Bécsben történt a közelmúltban, hogy a helyi vezető telefontársaság, a Telecom Austria hatalmas adótornyában néhány újságírót kalauzoltak. Miközben a csoport egy része egykedvűen szemlélődött a jókora telefonközpontban, valaki a számítógépek tömegében észrevett egy új, még becsomagolt IBM szupermodellt, rajta a felirattal: Made in Hungary.
Eme “büszkeség” ma már kevésbé lenne őszinte, hiszen a múlt héten újabb példáját láthattuk a globális gazdaság működésének: döntés született a világcég merevlemezeket összeszerelő székesfehérvári gyára, az IBM Storage Kft. bezárásáról (a lépés hátteréhez tartozik, hogy az IBM megállapodott a Hitachival globális merevlemezgyártásának átadásáról). Ez a vállalkozás termelte ki 2001-ben az IBM közel 550 milliárd forintos magyarországi árbevételének mintegy felét (lásd a táblázatot). A leányvállalat kizárólag exportra termelt, így leállítása egymilliárd euróval, azaz 3 százalékkal csökkenti jövőre a teljes magyar kivitel értékét. Miközben persze mérsékli az importot is, így a szaldó végső soron valószínűleg csak enyhén romlik majd.
Sinkó Ottó, az IBM számára a területet, az üzemi épületeket és 1600 dolgozót bérbe adó Videoton Holding vezérigazgatója bevallja: őt is meglepte a világcég gyors döntése. “Azt gondoltuk, ez az egység kap még esélyt, hogy bizonyíthasson, hiszen a cég társaságiadó-kedvezménye sem járt még le.”
Kormányzati stratégiákA régióban hosszú évek óta példátlan elbocsátásra, s a kialakult feszült helyzetre való tekintettel a helyi munkaügyi központ vezetőjét Kiss Péter, a munkaügyi tárca első embere, miniszteri biztossá nevezte ki. Csillag István gazdasági és közlekedési miniszter az IBM kivonulásának bejelentése után elmondta: tárcája ígéretes tárgyalásokat folytat több olyan nagybefektetővel, akik a régióban új gyártókapacitásokkal kívánnak megjelenni. Csillag szerint a helyzet rendezése során élni kívánnak a Smart Hungary (Figyelő, 2002/36. szám) néven ismertté vált új támogatási rendszerrel. Ennek máris megvan az első gyümölcse, hiszen az IBM kivonulása után néhány nappal jelentették be, hogy 15 milliárd forintos beruházással új üzletágat indít Magyarországon a General Electric, s ehhez 1,5 milliárd forintos támogatást biztosít a magyar kormány. Szakértők szerint a tőkevonzás fenntartása érdekében a K+F-nek az eddigieknél kiemeltebb szerepet kell szánni, miként azt egyébként a kormány befektetésösztönző csomagja (Figyelő, 2002/37. szám) és a Nemzeti Fejlesztési Terv stratégiája is tartalmazza. Kérdés: nincs-e máris többéves késésben a tőkevonzást biztosító EU-konform kormányzati támogatási rendszer.
OKOK ÉS OKOZATOK. Az IBM januártól elbocsátandó 3700 dolgozója valószínűleg nem így látja, de szakértők szerint létezik egy, az ország számára előnyös magyarázat a döntésre. A szimbolikus értékkel is bíró IBM-gyár becsukása akár annak a jele is lehet, hogy lezárult az a korszak, amikor a nagy termelővállalatok kizárólag az olcsó munkaerő miatt települnek az országba. Ezt fellengzősen akár paradigmaváltásnak is nevezhetnénk. Hamar Judit, a Kopint-Datorg tudományos főmunkatársa ennél árnyaltabban fogalmaz; szerinte egy-egy eseményből még nem szabad messzemenő következtetéseket levonni. Az IBM távozása inkább egy folyamat állomásaként értékelhető, még akkor is, ha ezúttal az információ-technológiai ágazatot sújtó recesszió első helyen áll a kivonulás okai közt. Hamar Judit szerint ugyanis az egyszerű munkát igénylő tevékenységek esetében – a környező országok növekvő versenyképessége hatására – már hosszú ideje megfigyelhető volt a magyarországi bérelőny lemorzsolódása, amit a minimálbér emelkedése és a forinterősödés csak tetézett.
