ALRENDSZEREK. Az államháztartási hiány az államháztartás egyes alrendszereinek kiadási többleteit tartalmazza az egyes alrendszerek közötti konszolidálás után. A deficit négy alrendszer egyenlegéből áll össze: központi költségvetés, társadalombiztosítási alapok, elkülönített állami pénzalapok, illetve önkormányzatok.
KRITIKUS SZINTEK. Az államháztartás deficites állapota egyáltalán nem számít kivételesnek. A deficitet a modern piacgazdaságokban jellemzően piaci alapon kibocsátott kötvényekkel finanszírozzák. Az állam jövedelemelvonó képessége folytán a legjobb adósnak számít. A deficitet illetően azonban vannak kritikusnak tekintett szintek, amelyeket a GDP arányában határoznak meg. Az uniós csatlakozás szempontjából döntő maastrichti kritérium 3 százalék, míg a nemzetközi tőkepiacok 4-5 százaléknál kezdenek számottevő egyensúlyhiányra panaszkodni.
KÁROS HATÁSOK. A deficit finanszírozásával az állam elsősorban a vállalatok elől vonhat el megtakarítást. A magas hiány a finanszírozási igényen keresztül a piaci kamatszintet is növeli, megdrágítva a vállalatok és a lakosság forrásait. A deficiten keresztül kifejtett keresleti hatás befolyásolja az infláció és a külkereskedelmi hiány mértékét is.
Hazánkban az államháztartás konszolidált hiánya tavaly a GDP 9,4 százalékát tette ki, abból a Pénzügyminisztérium 3 százalékot tulajdonított egyszeri tételeknek. A kormány 2003-ban az államháztartás deficitjét a GDP 4,5 százalékára kívánja leszorítani.