OKOK ÉS CÉLOK. Intervencióra – a központi bank közvetlen beavatkozására – akkor kerül sor a devizapiacon, ha az árfolyam nem áll összhangban a monetáris politikai célokkal.
A lépés célja a hazai fizetőeszköz árfolyamának befolyásolása. Ha a jegybank a saját fizetőeszköz erősödését kívánja elérni, akkor abból vásárol a likvid devizatartalék terhére, ha gyengíteni szeretné azt, akkor a hazai fizetőeszközből elad, ezzel a devizatartalékot növeli.
PÉNZMENNYISÉG. Devizapiaci intervenció esetén megváltozik a jegybankpénz mennyisége a gazdaságban. Ha a jegybank külföldi fizetőeszközt vásárol, akkor a pénzmennyiség növekszik (pénzteremtés külföldi eszköz ellenében), míg ha az árfolyamot erősíteni szeretné és külföldi eszközt ad el, akkor a pénzmennyiség csökken. Ha a jegybank olyan intervenciós kényszerbe kerül, hogy a külföldi eszközök vásárlása miatt a pénzmennyiség növekedése nemkívánatos szintet ér el, akkor jellemzően sterilizációval próbálja a fölös likviditást megszüntetni a gazdaságban – gyakorlatilag pénzt von ki.
LÉPÉSKÉNYSZER. A Magyar Nemzeti Bankra jelenleg a plusz-mínusz 15 százalékos forintsáv két szélén nehezedhet intervenciós kényszer. Ha a forint árfolyama az euróval szemben eléri a 234,69-os értéket, akkor az MNB eurót lesz kénytelen vásárolni forint ellenében. Ilyen típusú intervencióra még a korábbi, szűkebb sáv mellett kényszerült a bank, akkor ez tetemes költségű sterilizációval párosult. Ez utóbbi költsége abból származik, hogy az úgynevezett sterilizációs eszközökre (például jegybanki kötvény, 2 hetes betét) fizetett kamat mértéke jellemzően meghaladja a tartalékokon elérhető hozam nagyságát.