Szerintem a BÉT az intenzív osztály oxigénsátra alatt fekszik, életét csak radikális beavatkozással lehet megmenteni – fogalmazta meg néhány hete lapunknak Kisbenedek Péter, az Erste Bank vezérigazgatója. “A BÉT mint intézmény, köszönjük szépen, jól működik” – hangoztatja másik végletként a korábban “mezei” brókercégi vezetőként, a bankoktól független kereskedőcég, a ConCorde Rt. első embereként még maga is sokszor borúsan nyilatkozó Jaksity György, a tőzsde nemrégiben megválasztott elnöke. A természetesen hivatalból is optimista új vezető úgy véli ugyanis, hogy a nemzetközi és hazai piacok “döglődését”, az árfolyamok lemorzsolódását, a hazai és külföldi gazdasági körülmények rosszabbodását el kell különíteni a börzétől, amely – mint intézmény – ezektől függetlenül még igenis funkcionálhat jól. Sokat elárul egyébként a tőzsdeelnök bizodalmáról is, hogy ő maga sem vezetné be most a BÉT Rt. papírjait a parkettre (lásd interjúnkat). Érdekes még tudni, hogy a piaci szereplők egy részét egyáltalán nem érdekli a hazai börze sorsa. Az egyik általunk megkérdezett tőzsdei cég részéről például azt üzenték vissza, hogy nincs véleményük a kilátásokról, őket az sem érdekli, ha holnap lehúzza a rolót a BÉT, a részvényeik kereskedelme amúgy is jórészt külföldön zajlik.
Tőzsdeélénkítő kormányzati tervekÁRFOLYAMNYERESÉG-ADÓ ELTÖRLÉSE.
Az Orbán-kormány által 2001-től bevezetett 20 százalékos adó a 2003-as adóévben megszűnne. Az intézkedéstől a magánbefektetői kedv visszatérését várják.
KÖTELEZŐ MAGÁNNYUGDÍJPÉNZTÁRI BEFIZETÉSEK. Az 1998-as nyugdíjreformban szereplő ütem visszaállítása, a munkavállalók által kötelezően fizetendő tagdíj az Orbán-kormány által 6 százalékon befagyasztott mértéke 2003 januárjától 8 százalékra növekedne, s bővülne a 30 év alattiak önkéntes be- és visszalépési lehetősége. Az intézményi befektetők hangsúlyosabb börzei jelenlétét várják ettől.
ÉLETBIZTOSÍTÁSOK. A legalább tíz évre szóló életbiztosítások esetében 2003-tól az éves szja-ból levonható összeg maximuma 50 ezerről 100 ezer forintra, a befizetett biztosítási díj 20-ról 30 százalékra növekedne. A nagy biztosítótársaságok tőzsdei befektetéseit ösztönöznék ezzel az intézkedéssel.
ELISMERT MUNKAVÁLLALÓI ÉRTÉKPAPÍR-JUTTATÁS. Az adótörvényben szabályoznák, hogy az adott társaság munkavállalói, vezető tisztségviselői, évente legfeljebb 300 ezer forint mértékben, adómentesen kaphatnának névre szóló értékpapírokat, amelyeket legalább három évig letétben kellene tartaniuk.
PRIVATIZÁCIÓ. Az állam a még tulajdonában lévő részvénypakettek tőzsdei bevezetésével szeretné bővíteni a kínálatot. Lehetséges jelöltek: Földhitel- és Jelzálogbank, Postabank, Konzumbank, Magyar Villamos Művek, Mol, Malév, Richter, Dunaferr, Forrás kárpótlásijegy-hasznosító.
