Néhány műkedvelő bankár-borász birtokát nem számítva, a magyar mezőgazdaságban még feltűnő jelenség, ha egy 8-as sport BMW-vel járja a főnök a disznóhizlaldáit. Pick László szociológus üzleti karrierjében nem ez az egyetlen – amúgy nem tudatos – polgár-, pontosabban parasztpukkasztás. Mántelki paradicsoma önmagában felér egy modern közgazdasági kísérlettel: miként is lehet sikeres a versenyképesség biztos receptjének tartott, unásig ismételt intelmeket – például a technológiai fegyelmet, a vertikális integrációt – komolyan véve egy outsider agrárvállalkozó.
KEZDETI NEHÉZSÉGEK. Persze, nem így indult. Abban az időben, a kilencvenes évek elején, amikor Pick László még az egyetem lépcsőit koptatta, a rendszerváltás utáni friss generáció ámulatba ejtő hurráoptimizmussal vetette bele magát az üzleti életbe. Volt gimnáziumi osztálytársai akkor kezdték a (kis)vállalkozást, cégeket alapítottak, élelmiszerboltokat, büféket nyitottak és vásároltak. Furcsállták is, hogy Laci mit akar a szociológiával. Abból ugyanis úgy tűnt, nem lehet pénzt csinálni. Bánthatta a dolog, és friss diplomásként volt csoporttársával, Dadányi Péterrel, elhatározták, “megmutatják” nekik, hogyan kell vállalkozni. A pályaelhagyó Pick László – az Őry Csaba, Horn Gábor és Pokorni Zoltán nevével fémjelzett Liga szakszervezetek közös szellemi “műhelyéből” kiválva – így fordult a mezőgazdaság felé.
Pedig először maga is úgy gondolta, hogy a suszter maradjon a kaptafánál, és médiaanalízisre szakosodott céget akart csinálni vállalkozói hajlandóságú barátjával. Már maga sem tudja, melyikük agyában gyúlt az isteni szikra, vagy az ígéretes árverési újsághirdetés hozta-e az ötletet, hogy elemzések helyett teljesen új profillal és vidéken próbáljanak szerencsét. Botcsinálta közgazdászként logikusnak tartották, hogy ne a fővárosban szálljanak ringbe – ahol a jó lehetőségeket már mások kiaknázták -, hanem falun.
Az árverési hirdetmény ugyanis a felszámolás alatt álló Monori Állami Gazdaság legkisebb, növénytermesztési részlegének megvásárlására buzdította a reménybeli vevőket. Az üzlet beindításához a pénzt, 16 millió forintot elő is tudta teremteni Pick László a család üzleti szellemmel megáldott tagja, az 1931-től 1993-ig működő angol úriszabó-vállalkozó nagypapa örökségéből. Édesapja a hadtudományok doktora, matematikus végzettsége ellenére, korábban katonaként dolgozott, Göncz Árpád köztársasági elnök katonai irodáján.
PICK LÁSZLÓ
• 33 éves, Budapesten született értelmiségi családban, tősgyökeres budaiként. 1995-ben végzett az ELTE Szociológiai Intézetében, az örökségként kapott 16 millió forinttal vásárolta meg a család a Monori Állami Gazdaság növénytermesztési részlegét. Néhány hónappal később szerezték meg a nagytétényi Húsipari Hizlaló Vállalat sertéstelepét Dabas-Mántelken.
• Az 1996-ban alakult Mántelek Rt. a sertésvágást is megkezdte saját feldolgozójában, majd fokozatosan bővítette a piacát a főváros hentesüzleteinek ellátásával. A gazdaság 1997-ben vásárolta meg saját kiskereskedelmi üzletét, innen eredeztethető a sertés-tőkehús közvetlen értékesítése. 2000-ben a vállalkozás speciális rozsmalmot is vásárolt.
• Pick Lászó a cégben jelenleg a húsipari üzemet, a húsnagykert és a bővítések miatt újabban csatlakozó állattenyésztő telepeket irányítja. Bár a munka Dabashoz köti, állandó lakása a főváros XII. kerületében található. Nős, két kislányt nevel. Szenvedélye a foci, az ebtenyésztés és a lovaglás. Hét lovából kettő arabs.
