szakasz kivételével, valamint az M3-as új szakasza is. Emelkedik az ezen új utakra is érvényes matrica ára. A legalacsonyabb kategóriában (3,5 tonnáig) a hetijegy 1900, a havi 3200, az éves 29 ezer forint lesz. A kormány számításai szerint 2003-ban 22,7 milliárd forintba kerül majd az autópályák fenntartása és üzemeltetése, ebből 15 milliárdot fedez az autópálya-matrica.
NULLSZALDÓ KÖZELÉBEN. Ahhoz, hogy a gáz kitermelésével és kereskedelmével foglalkozó cégek minden költsége megtérüljön, s a törvényben garantált tőkearányos profitot is elérjék, szakértők szerint 20–30 százalék közötti átlagos áremelésre lett volna szükség már ez év januárjától. A mostani döntéssel – a mai 29 dollár körüli kőolajárak és 236 forintos dollárárfolyam mellett – elemzők szerint a Magyar Olaj- és Gázipari (Mol) Rt. nullszaldó körüli eredményt érhet el a gázüzletágon, az utóbbi évek több százmilliárdos összesített vesztesége után. Az új gáztörvény parlament elé terjesztése azonban sokkal inkább előremutató döntés, mint az árakkal kapcsolatos lépés.
A gázfogyasztás 70 százalékát érintő, kétkulcsos emelés – a lakossági fogyasztók körében 12, az egyéb fogyasztók körében 15 százalékkal nő május 15-től a földgáz kiskereskedelmi bruttó ára – már megelőlegezi az új gáztörvénnyel jövő januártól életbe lépő, lakossági vagy szociális kompenzációt tartalmazó rendszert.
A mostani megoldás hátulütője azonban az, hogy így május 15-től a fogyasztói státus függvényében már háromféle gázár lesz a piacon: a lakossági, az egyéb fogyasztói és az úgynevezett nagyfogyasztói. Ez utóbbi a jelenlegi fogyasztás egyharmadát, azokat a cégeket – erőműveket és vegyi üzemeket – jelöli, amelyek fogyasztása meghaladja az óránkénti 500 köbmétert; ezek már ma is jóval drágábban kapják a földgázt, mint a többi fogyasztó. (Ebben a körben 2001-ben 43 százalékos gázáremelés volt, így ebben a relációban jelenleg is többé-kevésbé nyereségesen, ha nem is piaci áron értékesít a Mol.)
Az elmúlt évek gyakorlatának és a választási kampány demagóg ígéreteinek ismeretében érthető, hogy a kormány a lakosság körében miért halasztotta az áremelést a következő fűtési szezonra. Arra azonban már nehezebb indokot találni, hogy az „egyéb”, tehát nem lakossági fogyasztói körben – ez a fogyasztás 40 százaléka –, amelyre a 15 százalékos emelés vonatkozik, miért kell a magasabb árak érvényesítésével május 15-ig várni, hiszen így jól menő bankok, autószalonok és szállodák kapnak további haladékot a Mol nyereségének terhére. Nem világos az sem, hogy miért 15 százalékban szabta meg a kormány az áremelés mértékét ebben a körben, hiszen ez nem biztosítja a jelenlegi törvény által garantált megtérülést a Molnak. Ráadásul e kör kevesebbet fizet a gázért, mint az úgynevezett nagyfogyasztók, ami pedig ellentétes a piacgazdasági elvekkel.
A kormány döntése szerint március 31-ig ki kell dolgozni a lakossági kompenzációs rendszert, az azonban nem világos, hogy ez már az idén ősszel kezdődő fűtési szezontól érvénybe lép-e. Erre vonatkozóan elhangzottak ugyan ígéretek, de minthogy a pontos módszer sem ismeretes, nem lehet biztosnak venni az időzítést sem. Így tehát nem egyértelmű, hogy a most eldöntött emelés mekkora terhet is jelent a lakossági fogyasztóknak a következő fűtési szezonban: csökkenti-e azt bizonyos rétegek esetében állami támogatás, vagy pedig csak az új gáztörvénnyel együtt, 2004. január 1-jétől lenne hatályos a kompenzációs rendszer is – akkor esetleg új tarifákkal együtt.
KOMPENZÁCIÓS KÉRDÉSEK. Logikusnak ugyanis az tűnik, hogy a kompenzációs rendszer életbelépésével eltűnne a lakossági és az egyéb felhasználók közötti megkülönböztetés, hiszen semmi nem indokolja, hogy az átlagosnál magasabb jövedelmű – az átlagosnál drágább lakást, családi házat vagy villát fűtő – rétegek a piaci ár alatt jussanak energiához. A kompenzáció alapelve, hogy az alacsonyabb bekerülési értékű, hazai kitermelésű földgázt vagy közvetlenül a kompenzációban részesülő háztartások részére allokálnák, vagy pedig annak megemelt bányajáradékát vonná el a költségvetés, s abból finanszíroznák a kompenzációt.
A politikai kulcskérdés mostantól kezdve az, miként szabják meg a kompenzációban részesülők körét. Az egyik megoldás, hogy a jövedelmi helyzet alapján nyerne valaki jogosultságot a kompenzációra, de ez bonyolultabb és nem automatikusan működő rendszer. A kormányhatározatból inkább a fogyasztás mértéke alapján meghatározott lakossági kompenzációs rendszer következik.
A fogyasztói státustól függő árrendszer persze várhatóan még néhány évig fennmarad, akkor is, ha a parlament a jelenlegi ütemtervnek megfelelően március 31-ig elfogadja a gáztörvényt, majd az 2004 januárjában életbe lép. A kormány ugyanis a fokozatos piacliberalizálás mellett döntött, ennek első lépéseként a nagyfogyasztóként meghatározott körre – ami nem azonos a ma nagyfogyasztóként meghatározott, óránként több mint 500 köbmétert fogyasztó cégekkel –, a fogyasztás 41 százalékára terjedhet ki a piacnyitás. Ez nemcsak szabadon mozgó árakat, hanem a szolgáltató szabad megválasztását is jelenti. Így, logikus döntést feltételezve, jövő januártól egy szabad ár – a nagyfogyasztói körben – és egy hatósági ár lesz, mely utóbbit a lakosság egy részénél a kompenzációs rendszer teszi elviselhetővé.
MI LESZ A MOLLAL? A másik kulcskérdés: hogyan hat a döntés a Mol idei várható eredményére? Vágó Attila a ConCorde Értékpapír Rt. elemzője pozitívan értékeli a döntést. A kormányhatározat ismeretében elvégzett gyors számításai szerint, a Mol az idén már alacsony nyereséget is elérhet a gázüzletágon. Az elemző szerint azonban a jelenlegi emelésnél sokkal fontosabb lehet, hogy az országgyűlés időben elfogadja az új gáztörvényt, s azt követően sor kerüljön a részleges piacnyitásra.
Vágó úgy véli: amennyiben az idén a kőolaj átlagos ára nem haladja meg a 25 dollárt és a dollár árfolyama a jelenlegi szinten marad, a Mol-csoport a gázüzletág nullszaldót valamivel meghaladó eredménye mellett, 100 milliárd forint körüli konszolidált nettó profitot, minden eddiginél jobb eredményt érhet el.