A megrögzött pesszimisták és az eltéríthetetlen derűlátók hozzáállásában furcsa módon azonban van egy közös pont. A hazai tőzsdére ugyanazzal az “orvosi” logikával tekintenek: a BÉT-et az aggódó szülő szemével látják éppen gyógyulófélben lévő, illetve szinte gyógyíthatatlan sápkóros gyereknek. Odáig mindannyian egyetértenek, hogy a gyerek rossz színben van, a lázlapon nem sok jót mutatnak az adatok, s bizony csúnyán köhög. Habár a tőzsdeindex, a BUX, a nemzetközi börzemutatókkal összehasonlítva nem teljesített rosszul, hiszen az utóbbi egy évben – a moszkvai és a prágai piacokkal együtt szinte kivételes módon – még mindig a nyereséges tartományban maradt (lásd a grafikont). Igaz, a forgalom hónapról hónapra apadt. Szeptemberben az azonnali részvénypiac 189 milliárd forintot produkált, ami – őszi újrakezdés ide vagy oda – 24 milliárddal maradt el a szuper-uborkának” számító augusztustól, amely gyatrábbra sikerült, mint bármelyik tavaszi hónap, és így tovább. Gonoszul túlzó rossznyelvek szerint például augusztusban volt olyan nap, amelyen egy nagyobb pesti plazában tekintélyesebb volt a forgalom, mint “a gazdaság fokmérőjének” számító börzén. A fokmérő szó ráadásul jelen esetben szintén óvatosan kezelendő: a részvénykapitalizáció az 1999-es 4144 milliárd forintos csúcsnak ma már csak a kétharmada, 2747 milliárd, a három évvel ezelőtti 52 brókercéghez és bankhoz képest most alig 35 kereskedik, a korábbi 66 helyett pedig ma már csak 51 a bevezetett papírok száma.
MÜNCHHAUSEN-EFFEKTUS. Derű- és borúlátók egyébként a “beteg” diagnózisában is egyetértenek, amikor azt mondják, hogy a BÉT gondjaihoz nem csupán az információtechnológiai boom összeomlása, az árfolyamlufi kipukkanása és a világgazdasági növekedés lelassulása járult hozzá – amelyek megváltoztatták a nemzetközi befektetők hozzáállását a magyaréhoz hasonló feltörekvő piacok irányában -, de az egymást követő magyar kormányok tevékenysége is. A Horn-kabinet például a tőzsdei fellendülést nem használta ki nagyobb mértékben arra, hogy a privatizált hazai vállalatokat mindenáron a börzére “kényszerítse”, az Orbán-kormány pedig – a hatósági árszabályozástól, az árfolyamnyereség-adó bevezetéséig – piacidegen és befektető-riasztó lépésekkel csapott oda, ahova éppenhogy nem köllött volna”. A tőzsdén nagy egyetértés van tehát abban, hogy az aktuális politikai vezetésnek szimbolikus és valódi döntéseivel is jeleznie kell: az országnak szüksége van a BÉT-re. Amíg ugyanis a nemzetközi feltételek nem javulnak, addig a hazai börzének, amolyan Münchhausen báróként, saját magát kellene kirángatnia a slamasztikából. Ami persze a csoda kategóriájába tartozna, de bizonyos feltételek nélkül még a csoda sem következhet be. Tehát a fenntartható növekedést célzó gazdaságpolitika, a külföldi stratégiai és intézményi befektetők idecsalogatása mellett mindenképpen szükség van néhány alaplépésre. A készülő kormányzati csomagot is ilyen “alapnak” tekintik (ennek részleteit lásd külön).
Interjú Jaksity Györggyel – Kampány közbenA tőzsdeelnök szerint a börze integrációjának elsősorban reklámértéke lehet, ugyanakkor inkább a külföldre irányuló befektetéseknek adhat lendületet, s kevésbé vonz pénzt az országba.
Hogyan viseli az Ön által pár hónapja irányított BÉT Rt.-t érintő támadásokat?
– A bírálatok elnagyoltak és nem feltétlenül átgondoltak. Sajnos a tőkepiac irányában megfogalmazott kritikák is rajtunk csapódnak le, ami nem jogos, mert ketté kell választani az értékpapírpiacot és a tőzsdét mint intézményt. A parkett eseményeit a nemzetközi és itthoni gazdasági folyamatok, illetve a tőkepiac kormányzati “támogatottsága” befolyásolják, s ezek a tényezők tőlünk függetlenek. A BÉT Rt. viszont jól működik, s jóllehet a tőzsdei forgalom tavaly 60 százalékot esett, konszolidált alapon nyereséges a társaság.