• A Mántelek Rt. két nagykereskedésnek és számos kiskereskedelmi üzletnek is partnere, 2000-től pedig beszállítója az Auchan Magyarország kereskedelmi hálózatnak. A cég éves kibocsátása 2000-re 1000 koca szaporulatával elérte az évi 20 ezer hízót; a cél a következő évben már 1600 koca és évi 30 ezer darab hízó. A nettó árbevétel tavaly megközelítette az egymilliárd forintot.
Bár nem ezen múlott a sertéstenyésztő agrárvállalkozás beindítása – sőt akkor viccesnek tűnt -, mára üzleti értékké érett a névazonosság is a piacvezető, szegedi húsipari csoporttal. A Pick név olyan jól csengett az élelmiszer-gazdaságban, hogy Lászlónak érdemes volt megvásárolnia a kocsija rendszámának.
Bármi is volt a végső indíték, Pick László – aki addig saját bevallása szerint nem tudta megkülönböztetni a kacsát a libától, s nem látott közelről kombájnt – végül családi segítséggel megszerezte a részleget, és hozzá az “illatozó” nagytétényi telepeiről elhíresült Húsipari Hizlaló Vállalat Dabas-Mántelken található, történelmi időket idéző nádfedeles vályogistállóit. Nem értett hozzá, így csak akkor döbbent rá, hogy mit vett, amikor harmadmagával nekikezdett a gazdálkodásnak a szaporulattal együtt 3 ezer férőhelyes telepen. Az már a nagypapától eredeztethető természetes üzleti érzéknek köszönhető, hogy felismerte: csak akkor lesz esélye, hogy a piacon keresett jó minőségű hízósertést állítson elő, ha jó a fajta, a genetika. Egyenesen Belgiumból hozta a modern lapály Seghers-hibridet, aminek ma is köszönheti az üzleti sikerét. A kezdeti lelkesedés ellenére a következő években nehéz világ köszöntött be Mántelken. Nem volt elég a nagypapa pénze, és a kaotikus hazai sertéspiacon éppen cudar idők jártak a tenyésztőkre a túltermelés miatt.
A felvásárlóktól bravúros mutatvány volt kiénekelni a pénzt: a leszállított jószágért csak hónapokkal később, vagy egyáltalán nem fizettek, etetni viszont naponta kellett. A “gazda” legnagyobb fájdalmára a piac nem ismerte el a csúcskategóriás, egyenletes “belga” minőséget. Egy fillérrel sem adtak többet azért, amiért télen éppen olyan “jó” a mántelki disznó húsa, mint nyáron. A mizériában kölcsönre kényszerült a friss agrárvállalkozás, és az évi 33 százalékos üzleti kamatok idején – 1996-ban például 24 millió forint volt csak a kamattörlesztés – keserves volt a visszafizetés a bizonytalan bevételek miatt. Lépni kellett.
A túlélésben, a tervezhető, biztos bevétel érdekében nagy fordulatot hozott az a kis hentesüzlet, amelyet belső Ferencvárosban tudott megvásárolni. Ezzel a vállalkozás némileg függetlenedett a felvásárlók kénye-kedvétől. Sőt, referencia értékűvé is vált, hiszen olyan jó híre lett a Pick László-féle sertéshúsnak, hogy már több környező hentesüzlet, majd egy fővárosi húsnagykereskedés is közvetlenül tőle rendelt. Vágóhíd is kellett, hogy ne bérmunkába kelljen levágatni az állatokat, mert az elvinné a hasznot.
BELISTÁZVA. Az tette fel a koronát, amikor az Auchan termelőket toborzott közvetlen beszállításra, s végül – nem utolsósorban a remek belga sertés-hibrid kiváló húsának köszönhetően – a Pick László-féle céget is belistázta. Ekkorra már nagyra, évi 1 milliárd forintos árbevételűre növekedett a vállalkozás.
A vér nem válik vízzé. Pick László szociológusként szívén viseli a dolgozók és családjuk sorsát, nyomon követi a helyi munkaerőpiac változásait. Azt tervezi, lassan visszatér a szociológiához. Nagy vágya teljesülne, ha megvédhetné doktori disszertációját, ezzel elégtételt vehetne a régi osztálytársain is, akik nem értik, mit keres az évfolyam hajdani ígérete a mezőgazdaságban.
Az uniós csatlakozás előtt is a mezőgazdaságban látja a legnagyobb üzleti potenciált. Még a siker titkát is elárulta: a takarmánytermesztéstől a készre csomagolt hús bolti kiszállításig az agrárvállalkozónak beszállító nélkül, magának kell megvalósítania a vertikális integrációt.