Akármekkora hozzáadott értéket is termelt az IBM, Charles Simonyi, a Microsoft társalapítója, nemrég még vezető programozója, a minap úgy nyilatkozott, hogy a fejlett országok számára – és hazánk mindinkább ebbe a kategóriába sorolható – az igazi üzleti lehetőség nem a hardvergyártásban van (Figyelő 2002/42. szám). A “vas” lényegében közszükségleti cikké vált, azt a Távol-Keleten óriási mennyigében, a korábbiaknál nyomottabb áron készítik, így a jövő Magyarországon is a szoftvereké.
Ezt erősíti meg Báti Ferenc, aki korábban az IBM közép- és kelet-európai kormányzati programjainak koordinálásáért felelt, de tanácsadóként a Compaq Magyarországnál is dolgozott. A szakember szerint a magas minőséget képviselő hazai szoftverfejlesztői gárdára építve kellene szoftverekhez kapcsolódó szolgáltatásokat exportálnunk. Ezeket a vállalatokat recesszió idején sem lehet kivinni az országból. Báti Ferenc ezzel együtt sem látja tragikusnak a helyzetet, mert véleménye szerint az IBM kivonulása is azt mutatja, hogy az ország előrébb lépett a “nemzetközi táplálékláncban”, azaz ma már nem mi vagyunk a “legkisebb halak”.
A Videoton Holding vezérigazgatója szerint ugyanakkor egy évbe is beletelhet, mire egy jelentős, új beruházást sikerül megvalósítani Székesfehérváron. Az sem fogja ugyan pótolni az IBM kiesését, de a munkaerőpiaci helyzetet mindenképpen javítaná. A Videotonnak új lehetőséget ad az IBM felszabaduló területe és a rendelkezésre álló munkaerő is. A recesszió az idén 70 milliárd forintos bevételre számító Videotont is sújtja, így összességében a jelenlegi 6 ezer fős létszám növelésére nincs lehetőség. Érzékenyen – de a vezető szerint egyáltalán nem tragikusan – érinti a Videotont, hogy az IBM-nek nyújtott szolgáltatások révén évi 4-5 milliárd forintos árbevétel-kiesést okoz a merevlemezgyár távozása. Igaz, a növekvő munkaerő-kínálat nyomán “minőségi cserékre” lehetőség lesz.
MERRE TOVÁBB? Ma még nyitott kérdés, hogy a magasabb költségszint mellett milyen lesz Magyarország tőkevonzó képessége, illetve milyen új területeken lehet befutó a hazai ipar. Sinkó Ottó szerint két fejlődési forgatókönyv képzelhető el. Az egyik szerint az EU is rádöbben, hogy a Távol-Keletről vámmentesen Európára zúduló áruk ellen védeni kell a belső piacot, így a magyarországit is. Ebben az esetben a csatlakozás után sem kell a termelő tevékenységek jelentős csökkenésével számolni. Amennyiben nem ez a szcenárió valósul meg, akkor a magyar cégeknek még a jelenleginél is intenzívebben kell bekapcsolódniuk a úgynevezett “helyi igényekre szabott termelésbe”, illetve az olyan gyártási folyamatokba, ahol az uniós piacok közelsége még a megnövekedett költségszinten is rentábilissá teszi a hazai termelést. (Ilyen lehet például egyes elektronikai készülékek egy-egy ország igényeinek megfelelő speciális végszerelése, európai igényekhez alakítása.) Ez esetben viszont más módon kell megoldani a jelenleg ipari termelést végző létszám egy részének a foglalkoztatását – teszi hozzá a vezérigazgató.
Többek szerint a nagyobb hozzáadott értéket képviselő termelési kultúra meghonosításához elsősorban az oktatás területén kellene előre lépni. Bebizonyosodott, hogy az alacsonyabb bérrel nem lehet hosszú távon versenyezni. Mivel azonban a szakképzésbe való befektetés csak hosszú távon térül meg, még egyetlen kormány sem vállalta magára, hogy az oktatási rendszert átgondolt programmal zárkóztassa fel a mai kor követelményeihez.