– A kormányzati támogatottságot illetően viszont nem lehet okuk panaszra, a Medgyessy-kabinet gyakorlatilag megalakulását követően deklarálta tőkepiaci elkötelezettségét, ami egy tőzsdeélénkítő csomagtervben már meg is nyilvánult. A kormányzat részéről elegendő ez a parkett feltámasztásához?
– Magyarországon a tőkepiac működése jóval elmaradottabb, mint számos más területé. E helyzeten csak a kormánnyal közösen változtathatunk, ami hosszú távú, folyamatos együttműködést feltételez. Mindazonáltal nem az állam dolga, hogy tőzsdét csináljon; mi annyival is beérjük, ha vezetői annak tudatában teszik dolgukat, hogy piacgazdaságban élünk.
– A világgazdaság lassulása nem hagyta érintetlenül a magyar mutatókat sem. Mennyiben ronthatják ezek a tőzsde újrapozícionálását?
– Nyilván senki nem örül a növekvő költségvetési és fizetési mérleg-deficitnek, ugyanakkor sokat elárul a hazai piac megítéléséről, hogy a kockázati prémiumok nálunk lényegesen alacsonyabbak, mint az egyébként hasonlóan kedvezőtlen számokkal jellemezhető gazdaságokban. Ez egyértelmű jele a gazdaságunk iránt táplált befektetői bizalomnak.
– Helyi események is alakították a BÉT-ről felrajzolható képet, így például az, amikor két éve a vegyipari cégek tulajdonosi struktúrájának átláthatatlan változása mögött orosz befektetőket sejtettek.
– Úgy tudom, nem az orosz befektetőkkel, hanem olyan off-shore cégekkel szemben táplált ellenérzéseket a piac, amelyeknek nem volt átlátható a tulajdonosi szerkezete és kontrollja a tőzsdei cégek felett. Az időközben megújult jogszabályi környezet viszont már összhangban áll a fejlett országok vállalatfelvásárlási szabályozásával, és orvosolta ezt a problémát. Ha pedig a piac számára is követhető és átlátható módon üzletelnek, akkor az orosz befektetők épp olyan megítélés alá esnek, akár a németek vagy a kínaiak.
– Változtathat-e Magyarország megítélésén a közelgő uniós tagság?
– Erre kétféle válaszom van. Az egyik verzió szerint lehetséges, hogy már mindenki bevásárolt a csatlakozás kapcsán, ezért fordulhatott elő, hogy a BÉT az idén 10-15 százalékot erősödött dollár alapon, miközben a fejlett piacok legalább ennyit estek vissza. Ebben az esetben már részesei vagyunk a “konvergencia játéknak”. A másik változatban sok befektető kezd nagyobb vásárlásba, ami aztán újabb komolyabb vevőket vonz majd ide.
– A hazai befektetők vásárlásait miként befolyásolja a közelgő uniós tagság?
– A tapasztalatok azt mutatják, hogy a csatlakozó országok saját polgárai mutatkoznak a leginkább peszszimistának. Szinte menetrendszerűen a magánbefektető kapaszkodik fel utolsóként a konvergencia-vonatra.
– Görögországban a belépést követően nemcsak az árfolyamok lódultak meg, de a megtakarításoknak a korábbinál jóval tekintélyesebb része vándorolt részvényekbe. Nálunk mire lehet számítani?
– Európában még a nagy árfolyamesések után is a megtakarítások 10-12 százaléka pihen részvényekben, míg nálunk csupán 2 százalékos e részarány. Remélem, célzott kampánnyal egy tapasztaltabb, az átlagosnál jobban informált, nagyobb kockázatokat is vállaló befektetői réteg meggyőzhető arról, hogy érdemes részvényekbe és más tőkepiaci eszközökbe fektetnie. Ez már önmagában számottevően javíthatja a mostani siralmas képet, és a példa vonzó lehet a többi befektető számára is.
– Mikor indítják útjára a beígért tőzsdenépszerűsítő kampányt?
