Karácsony októberben – értékelhetik e hónap fejleményeit az amerikai vagyonbiztosítók. Belátható közelségbe került ugyanis az a törvény, amely a terrorcselekmények okozta óriáskárok esetében a biztosítókat szövetségi pénzzel segíti ki. Nem is kevéssel: az esetleg több tíz- vagy még inkább százmilliárd dolláros kárkifizetések 80-90 százalékát állná a központi büdzsé. A törvénytervezethez a fenti értékelést mégis az ellenlobbi adta, és persze kifejezetten fanyar hangvétellel. A fogyasztóvédők szerint ugyanis most még az adófizetők pénzével is megtámogatják az idén újból kiugró profitot termelő, a lehetséges károkat simán elviselő biztosítási ipart.
VESZTESÉGEK. Noha a törvény az Egyesült Államokban nagy vihart kavar, az országon kívül kicsi a visszhangja. Jóllehet
az ott érintett társaságok közül sok a világ más részein, így Európában is jelen van, itt nem kelt nagy zajt e probléma. A vén kontinens biztosításaiból a terrorcselekmények a hagyományok szerint ugyanis eleve ki vannak zárva.
Az elmúlt egy évben a tengerentúlon az ingatlanberuházások – építkezések és vásárlások – sokasága maradt el: mintegy 15 milliárd dollárnyi tranzakció hiúsult meg. “Több mint 300 ezer ács, kőműves, vízvezeték- és villanyszerelő vesztette el munkáját” – kampányolt rádióbeszé-
dében Bush elnök is az új biztosítási törvényjavaslat mellett. Mindez az elnöki magyarázat szerint azért történt, mert nincsenek, vagy éppen csak nagyon drágán köthetők a terrorcselekményekből eredő károkra is kiterjedő biztosítások. Az érvelés szerint így sem a vevők, sem a projektekhez hitelt nyújtó bankok nem kockáztatnak, következésképpen pang a nagy épületek piaca. Sokat citált eset a Los Angeles-i Library Tower felhőkarcoló története, amelynek megvásárlásától biztosítás híján több potenciális vevő is visszalépett. Legutóbb azonban már arról szóltak a hírek, hogy az ügylet révbe ért, miután végre megfelelő biztosítási konstrukciót találtak az épületre.
Eladhatatlansága idején tehát az épület a törvény mellett lobbizók számára szolgálhatott példaként, most viszont az ellenoldal érvkészletét gazdagítja. Merthogy tavaly ilyenkor valóban úgy nézett ki, hogy e törvényre nagy szükség lesz – a biztosítók messzire elkerülik e fedezetet – , mára viszont sokak szerint e nélkül is magához tért, sőt erőteljesen növekszik az amerikai vagyonbiztosítások piaca. Olyannyira, hogy az első félévben a biztosítói nyereségek ebben az üzletágban közel 70 százalékkal gyarapodtak. Tavaly a biztosítók 25 milliárd dollárral több bevételre tettek szert, mint egy évvel korábban, és az idén várhatóan még nagyobb lesz a növekmény.
Kritikával illeti a törvényhozás alsó- és felsőházának egyébként egymással is vitázó javaslatait (lásd külön) – a terroristák kivételével – valamennyi érintett. A törvény majdani előnyeit élvező biztosítók persze csak a zsebüket érintő kérdésekben vitáznak. Azt vetik fel például, vajon azonos lehetőséget nyújt-e a tervezet valamennyi biztosító számára, vagy a nagyobb kockázatot vállalni képes óriásbiztosítókat – minthogy így a kapható szövetségi hozzájárulás is nagyobb – előnyösebben érinti.
KIPÁRNÁZVA. Máshonnan közelítenek a biztosítottak szervezetei, élükön a Consumer Federation of America (CFA) fogyasztóvédelmi óriásszövetséggel. Egy éve amiatt aggódtak, lesz-e egyáltalán vagyonbiztosítás. A gyors kalkulus azt mutatta, hogy a lakossági ügyfelek és a kisvállalkozások biztosításából nincs miért száműzni a terrorcselekményekre vonatkozó elemet. A nagyobb biztosítók számára még csak viszontbiztosítás sem szükségeltetik, hiszen a kockázatokat remekül teríteni tudják pusztán azzal, hogy szerte az Egyesült Államokban jelen vannak; kevéssé valószínű, hogy mindenhol egyszerre érje ügyfeleiket csapás.
TörvénytervekALSÓHÁZI JAVASLAT.