– A kampány tulajdonképpen már június óta folyik, a BÉT új igazgatóságának bemutatásával vette kezdetét, és ha úgy tetszik, én e pillanatban is kampányolok. Az a célunk, hogy a piaci szereplők konkrét üzleti érdekeiktől függetlenül a pénzpiaci befektetési lehetőségekről tájékoztassák a publikumot. Ehhez persze mindenekelőtt el kell nyernünk a pénzügyi szféra, a vállalatok és a kormányzat erkölcsi és anyagi támogatását is, hogy elindulhasson a hagyományos reklámeszközökkel – óriásplakáttal, tévéreklámmal, ismeretterjesztő kiadványokkal – is folytatott népszerűsítés.
– A kampány egyik bizalomerősítő lépése lehetne a BÉT Rt. tőzsdei bevezetése. Mikor lehet erre számítani?
– A BÉT Rt. egyelőre nem tervezi, hogy a tőzsdére lép: tekintettel a mostani piaci helyzetre, nem ez a megfelelő pillanat. Ha viszont a társaság hosszabb távon is képes lesz nyereségesen működni, akkor sor kerülhet a bevezetésre. De döntő tényező a méret is; 100 millió dolláros piaci érték alatt szerintem nincs sok értelme a börzei megjelenésnek.
– Miként befolyásolja ezt a BÉT várható integrációja valamelyik nyugati tőzsdével?
– Hosszú ideje elemezzük, vajon mit nyerhet a BÉT egy ilyen együttműködéssel. Az eredmény egyelőre mérsékelten szívderítő: az integráció csak kevéssé növelné a Budapesten befektetett pénzt, ehelyett inkább a kifelé menő forgalmat terelné a tőzsdére. Ez persze nem meglepő, hiszen a befektetők száma aligha nő azáltal, hogy összekötjük magunkat egy másik piaccal. Egy ilyen lépéstől rövid távon inkább csak pr-hatás remélhető, ami persze nem lebecsülendő.
R. Kovács Dániel
“Rövid távon nem lesznek hatásai a kormány börzeélénkítő csomagjának, az intézkedések legfeljebb két-három éves távlatban hozhatnak némi forgalomélénkülést a BÉT-en” – mondja Pletser Tamás, az Erste Bank Értékpapír Rt. elemzője. A többi piaci szakember sem sokkal derűlátóbb. Török Zoltán, a Raiffeisen Bank elemzője például azzal toldja meg a fenti, visszafogottan lelkesedő véleményt, hogy a tervezett lépések egymagukban amúgy sem hozhatnak megváltást a hazai parkett számára. A Richter Gedeon Rt.-nél “jó szándékú” elképzeléseknek minősítették a terveket, hozzátéve, hogy egyelőre még korai az erőfeszítések várható sikeréről nyilatkozni. Fenyő György, az OTP Bank ügyvezető igazgatója pedig a tervek kapcsán azt hangsúlyozta, hogy egyszerre kell a hazai és a külföldi tőkét élénkítő intézkedéseket meghozni. Szerinte ugyanis a nagy, nemzetközileg is jegyzett magyar vállalatok – annak ellenére, hogy jelen vannak a külföldi tőzsdéken is, Londontól New Yorkig – nem “élhetnek” meg a BÉT nélkül. Az OTP Bank példája is bizonyíték erre: a részvények intézményi befektetők által jegyzett forgalmának egynegyede a jelentős nemzetközi jelenlét ellenére is Budapesten zajlik, a BÉT vonzóbbá tétele tehát elemi érdekük. A várhatóan kifejlődő, a szükséges tőkét a tőzsdétől remélő hazai középvállalati szektor számára ráadásul szinte csak a pesti tőzsde kínálhat lehetőségeket.