A kormányzati szerepvállalás hitelnyújtásra hasonlít. A terrorcselekményekből eredő, 100 millió dollárnál nagyobb károkat 90 százalékban a kormány fedezi, a kárkifizetésnek csupán 10 százaléka hárul a biztosítókra. Ugyanakkor a kormány nyújtotta segítséget a biztosítóknak vissza kell fizetniük. A költségvetési pénz első 20 milliárdját zsebből kell állniuk, míg az a fölötti összeget pluszdíj formájában az ügyfelektől szedhetik be. Mindez csak a vállalati ügyfelek vagyonbiztosítását érinti, a lakossági biztosításokra nem vonatkozik.
A SZENÁTUS TERVEZETE. A felelősség megosztásán alapul: a 10 milliárd dollárnál nagyobb károk ellentételezését a szövetségi kormány és a biztosítók közösen oldják meg. Az előbbi vállalja a károk 80 százalékát, a biztosítókat csak a kifizetések egyötöde terheli. A kormányzati hozzájárulást nem kell megtéríteni. A terv két évre és valamennyi (vállalati és lakosság) vagyonbiztosításra szól, a programot szükség szerint további három esztendőre meg lehet hosszabbítani.
A nagy ügyfeleknél és a méretükkel járó óriáskockázatoknál már másként ítélték meg a helyzetet. Akkor a CFA-nál is úgy vélték, hogy esetükben nem lehet a biztosítóknak felróni, ha a terrortámadásokra nem kötnek biztosítást, vagy éppen jelentősen megemelik áraikat. Mára viszont egészen másképp gondolják: e problémát valamiképpen sikerült áthidalni, s ma már csupán néhány, a legnagyobb kockázatot hordozó létesítményre nem lehet biztosítást kapni. A légitársaságok közösen hoznak létre biztosítót, sőt, az egyik legnagyobb biztosító feje fel is szólította a kormányt: bátran hagyja el a terepet, mivel ma már üzleti alapon is hajlandók a társaságok a szerződésre. A nagy viszontbiztosítók közül pedig több is közös vállalkozás létrehozását jelentette be, éppen a terrorcselekmények okozta károk lefedésére.
A fogyasztóvédők most abban látják a problémát, hogy a törvény kényelmetlen helyzetekben a biztosítottak és – tágabban értelmezve – az adófizetők pénzével párnázná ki a biztosítókat. A CFA számítása szerint, a törvénytervezetek előirányzatait, valamint az elmúlt egy év díjemeléseit figyelembe véve, egy, a World Trade Center tragédiájához hasonló biztosítási eseménynél az amerikai adófizetők kétszer annyit fizetnének, mint amennyivel tavaly járultak hozzá a károk ellentételezéséhez. Úgy kalkuláltak, hogy a keletkezett 40 milliárd dollárnyi kár kétharmadát állták a biztosítók, egyharmad részben pedig – 14 milliárd dollár erejéig – a kormányzat, azaz az adófizetők nyújtottak segítséget. A törvénytervezet feltételeit alkalmazva ez a felállás megfordulna: közel 33 milliárdnyit róna az adófizetőkre, s csupán 7 milliárd dollárt terhelne a biztosítókra.
A vitába Alan Greenspan, a jegybank szerepét betöltő Fed elnöke is beszállt, amikor bejelentette: az ingatlanberuházások szempontjából oly fontos banki hitelezési hajlandóság a hírek ellenére mit sem csökkent, arra a terrortámadások és nyomukban a biztosítási piac fejleményei nem voltak hatással.
VESZÉLYES KÉNYELEM. Az eddig is jócskán megemelt biztosítási díjak viszont a törvény nyomán tovább növekedhetnek. A biztosítók megfogalmazta kritika szerint ugyanis, ha a tervek közül az lesz a befutó, amely szerint a kormányzati segítséget előbb-utóbb a biztosítóknak vissza kell fizetniük, akkor e kvázi-hitelt a díjaikban máris érvényesíteni fogják. Így a törvény egyáltalán nem segít azon a gondon, hogy sok cég a díj mértéke miatt nem engedheti meg magának a terrorbiztosítást.
S van még egy érdekes ellenérv. Sokak szerint e kormányzati háttér elkényelmesítheti a biztosítókat. Csökkenhet az igyekezetük a kockázatok elkerülésére, de legalábbis eltűnik az ösztönzés a biztonsági intézkedések ellenőrzésére, javítására. Az úgymond ingyen viszontbiztosítás révén végső soron tehát csökkenhet Amerika biztonsága.