CSOMAGBONTÁS. Az eddig nyilvánosságra került programpontokat persze nem ítélik meg egységesen a szakemberek. Pletser Tamás például leginkább a nyugdíjpénztárakat érintő változásban lát fantáziát. A befizetések mértékének 6-ról 8 százalékra emelése számításai szerint 20 milliárd forintnyi plusz tőkét irányíthat a piacra éves szinten. Török Zoltán viszont a tőzsde szempontjából éppen ezt tartja az egyik legvérszegényebb intézkedésnek. Ezen állítását azzal támasztja alá, hogy a nyugdíjalapok kezelői a részvényvásárlással szemben inkább az állampapír-befektetéseket részesítik előnyben. Jól értesültek szerint az egyik legaktívabb vagyonkezelő a rá bízott mintegy 300 milliárd forintból mindössze 5 milliárdot tart részvényekben.
A 20 százalékos árfolyamnyereség-adó eltörlése viszont csupán hangulatjavító értékkel bír azok számára, akik egyébként is tervezik, hogy visszatérnek a tőzsdére. Valójában nem sok múlik ezen az adótételen. “Ha meg lehetne fogni 30-40 százaléknyi profitot a BÉT-en, sokan a 20 százalékos nyereségadót is szívesen befizetnék, ám ha csak bukni lehet, akkor érdektelenek az adózási kulcsok” – mondja Pletser Tamás. Hasonló a fogadtatása az állami cégek privatizációjától remélt tőzsdeélénkítő hatásnak is: a szakemberek egyik szeme sír, a másik nevet. A kormány által bejelentett magánosítás vélhetően nem marad üres ígérgetés, már csak azért sem, mert a költségvetési hiányra az uniós csatlakozás feltételeként megszabott hányad eléréséhez minden bevételi fillérre szükség lesz. Ugyanakkor legfeljebb két blue chip – a Mol és a Richter – hozhat észrevehető forgalomnövekedést. A 800 millió eurós állami Mol-csomag – a gázüzletág leválasztását követően – legfeljebb 2004 körül lesz értékesíthető. A 200 millió eurót érő Richter-pakettet ugyan elméletileg már 2003 közepén piacra lehet dobni, ám ez ellen a gyógyszercég menedzsmentje sikeresen lobbizhat. Jobb időkben ugyanis – a fundamentumok alapján – a mostani nyomott áraknak akár a kétszeresén is lehetne üzletet kötni. A többi potenciális papírt illetően is szkeptikus vélemények röpködnek a piacon: ” A Földhitel- és Jelzálogbank kicsi, a Magyar Villamos Művek profilját nem kedvelik a tőzsdék, a Dunaferr a szó legszorosabb értelmében kész csőd, a Posta nem tőzsdeképes, és a MÁV is jó, ha 2020-ra olyan állapotba hozható, hogy papírjait bevezessék a börzére” – állítják a jól értesültek.
“A kormánycsomag arra pedig végképp alkalmatlan, hogy a hazai börzét eredeti rendeltetésének betöltéséhez segítse, azaz a lakossági megtakarításokat a vállalatokba csatornázza” – mondja Pletser Tamás. Mindenekelőtt azért, mert a hazai középvállalatok egyelőre nem érettek a tőzsdei bevezetésre, s finanszírozásuk is hagyományosan bankhitelekből történik, nem pedig tőzsdei tőkebevonásból. A bevezetéshez és a dolgozók részvényhez juttatatásához fűződő adókedvezmények ezen a helyzeten aligha változtatnak.
KILÁTÁSOK. A kormány intézkedéseit tehát összességében a piac erőtlennek ítéli ahhoz, hogy a tőzsdén jegyzett cégek csekély számát látványosan növeljék, és a papírok iránt mutatkozó szerény érdeklődést is kellőképpen felcsigázzák. Emiatt azonban a szakértők nem is a kormányt kárhoztatják: noha annak tőzsdét támogató retorikája és intézkedés-csokra nélkül aligha javul a BÉT iránti bizalom, a program csupán ráerősítő szerepet tölthet be a börze felvirágoztatásában. Igazi lendületet csak a felemelkedő nemzetközi tőkepiacok lökése adhat a hazai értékpapír-kereskedelemnek.
Ebből a megközelítésből viszont semmi sincs veszve. A nemzetközi hatások várható alakulását illetően ugyanis határozottan optimisták a szakemberek, akik szerint kedvező irányú hangulatváltás várható a meghatározó piacokon. Számos ok közül mindenekelőtt azt emelik ki, hogy a tőzsdék elmúlt két esztendejét olyan mértékű árfolyam-lemorzsolódás jellemezte, ami az 1930-as és az 1970-es évek tőzsdekrachjának hangulatát idézi. Vagyis történelmi mélyponton állnak jelenleg az indexek, ahonnan a pálya csak felfelé ívelhet, és a lendület a magyar tőzsdét mozgató külföldi befektetők vásárlási kedvét is felpezsdítheti. Sőt, az is valószínű, hogy nem ugyanazok a külhoni befektetők térnek majd vissza a pesti börzére, akik hátat fordítottak neki, hanem egy vadonatúj garnitúra veszi majd célba a magyar piacot. Ahogyan közeledik például az uniós csatlakozás napja, úgy csökken hazánk országkockázata, így a feltörekvő piacok specialistái fokozatosan visszavonulót fújnak, feltűnnek viszont a láthatáron a fejlett európai térséget megcélzó alapkezelők. Az átalakulástól pedig – amelynek az első fázisa egyébként már elkezdődött – két kedvező hatás is remélhető. Egyrészt azt várják a szakemberek, hogy talán a korábbinál több pénz csorog majd a BÉT-re, másrészt – meglehetősen szokatlan piaci logikát feltételezve – egy olyan öngerjesztő folyamatot vázolnak, ahol a keresletélénkülés nem csupán a forgalom és a likviditás növekedésével jár majd, de a részvényárfolyamokat is felfele nyomja. “A kurzusok alakulásának pedig kulcsszerepe van a pesti parkett jövőjét illetően, hiszen ameddig az árfolyamok nem indulnak el egyértelműen felfelé, addig arra sem lehet számítani, hogy komolyabb vételi érdeklődés jelenjen meg a magyar papírok iránt” – vélekedik Detrekői László, a CIB Értékpapír Rt. elemzője. A kurzusnövekedés mértékét illetően azonban nincsenek határozott vélemények. Óvatosan fogalmazva mindössze annyit vetítenek előre az elemzők, hogy a BÉT-en forgó papírok alulárazottsága csökkenni fog, de vélhetően nem tűnik el teljesen a rés a könyvek szerint reálisnak mondható, illetve a piaci érték között. E vélekedést támasztja alá, hogy Spanyolországban és Portugáliában az uniós csatlakozás egyértelmű árfelhajtó tényező volt, míg Görögország számára a monetáris unióba történő belépés állította emelkedő pályára a részvényárfolyamokat.
Árfolyam-emelkedés ide vagy oda, a magasabb tőzsdei kurzusok mellett is megmarad a BÉT “létkérdése”, nevezetesen az, hogy egyáltalán szükség van-e önálló pesti piacra. Befektetői oldalról – mondják sokan – már egységes a világ, elkerülhetetlen tehát, hogy a piac is globalizálódjon, s az Európai Unióba lépésünket követően a BÉT-nek sem lesz más választása: be kell olvadnia az egyik európai tőzsdébe. Többen azonban – így például Fenyő György, az OTP ügyvezető igazgatója – a BÉT integrációs terveinek támogatása mellett ehhez azt is hozzáteszik, hogy a kelet-európai régió sajátosságait meg kell őrizni. Ezek az országok és a vállalataik ugyanis szerinte még hosszú évekig más fejlődési útvonalat követnek majd, mint az amerikai vagy nyugat-európai cégek, a börzéknek tehát másként kell kiszolgálni őket. A Richternél szintén a BÉT, vagy legalábbis a keleti tőzsdék valamiféle önállósága mellett kardoskodnak, mondván: szükség van magyarországi központú nemzetközi vállalatokra. Ezek fejlődését pedig legjobban a BÉT támogathatja, hiszen míg e részvények a londoni vagy frankfurti tőzsdén nagyobb valószínűséggel szürkülnének bele a kínálatba, a pesti börzén a “blue chipek” közé kerülnének, ennek minden pozitívumával – az elemzői figyelemtől a regionális alapok befektetéseiből való részesedésig.